Az apjának már hetek óta mondogatom, hogy hosszú ennek a fiúnak a haja. De az uramat valahogy nem vitte rá a lélek, hogy belevágjon ezekbe a puha, selymes kis fürtöcskékbe. Így hát ma este anya átvette a hatalmat a pasivilágban, és radikálisan megnyírtam a fiam. Mostantól már igazi, pasis borostát simogathatok Kisbende a fején.
Délelőtti beszédfejlődés tanfolyamon kaptunk egy nagy A3-as táblázatot, amiben benne vannak a kommunikáció stációi, 0-tól 5 éves korig, négyféle szempontot is vizsgálva. A figyelem, a megértés, a beszéd és a szociális kapcsolatok területe egyformán fontos ahhoz, hogy a gyerek képes legyen megértetni magát másokkal. A mai nap legjobb híre az volt, hogy sikerült behatárolnom, hogy is áll Kisbende ezzel a témával, merthogy folyamatosan aggódom, nincs-e lemaradva. De az kiderült, hogy teljesen hozza a korosztályos átlagot. Élvezi és figyelmesen hallgatja a meséket és a mondókákat, felfigyel, ha a nevét mondják és ha megkérem, hogy mondjon ki valamit, akkor megteszi. Megérti az egyszerű instrukciókat, egyszerű képes mesekönyveket, összekombinál két szót, 50 szónál többet használ - és ami még jobb, hogy azzal, hogy mondja velünk együtt a mondókákat, illetve mutogatja, amit kell hozzá, még jobb is, mint az átlag, mert az már csak 30 hónapos kortól elvárható.
Ez az egész kétnyelvű dolog, nagyon foglalkoztat mostanság, több könyvet is olvastam róla, beszélgettem is anyukákkal, akik hasonló cipőben jártak, gyerekekkel, akik így nőttek fel. A tanfolyamon is beszélgetünk róla időnként, hogy érinti ez a tény a gyerekeink fejlődését. A legjobb csoporttársam egy olyan anyuka, aki maga öt nyelven beszél, és a gyerekei szinultán négy nyelvet tanulnak. Egy apanyelv, egy anyanyelv, egy nagymamanyelv és ugyebár az angol. És mindegyikkel szépen haladnak. Elképesztő.
Múltkor olvastam Berlitz történetét, aki a nyelviskolát alapította (és ami az én tapasztalatom szerint a legjobb módszerrel tanítja az idegen nyelveket) és azt hallottam, hogy a kis Berlitz olan közegben élt, hogy más nyelven beszélt az apja, az anyja, a szakácsnő, a dada meg a kertész és mire ő 7 éves lett, már 8 nyelven beszélt tökéletesen. És nagyon sokáig azt hitte, hogy minden embernek saját nyelve van, és mindet egyedileg kell megtanulni. Ehhez még 20 éves koráig hozzárakott másik 5-6 nyelvet és a saját nyelvtanulási tapasztalatai alapján fejlesztette ki a nyelviskola módszerét. Szóval a határ a csillagos ég, és egyáltalán nem igaz, hogy a gyerekeket lelassítja, ha két nyelven tanulnak egyszerre. Múltkor beszélgettem Király Linda anyukájával, aki azt mesélte, hogy Linda két és fél évesen már simán tolmácsolt angolról-magyarra és vissza, és soha, semmilyen módon nem gátolta a két nyelv szimultán használata. De pl. az ikerfiai sokkal lassabban tanultak meg beszélni. De szerinte ennek inkább az ikerség, mint a kétnyelvűség az oka. És ha jól belegondolok, nálunk is Borsika három évesen még nagyon rosszul és keveset beszélt, és csak négy éves korára hozta be a kortársait. De persze az ember soha nem tudhatja, hogy mikor okoz gondot ezzel a kétnyelvűséggel.
Fura módon minden könyv azt állítja, hogy csakis előnyei vannak a kétnyelvűségnek, és van olyan könyvem, amelyik azt mondja, hogy erre bármilyen szülő képes, aki csak kicsit beszéli az adott nyelvet, az is simán vágjon bele a gyerek idegen nyelvű oktatásába. Olvasom a sikerszotikat mondjuk az apukáról, aki másfél év jiddis tanulás után úgy döntött, hogy az újszülött babához kezdetektől kezdve így fog beszélni és a gyerek simán kétnyelvű lett. "Nem atomfizikát akarunk a gyereknek tanítani!" - bátorít a könyv szerzője - "Az első szavak, állatok, kérések, tiltások, egyszerű tárgyak neve gyorsan elsajátítható, és aztán majd ahogy a gyerek tudása is bővül, úgy tanulunk vele együtt mi is." A nyelvtani tévedéseinket és a rossz kiejtést meg simán tudjuk ellensúlyozni filmekkel, gyerekdalokkal, külföldi nyaralásokkal.
