Három gyerekkel irány Anglia!

És itt most mindenki gondoljon arra, amire akar... Hogy mégis mire? Mit tudom én! Egyáltalán nem tudom hová tenni ezt a kijelentést, pedig karácsony óta töröm rajta a fejem. Bende fiam plüsskutyája ugyanis néhány mondóka, és az ölelj meg mellett ezt is gyakorta elkiáltja. Hogy mire akar utalni, fogalmam sincsen. De remélem, hogy nem arra gondol, amire én...

Ugyanez a kutya persze azt is tudja mondani, hogy "kukucs, látlak!" ráadásul mindezt demo verzióban is, tehát anélkül, hogy bármi is megnyomná a hasát, vagy a kezét. Ami rám ugyan nem hatott, ellenben szegény sógornőmmel (nekik is van egy ilyen) aki egy éjszaka félálomban kibotorkált a konyhába tápszert keverni, mire a gyerekszoba sötétjéből rásusogott egy hang: "kukucs, látlak..." Nevetni nem ér, ő nagyon megijedt. Először azt hitte, valaki az ablakon lesett be és szórakozik vele, és nagyon sokáig eltartott, amíg kiderítette, hogy kicsoda is látja őt.
Tagadhatatlan, ezek a dalolós, csörgős, beszélős játékok karácsony óta teljesen eluralták a nappalinkat. Bende ugyanis teljességgel odavan értük, ezért mindenkit arra kértünk, hogy valami effélét vegyen neki. A sok világítós, zajos vacaknak örül is neki a szentem - más kérdés, hogy ami neki öröm, az nekem néha már elmebaj.
Persze, sejthettem volna, hiszen már az első hangos játéka, a kis zsiráf is jó pár álmatlan éjszakát okozott még novemberben. Ez az elmés kis szerkezet ugyanis nemcsak akkor zenél (és beszél) ha megnyomják a hasán lévő gombokat, de akkor is, ha nem. Nehogymár szegény gyerek felfedezze, hogy a tetteinek következménye van (gombot nyomok-zene van). Inkább megpróbálja elhitetni szegény kis egyévessel, hogy ő egy önálló entitás. Egyszer megnyomja a gyerek, énekel. Majd a gyerek megunja a kis zsiráfot, játszana mással. De nem tud, mert kis zsiráf fél perc múlva utána szól. És ha a gyerek még mindig nem reagál, újabb fél perc múlva elköszön. Bende el is ámult ezen a babaszemmel kiszámíthatatlan viselkedésen, és kedvencévé léptette elő kis zsiráfot, aki persze zenél is, tehát táncolni is lehet vele. (Ami egyébként nagyon cuki!!!) Mivel kis zsiráf örök barát - természetesen örökké láb alatt van. A szó szoros értelmében. És ha már odakeveredett, mindig meg is szólalt. Legkésőbb akkor, amikor Bende már elaludt, és mi elraktuk volna. De ha nem a szekrény tetejére került, biztos távolságba mindentől, akkor előbb utóbb meg is szólalt, legkésőbb, amikor a következő játékot rádobtuk a kosárba. Bende szeme meg azonnal kipattant a zajra, ha először nem, legkésőbb harmadszorra. És ezen az se segített, amikor a gomb megnyomása után azonnal két párnát is ráküldtem a rohadt zsiráfra, mert a hangja átsüvített minden fojtást. Ja, kikapcsoló gomb természetesen nincs rajta... Viszont azóta nem kerül a dzsumbidobozba. Kivívta a respektet - külön polca van.
Ezért is örültem meg, amikor láttam, hogy a tologatós járássegítő eszközön viszont nagy kikapcsoló gomb látható. Ráadásul ez egy igazi jolly joker. Bár a járásban Bende nem szorul segítségre, ezért nem is tologatja, ám az elejére erősített többfunkciós ábécés, számolós, testrész oktató panel maga a gyönyörűség. Játszik is vele naponta többször is. Hacsak ki nincs kapcsolva. Mert az maga a katasztrófa. Viszont a gépezet szó szerint eszi az elemet. És ha nem lehet bekapcsolva hagyni, mert néhány óra állásba is teljesen le tud merülni. A legjobb taktika, ha résen vagyunk, és amikor Bende arrafelé tendál, elévetjük magunkat és gyorsan bekapcsoljuk, majd amikor végez, rögtön ki.
Vannak még ideig óráig tartó csodák, az mint a sütibödön, aki két nyelven is eldalolja a formák és a színek nevét. És persze az ominózus kutya, aki a férfiegot már kicsi kortól simogatja a címbeli felkiáltással. Angolul ugyan csak 1-2 szót mond, de magyarul azt is elmondja, hogy ölelj meg és szeretlek. Nagy beetetés ám, hogy a testrészek angolul is rá vannak írva, mert azt feltételezi az ember, hogy a mondókákat is elmondja két nyelven, de nem. Amúgy is alapvetően rossz a koncdepciója, mert nincs gyerek, aki szeretné, hogy visszapofázzanak neki. Bende is úgy szeret vele játszani, hogy az ölembe hozza. Ám ha az ölemben van a gyerek miért kapcsoljam be a plüsst, és mondassak vele mondókákat?
A zenélős kavalkád nagy nyertese tagadhatatlanul a kínai piac két remeke: a tuctuc zenét visító kiskocsi (ami közben körbeforog is és világít) és egy újabb zsiráf, ami nem elég, hogy a leggyagyibb diszkót üvölti, de kis csizmás lábaival járni is tud. Én az első pillanattól utálom, és rosszul vagyok tőle - de Bende, mint minden gyerek vonzódik a giccshez. Bár ettől azért kicsit fél is. Ezért csak óvatosan játszik vele. Odahozza hozzám, hogy kapcsoljam be (a kezén van egy kis pöcök a szőr alatt) majd jó messzire elszalad, nehogy a zsiráf egyszer tényleg elkapja. Amikor a kis dögöt lerakom, és már látni, hogy merre indul, akkor visszajön, és erőteljes amplítúdóval jobbra-balra dülöngél. Épp, mint a zsiráf. Kicsit zavar, hogy tőle tanul táncolni a gyerek, de végülis ezzel a mozgáskultúrával minden magyar lagzin hozza majd az átlagszintet. Ezt átlag négy-öt alkalommal ismételjük. Maga az elektronikus ízlésgyilkosság - nesze neked Baby Mozart. Múltkor már megörültem, amikor hallottam, hogy zsiráf kicsit kattog belül és húzni kezdi a zenét. Reméltem, hogy kimerül benne az elem, hiszen mostanra a zenélős autó is kukába került, mert kitörtek a kerekei. Ám a kínai ipar ezen remeke nem adja fel könnyedén. Amikor Bende legközelebb véletlen földhöz vágta, rejtélyes módon visszarendeződtek benne az áramkörök, és azóta zajosabban dalol és rémisztőbben dülöngél, mint előtte.
Nem akarok persze képmutató lenni, hiszen a lelkem mélyén hálás vagyok ennek a sok dögnek. Mert lefoglalják Bendét, és adnak nekem egy kis szusszanásnyi időt, míg megiszok egy kávét, odarakok egy levest, vagy elmegyek pisilni. És tudom, bármerre is járok a lakásban, ha felhangzik a tuc-tuc, vagy a "hú, de nagy" akkor oda se kell néznem, tudom mit csinál a gyerek. Játszik. És persze tanul is. Zenét, ritmust és néhány angol-magyar szót.