Három gyerekkel irány Anglia!

Tegnap azzal fogadott Bíbor tanár nénije, hogy felmérték a gyermekem olvasási képességeit (ezt egyébként itt hathetente szokták) és feljebb rakták, de nem egy szinttel, hanem többel. Szóval vége az angol színes képeskönyv korszaknak, mostantól jönnek a puha fedelű rövid regénykék, kicsi rajzos ábrákkal. Az új könyvet persze egy délután alatt kivégezte. Egyébként is falja a könyveket, és azt hiszem most már ott tartunk, hogy angolul és magyarul is egyforma szívesen olvas. Nagyon ritkán kérdez csak szavakat, és meglepő, de általában olyanokat, amiket én se tudok. Mondjuk én nem tudtam, hogy a brownie szó csokis sütin kívül mást is jelent, így amikor Bíbor azt kérdezte, hogy ez valami manóféle lenne-e, én tiltakoztam. De aztán megnéztem a nagy szótárban, és tényleg, a szó jóindulatú manót is jelent. Meg azt se tudtam, hogy a dainty kecsest jelent. Nekem fura, hogy amúgy nem nagyon kérdez, szótárat se használ, csak úgy valami titokzatos módon magába issza a nyelvet. Na jó, a newt-ot megkérdezte, bár azt is tudta, hogy valamilyen gyíkszerű állat, de azt mondjuk nem, hogy ez épp a gőte. (Én meg büszke voltam, hogy végre valamit szótár nélkül is meg tudok mondani.) Szóval rengeteget olvas, és amit nem ért, azt valahogy kikövetkezteti. És a módszer tényleg működik, olyannyira, hogy ebben az olvasásban örömet is talál és lelkesen meséli esténként az olvasásélményeit.
Szóval azt gondolom, hogy ha mégis hazamegyünk, akkor azért nem fog elveszni ez a nyelvtudása, mert angol könyvet, újságot, filmet, webpage-t Magyarországon is tudunk neki adni.
A nagy előrelépést amúgy oklevéllel ünnepelték meg, nekem még a mai napig is tényleg elképesztő, hogy itt mennyire nagyon sok dicséretet adnak a gyereknek. Matrica, oklevél, kis ajándékok. Minden apróbb-nagyobb lépést kiemelnek a gyerekben és megerősítik benne, hogy jó úton jár. Ő meg ettől nem is jár - inkább repül. És ezt olyan jó látni.