Hogy illusztráljam, a lányos anyák számára, milyen kín is fiút nevelni, íme Kisbende kedvenc könyvének egy lapja. Az egyfontos boltban vettem és hatalmas, sok keménytáblás lapja van. Rendőrautók, tűzoltóautók és mentőautók vannak benne. Mindenféle. Ezt kell vele nézegetni naphosszat. Én kínlódok. Mert mit lehet erről mesélni?
Női szemmel ez bizony mind egyforma, de hát ott ül mellettem a gyerek és most van itt az alkalom, hogy tanítsam új szavakra, kifejezésekre. De nekem semmi más nem jut eszembe, csak ez:
- Nézd Bende, brümm-brümm! - úgy tűnik eltaláltam a megfelelő szavakat, Kisbende lelkesen bólogat és brümmög ő is.
- Izé, Kisfiam, és nénós autó is! Látod, ott a nénója! - mutatok a lámpára. Kisbendének tetszik a történet, ismételgeti is lelkesem, nénó, nénó. Én meg rohadtul töröm a fejem, mit is lehetne még elmondani.
- Látod, van kereke! - Ez jó, az összes kereket végigmutogatjuk. De aztán vége a lapnak és Kisbende várja az újabb útmutatást. Izé, hát milye van még egy kocsinak?
- Őőőőő, látod itt nyílik az ajtaja! - húh, ez jó, ajtaja is van minden kocsinek, eljátszuk, kinyit, becsuk. Új trükk kell, érzem.
- Látod, ez piros. Ez meg fehér. Ez meg fehér-piros... hát mind fehérpiros, de ebben több a piros, nevezzük pirosnak. Látod, piros! - affene, ezek rohadtul egyformák! És itt vége anya tudományának. Tenném le a könyvet vegyünk elő egy másikat, de nincs menekvés, mert a brümm-brümm az isten. És ezt végig kell mondogatni mind a 10 lapra. Egyiken van egy rendőrkutya (kicsit ugatunk, ez megtöri a brümm-brümm monotonitást)a másikon meg egy rendőrló. (nyihaha) Egy rendőrmotor és egy mentőhelikopter. De amúgy autók. Kicsik, nagyok, közepesek, létrás, tartályos, kisebb lámpával, nagyobbal.Ha végre megunja, akkor hozza a következő könyvet - ebben meg munkagépek vannak. Ide-odatolják a mesekönyvben a földet. A végén felépül a ház, benne emberek. Na az a lap már nem érdekes. Az egyetlen felüdülés a Kicsi piros autó kalandjait ismertető sorozat, ami pop-up könyv, tehát minden napon kiemelkedik egy figura és még mozog is. Na erről már lehet beszélni egy keveset. Esik a hó, fúj a szél, kismadár fészkel a morotba, a farmon állatokkal találkozik a kiskocsi. De ez is csak autós viszonylatban fogja meg Bende fantáziáját.
És hogy hol érzi magát a legjobban? Hát persze, hogy apa autójában. Már nyáron a Balatonnál is, ha azt akartuk, hogy legyen pár perc nyugtunk, és mondjuk le tudjak szűrni egy fazék forró vízben ázó tésztát, vagy apa fel tudjon ásni a kertben pár sort, akkor járóka helyett beraktuk az árnyékban álló, lehúzott ablakú autóba, és ő félórán át is boldogan elkormányozott. De amúgy is minden kerék és forgó alkatrész elbűvöli.
És hogy tényleg nagyon mások a fiúk és a lányok, arra akkor jöttem rá, amikor múltkor elvittem egy játszóházba, ami nem messze van tőlünk és tök ingyen van, viszont mindenféle maszatos dolgot lehet csinálni, amit itthon a szőnyegpadlón annyira nem pártolok. A lányokkal is jártam ilyen helyeken és bár sokat szaladgáltak, ugráltak, azért voltak leülős periódusok is, amik aztán idővel egyre nőttek. Ma már egy ilyen helyen a kedvencük a kézműveskedés, gyurmázás, festés, alkotás. De előtte is sokkal finomabban játszottak. Kisbende se durvult. De talált magának három másik hasonló korú pasicimborát, és azokkal szaladgáltak le-fel egy lépcsős-lejtős építményen. Nem ütötték meg egymást, nem lökték fel egymást, nem ordibáltak. És mindenkinek ott volt a szüleje is. Én mégis folyamatosan tombolt bennem az adrenalin, mert már a mozgásuk is durvább volt, mint a lányoké. Ahogy játszottak, abban nem volt finomság, inkább kakaskodás, versengés... szóval olyan fiús játék volt, amiben nem volt semmi rossz, csak furcsa és valahol ijesztő volt az egész vehemenciája és intenzitása. És eszembe jutott egy ovis anyuka mondata, aki annak idején azt mondta, ő direkt olyan óvó nénit keresett, akinek van fia, mert az tudja, hogy a fiúknál máshol vannak a rosszaság határai. Hát most én is ezt érzem - változnak a határaim, a tűrőképességem és a jellemem is azáltal, hogy fiús anya lettem. Komolyan mondom, soha nem álmodoztam arról, hogy fiam születik. Kislányt akartam mindig is, akivel lehet játszani, babázni. De ez a fiú tényleg sokat ad. És nagyon jókat.