Nekem azonban ezzel a véleménnyel nagy gondom van. Először is, én nem hiszek abban, hogy a nyelvi CD-k majd tökéletes kiejtést adnak, mert akkor nekem se lenne akcentusom, és nyelvtani hibáim sem. Másrészt az anyanyelvben olyan szavak jönnek könnyedén az ember szájára, mint az ablakpárkány, az iá vagy a kukucs. Ezek azért nem alapszintű szavak.
Másrészt meg én igenis ismerek olyan embert, akinek kára származott belőle, hogy nem tanult meg az anyanyelvén. Még általánosban volt egy osztálytársam, aki akcentussal és nyelvtani hibákkal beszélt magyarul. Ha kijavítottuk, azzal ütötte el, hogy ő szlovák anyanyelvű. Merthogy az anyukája szlovák volt. De ha tovább kérdezett az ember, kiderült, hogy ő már nem tud szlovákul, merthogy itt született és az anyukája a kezdetektől magyarul beszélt vele. Úgy, ahogyan ő tudott magyarul. Hibásan, akcentussal - és a gyerek is így tanult meg. És nyolc évnyi általános iskola se tudta ezt felülírni.
Abban amúgy mindenki egyet ért, hogy az anyanyelvet kell nagyon erősen fejleszteni akárhol is él az ember, mert ha ez erős, akkor ehhez már könnyedén hozzákapcsolódik a másik (harmadik, negyedik) nyelv is. De szerencsére az is eléggé elfogadott, amit én csinálok, miszerint itthon a magyart használjuk, de ha elmegyünk valahová, akkor az angolt, vagy azt is. Szóval van itthoni nyelvünk és a környezet nyelve. Az a jó, hogy annyira sok szakirodalom van a témában, hogy könnyedén lehet olyan találni, ami alátámasztja, amit az ember csinál. De most, hogy a nagy, hivatalos táblázatban is jók vagyunk, kicsit megint megnyugodtam. Paramama vagyok, na. Kell a dicséret.
Viszlát fürtöcskék
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Ügyes vagy :)
Azt meg elfelejtettem, hogy nálunk is nemrég volt az első hajvágás, bár nálunk az anyuka (meg az egész familia) kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem szabad levágni a fióka haját, mert az olyan babás. Elhiheted nekem, nem volt az, és sokszor a gyerek már jól bele is izzadt alvás közben. Úgyhogy a végén részletekben kezdtük levágni, előbb csak hátulról, de hülyén nézett ki, aztán előlről, majd minden honnan, csak a tetejéről nem, szegény kissrác, borzasztóan nézett ki.
De azóta normalizálódtak a viszonyok, és rendes kisfiú haja lett neki is :)
Megdicsérlek :) Csak úúúgy sajnálom azokat a fürtöcskéket (egyik gyerekem se volt fürtös, hátha majd a harmadik!) :)
Mi a véleményed arról, hogy Vekerdy szerint Magyarországon élő magyar szülő ne tanítsa idegen nyelvre a gyerekét, mert megzavarja a kapcsolatukat? Szerinte a szülő, ha maga is teljesen magyar nyelvű, és az idegen nyelvet tanulta, óhatatlanul fordít magában, a belső átélése nem ugyanaz, mint az eleve idegen nyelvű szülőnek, és a gyerek mást él át, mint az anyanyelv tanulása közben. Nem pontosan idéztem, csak így emlékszem. Szerinte csak az idegen anyanyelvű szülő adja át a saját anyanyelvét a gyereknek. Nem vagyok érintve, csak érdekel a kérdés. Köszi!
Tudod, ELVILEG egyetértek Vekerdyvel. De - az általam olvasott szakirodalmak nem ezt támasztják alá. Érdemes lenne megkérdezni erről pél. Oroszlán Szonját, úgy tudom, hogy az ő édesanyja angolul beszélt vele a kezdetektől, és nem anyanyelvű, hanem angoltanár. Viszont Szonja ennek köszönheti, hogy nagyszerűen tud angolul.
