Nagyon nehéz átvenni az angolok állandóan dicsérős tanítási módszerét, főleg mert annyira mélyen belém van nevelve a kritizálós, számon kérős metódus. Erre akkor jöttem rá, amikor Borsi hazahozott egy oklevelet és egy kitűzőt, hogy tagja lett a 22-es klubnak.
Tudom, hogy egyesek szerint az angol gyerekek kevesebbet tanulnak, mint a magyarok, de én ezt tényleg nem látom. Borsika itt másodikos - otthon elsős lenne. Az ő korában otthon még a gyerekek nem tanulnak szorzótáblát, aztán másodikban egy hónap alatt kell megtanulni mind a tízet. Bíbor annak idején ezzel vért izzadt és nem hibáztathatom a tanító nénit, ez másutt is így van, hallottam más szülők panaszából.
Itt 12 szorzótáblát kell tudni, nem tízet, de már egy évvel korábban elkezdik a gyerekek és egyáltalán nem cél, hogy gyorsan megtanulják, inkább az, hogy alaposan. Ehhez a legfurább segédeszköz amúgy, hogy rengeteg CD-t lehet kapni, ahol el van énekelve a szorzótábla, állati jó pop kísérettel. Olyan mindegy, hogy bugyuta pop dalok szövegét tanulják meg, vagy ezt. (Amúgy nekünk a kivonásokra is van dalos CD-nk, elképesztően vicces...)
Szóval Borsi ebben az évben a 2-es, 5-ös és 10-es szorzótáblát tanulta meg és ezzel belépést nyert a 22-esek elit klubjába. Boldogan hozta haza ennek bizonyítékait én meg jó magyar anya módjára ellenőriztem a tudását: Na, ha tudod, mondd meg, mennyi 5x6?
Mire a gyerek szép kényelmesen elkezdte kiszámolni az ujjain - 5,10, 15,20,25,30 - és amikor a hatodik ujjához ért, boldogan közölte: 30.
Mire én: azért az iskolában ennél gyorsabban kell mennie, ugye?
Mire ő: Anya, az EGYÁLTALÁN nem fontos. De nem baj, ha valaki gyorsabban tudja, tényleg nem baj.
Én meg ismét elképedtem azon, hogy milyen bölcs is ez a rendszer, ami kicsit sem stresszeli a gyereket. Miért is kellene 7 évesen álmából is fölkeltve rávágnia, hogy 30? Kicsit sem baj, hogy kiszámolja. És milyen okos, hogy az alapnak ezt tekinti. És azt mondja, hogy nem baj, ha neked gyorsabban megy - tehát nem baj, ha okos vagy. Az is jó - nem azt, hogy nem baj, ha hülye vagy, lassú, butácska. Mert a végére azért valljuk be, minden normális gyerek megtanulja a szorzótáblát, ki gyorsabban, ki lassabban. És ez nem baj. Tényleg nem...
A 22-es Klub
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Ó, én 30 múltam, de a mai napig Borsihoz hasonlóan lassan, az ujjaimon oldom meg a szorzótábla elvontabb dimenzióit, a 9-eset pl. mindenképp. :) Általában azért sikerül, na. :)
Elolvastam az összes sulis bejegyzést, nagyon érdekesek és tanulságosak, a lányok pedig elképesztően okosak és ügyesek!
Engem is simán zavarba lehet hozni mondjuk a 7-es, 8-as szorzótáblával. :-) Nem használom, na! :-) Bár most, hogy a lányokkal sokat gyakoroljuk, tagadhatatlanul jobban megy nekem is. De ez titok előttük. :-))))