Három gyerekkel irány Anglia!

Gyakran úgy érzem, hogy egy 11 hónapos fiúval az élet inkább hasonlít háborúra, semmint a pelenkareklámok idillikus jeleneteire. Bende mindent elér és mindent lerombol. Nincs mese, meg kell magunkat védenünk.

Múlt héten már ott tartottunk, hogy Bende teljesen rákattant a számítógépre. Eddig is egy nagy kartonlappal volt eltakarva a sok elől villogó gomb, de mostanra rájött, hogy amit nem lát az is létezik, és teljes nyugalommal félrehajította a papírt, megragadta a billentyűzetet és megpróbálta kitépni a helyéből.
Persze kapott számítógéphez nem csatlakoztatott billentyűzetet is, (naná, hogy akad itthon) de természetesen kicsit sem érdekelte. Csakis azt kérte, amin apa és anya is ügyködik. Ha bármelyikünk is odaült a gép mellé, akkor csipkedte a karját, toporzékolt, hogy vegyük fel, majd ami még rosszabb, ő is nyomogatni kezdte a gombokat. Megtörtént, hogy kikapcsolta a gépet, és az is, hogy Zsolt munkája nemes egyszerűséggel elszállt egy trükkös billentyűkombináció révén.
Az egyetlen megoldás az lett volna, hogy ne is kapcsoljuk be a gépet, amikor Bendécske ébren van - de sajnos nem kivitelezhető. A gép ugyanis szinte mindig be van kapcsolva, mert Zsolt itthonról dolgozik. Aminek sok-sok előnye van (nem vagyok egyedül, ha kávészünete van, tudunk dumálni, és meg tudom kérni, hogy fogja meg a gyereket, ameddig kinyitom a sütőt) De bevallom, néha nekem is nehéz az ő jelenlétét csak virtuálisnak tekinteni és tiszteletben tartani, hogy ő bizony pénzt keres napközben, és hogy itthon van és nem egy tőlünk távoli munkahelyen, az nagy szerencse. De nem kisebb felelősség.
Ami nekem áldás - Bendének valóságos kínszenvedés. Számára apa valós, a gép pedig vonzó célpont. Nem volt mit tenni - kemény bútortologatásba fogtunk. és a nappali méretét radikálisan lecsökkentettük. Az utcafront felőli kis ficakot elbarikádoztuk az egyik dívánnyal és egy éjjeliszekrénnyel, a keletkező kétszer egyméteres kis lyukba pedig bekerült a számítógép és az úgynevezett fontos papírok. A hátránya, hogy bizony cúgos, hideg hely, és hogy csak a díványon átmászva lehet bejutni.
Bende pedig csak ott áll a dívány másik oldalán, és nézi sóvárogva, hogy a sok vonzó célpont elérhetetlen messzeségbe került.
Persze rögtön talált új elfoglaltságot, az üvegasztal alól szedi ki a lányok tankönyveit, szórja szét és ül rájuk. Én persze folyamatos frászban, hogy mikor csúszik el rajtuk és veri be a fejét. Ezért hát naponta olyan ötszázszor rakok rendet utána, és mondom el, hogy nem szabad. De nem nagyon izgatja fel. És valljuk be, ez még mindig jobb, mint a konyhaszekrény kirámolása, vagy a konnektor babrálása. A tankönyv úgyis csak egy évig használatos dolog, és a lányok is szamárfülezik szorgosan. Néhány plusz gyűrődés nem ront rajtuk sokat.