Három gyerekkel irány Anglia!

Borsi komolyan ránk szólt ma, hogy legyünk szívesek minden nap betenni az uzsis dobozába gyümölcsöt, mert egészséges hét van. A vicc a dologban, hogy mindig van az uzsis dobozában gyümölcs, amit csak ritkán eszik meg. De most belelkesedett, merthogy ez sulis program.

Nekem nagyon tetszik, hogy itt nemzeti alapprogram a napi ötszöri zöldség-gyümölcsevés, amit mindenki lelkesen számol. Ebbe amúgy nem csak a friss gyümölcs számít bele, de az ebéd mellé adott párolt borsó vagy kukorica, a gyümölcslé és még a befőtt is. Egy adagnak egy darab számít (banánból, almából, barackból) vagy ha nem darabra megy a dolog (a borsónál mondjuk béna lenne), akkor az öklömnyi mennyiség számít.
Igen, otthon is hallottam már, hogy napi ötször kellene zöldséget-gyümölcsöt enni, de valahogy ez elsikkadt a levegőben. Ki számolja? Ki kéri számon? Ki segít benne? Itt, Angliában egy csomó kaján ott a felirat, hogy "2 of your 5" - tehát, hogy ha ezt veszed, akkor rögtön kettőt is letudsz a napi ötből. A gyümölcsleveken ott a táblázat, hogy ha ebből 2-3-4 decit iszol, akkor mennyit tudsz le a napi ötből. A szupermarket pedig tele van előre megpucolt, megmosott zöldségekkel, gyümölcsökkel, elképesztő olcsón.
Egy fél kiló helyes kis hasábokra vágott répa 1 font. (320 Ft...) De vehetek brokkolit, almát, mangót, ananászt. Nincs mit tennem, csak kiborítanom egy tálba és már ropogtatják is a lányok. És ha vállalom, hogy én magam pucolom meg, akkor mindez még olcsóbb. És finom! Szinte minden zöldségesnél tálas rendszerben árulnak. Ami azt jelenti, hogy választhatsz a hagyományos módon kipakolt árukból is fél-egy-két kilót, ahogyan otthon. Vagy megfogsz egy tálat, amiben mondjuk egy fürt paradicsom van, és akkor az egy font. Is ilyen tálból van három tucat az asztalon. És ha este, zárás előtt még, akkor ez már csak 50 penny, vagy még gyakrabban két tál 1 font. Azt már hozzá sem teszem, hogy ezeknél az arab zöldségeseknél nagyon friss és jó minőségű az áru, a szőlő olyan jó aromás, hogy napok óta habzsolom, pedig amúgy normál esetben egyáltalán nem vagyok oda érte. Én külön szeretem, hogy almából, krumpliból legalább öt-ötféle van, mindig van papaya, mango, avokádo, óriási csokor zöldfűszerek, és persze idény szerint ami épp jön. És a nagy felnőttkedvenc - a párolt kelbimbó, amivel még egy éve a világból ki lehetett volna kergetni, de kipróbáltam Gordon Ramsay receptjét, aki kis pirított bacon-szalonnára veti a gyönyörű zöld gömböcskéket és az eredmény egyszerre kesernyés, sós és tökéletes. (Mondjuk ő még kis párolt gesztenyét is dobott hozzá, de végül is az karácsonykor volt, és anélkül is tökéletes a recept!)
Ezt az ötös rendszert amúgy annyira komolyan veszik, hogy például most van a Sainsburynek egy nagy kampánya, hogy egy négytagú család heti menüjét 50 fontból ki lehet hozni, ha az általuk elkészített menüt főzi az ember. Persze angol menü ez, reggelire pirítós vagy müzli, ebédre szendvics, és csak vacsorára kerül meleg étel a hasakba (itt ez teljesen normális). Nyilván ennyi pénzért nem habzsi-dőzsi, meg nasizgatás, de majd minden nap van hús, pénteken hal, vasárnap sült csirke. És ez az ötven font (11 ezer Ft) azért egy hétre, négy főt egy héten át jóllakatni ennyi pénzből tényleg nem könnyű. re tényleg elég jó ár, még otthoni viszonylatban is. De még ez a puritán menü is fontosnak tartja, hogy hozzátegye: azért a "napi 5" megvan benne. Szóval egészséges is.
Borsi egyébként nem csak a napi ötöt számolja mostanság, de lelkesen jár kedd délutánonként kertészkedni is. Ez egy iskolai délutáni különóra, ahol a suli belső kis kertjében ültetgetnek. A tanárnő, aki szervezi, ma behívott és végigmutogatta a kis kertet - bab, borsó, paradicsompalánták, sütőtök, cukkini, paprika, uborka, rengeteg fűszernövény és virág. Kis üvegház, óriási cserepes növények. Ennél hatékonyabban nem lehet megtanulni, hogyan is lesz a magocskából palánta, abból erős növény, és zöldség, amit megeszünk. És mindez a sulinak is jó - a szorgos kis kezecskék kigazolták az ágyásokat és bizony ha 15-20 gyerek nekilát, akkor ennek van látszata.
Amikor megérkeztünk Angliába, még az első orvosi felmérésen is megkérdezték, hogy "megeszem-e a napi ötöt". Akkor még csak furán néztem, és kapásból visszakérdeztem, hogy kéne tudom, de hát ki eszik ennyi salátát. De ha ma megkérdeznék, akkor egyértelmű lenne a válaszom: naná!