A nagy autómánia
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Nagyon vicces így olvasni :) Gyakorlat teszi a mestert, belejössz és mindent fogsz tudni a járművekről!
Amúgy ezek a lapok tényleg kissé unalmasnak tűnnek, nagyon sok az egyforma rajtuk.
De ő nem unja....!!!!! :-(
:))))
dehát egy csomó mindent lehet beszélni az autókkal kapcsolatban: elmondhatod neki, hogy az autók általában mire jók, hova mennek, kiket szállítanak a mentőautónak/rendőrautónak stb. mi a funkciója, mesélhetsz neki arról, hogy milyen nagyon sokféle autó van, megtaníthatod a színeket így, játszhattok autózós szerepjátékot, betehettek egy játékautóba kis állatokat, babákat...hú, most tisztára nyelvtanáros vagyok, a nyelvtanítás pont arról szól, hogy annyi mondatot sajtolsz ki a tanítványból, amennyit csak lehet.
(egyébként piszkosul unalmas Lénával egész nap ugyanazokat az állatos könyveket nézegetni:))
Ha sokat dumálok, akkor a szája elé teszi a kezét és rám szól, hogy csitt! :-) Gyakran, ha éneklek, akkor is. :-(
Marcsi, és ha ezeket, ami Neked unalmas, eltennéd, és vennél olyat, ami autós, de Neked is érdekesebb?
Igen akartam is mondani, hogy az autós könyv rendszeresen az én ölemben köt ki, és mind a két kissrác imádja, amikor végigmondom nekik milyen autók. Nem is az érdekli őket elsősorban, hogy mérnöki precizitással elő lehessen sorolni az összes típust, hanem hogy neve van mindnek. Aztán ha már megértik, lehet mondani, hogy mire való. De abban biztos vagyok, hogy az én srácaim elmondják, hogy melyik digger mire való.
"Ha sokat dumálok, akkor a szája elé teszi a kezét és rám szól, hogy csitt! :-) Gyakran, ha éneklek, akkor is. :-("
hádde izé...nemár, hogy mindig az legyen, amit ő akar. ha beszélni tanulunk, akkor nem csitt, ezt meg kell tanulnia, kész. egyébként tényleg: csak úgy tud megtanulni beszélni, ha te megmutatod neki hogy kell...
Igazad van Molly, de én a mesekönyvnézést valójában nem nyelvtanulásnak tekintem, hanem közös mókának, és rosszul esik, hogy a gyerek kedvenc könyvénél az én élvezetfaktorom nulla. Vannak ám olyan könyvei is, ahol több a háttér, és abból tudok mesélni, de ő ezt szereti nagyon és azt, ha brümmögünk. Semmi mást valójában. Hát miért ne, ha élvezi? :-) Csak ezek a tök egyforma nénós autók megölik az agysejtjeimet. :-))))) De a férjem azt mondta, hogy ne rinyáljak, ő a nagylánnyal fél évig nézegette az Escada ruhakatalógust ennyi idősen, mert az volt a kedvence, és ő is csak annyit tudott mondani, hogy nézd, ez egy piros ruha... (Kaptam egyszer egy keménykötéses félmázsás ruhakatalógust egy baromi puccos sajtótájékoztatón, ahelyett, hogy ruhát adtak volna, vagy ékszert...) mindenesetre a lányom imádta az extravagáns ruhakölteményeket nézegetni, ráadásul hajnal 5-kor, amikor az ember agysejtjei amúgy se működnek ezerrel... de megtanult beszélni :-) Szóval van remény Bendének is az egyhangú brümmögésem ellenére :-))))
:)))) hát, akkor nincs más hátra, brümmögni kell. én egyszerre nézegetem a kisvakondot és kukucsozok Marcikával egész nap - iszonyú unalmas, de mindig azzal biztatom magam, hogy ők állatira élvezik és az a lényeg:)
jaj, az én kisfiamnak ez a kedvenc könyve: http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Dorflinger_Michael_1000_mezogazdasagi_gep&id=84823&type=22
Egyszer, amikor a könyvesboltban voltunk, üvöltött egy elképesztő nagyot a kétéves gyerekem, magához ölelte a könyvet, és azóta elválaszthatatlanok. Még szerencse, hogy le volt értékelve....
Én teljesen megértelek. Én azzal próbálkoztam, hogy erről csak apa tud mesélni, de nem vált be (különben is mocskos húzás volt, fúj). :)
Azért vannak anyák számára emészthetőbb könyvek, de ami a kedvenc, az kedvenc...
Zsoofi, megnéztem. Őszintén és szívből sajnállak.