Tudom, egyesek szerint a suliban is meg lehet tanulni angolul, de tény, hogy azért a magyar valóság ezt a kijelentést nem támasztja alá, mert akkor Magyarországon ma mindenki tudna angolul - ugyanis minden középiskolás tanulja. Ezzel szemben a büdös nagy helyzet sajnos az, hogy a "Molly-félék" (bocsi, Molly, ez kicsit sem pejoratív!!!!) akik meg tudtak tanulni a suliban angolul elenyésző kisebbséget képeznek azok mellett, akik még a mai napig is nyöködnek, pedig X+1 évig tanultak suliban, magánórákon és otthon.
hát igen...nekem volt kínlódó tanítványom aki kétszer annyi ideje tanult angolul, mint én - jót röhögtünk, mikor kiderült.
igen, valószínűleg az a ritkább, aki megtanul angolul az iskolában, ugyanakkor szerintem pusztán azért, mert sok a rossz tanár - egy nyelvet ugyanis (nem különösebben magas fokon - szerintem ilyen pl a középfokú nyelvvizsga szintje), meg lehet tanulni nagyjából két év alatt.
egyszerűen tanulni kell - folyamatosan, minden nap. az egész pont olyan, mint a fogyókúra vagy a sport. csinálni kell, türelemmel, kitartással. igen, nyilván jó, ha valakinek van nyelvérzéke, meg tud esetleg Angliában gyakorolni, de ami igazán számít, az szerintem a kitartás, a valamennyi érdeklődés (ez is kell hozzá, képtelenség valamit megtanulni, ha nem akarod)és persze nem árt egy jó tanár (aki ugye szintén képes motiválni).
ez a gyerekkori angolozás, hááát...szerintem erről a szakemberek véleménye is megoszlik. sokan azt mondják, hogy jót tesz, sokan azt, hogy az égvilágon semmit nem ér. én úgy gondolom, hogy valószínűleg anyanyelvi környezetben ér valamit a kicsi gyerekkori angol tanulás, amúgy nem hiszem,hogy van értelme.
mondjuk én hiába vagyok nyelvtanár, el sem tudom képzelni, hogy a gyerekeimmel angolul beszéljek, nekem az abszolút természetellenes lenne.
ja és Kisbende nagyon csinos, férfias lett:)
Marcikának meg Lénának annyira gyönyörű göndör a haja, megszakadna a szívem, ha le kéne vágni (előbb-utóbb nyilván muszáj lesz...)
Hát ez az, én is tanultam angolul hatodiktól, azaz összesen nyolc évet (6., 7., 8. plusz öt év középiskola) és mégis csak a főiskolán (külkeren) tanultam meg úgy, hogy beszélni is merjek. Németül meg kéttannyelvű gimiben. Mégse mernék idegen nyelven beszélni a gyerekemmel Vekerdy miatt, olyan rég olvastam és úgy rögzült bennem... meg idegennek is érezném magamtól.
Szia! Èn 3 nyelvvel nöttem fel. Anyukámat akkor érte a nagy meglepetés, amikor a nyitott ablakon keresztül azt hallotta, hogy én nem az otthon hallott irodalmi némt nyelven beszélek a játszótársakkal, hanem keményen nyomom a svábot. ìgy tekintve, 4 nyelvet használtam. Ebböl kettöt tanultam otthon, a másik 2 meg csak "menektözben" ragadt ràm.
Sziasztok!
Molly hozzaszolasa batoritott fel, hogy itt megkerdezzem(miszerint neki volt olyan tanitvanya, aki ketszer annyi ideje tanulta az angolt, mint o :) )Hogy esetleg nem tudtok Budapesten jo nyelviskolat, esetleg jo tanart ajanlani, aki, mint angol ujrakezdot segiteni tudna a nyelvtanulasban?
Koszonetel:Reka
(Nekem a nagymamam munkacsi, ismeritek a viccet, amikor kerdezik a munkacsi parasztbacsit az iskolairol?Hat en bizony az osztrakoknal jartam ovodaban, Magyarorszagon altalanosba, erettsegezni a Szovjetunioban erettsegiztem, ukrajnaban pedig dolgoztam.Hat maga aztan igazan bejarta a vilagot!A dehogy, ki se tettem a labamat Munkacsrol... :) Szoval ök otthon nemet magyar keverkenykeven tanultak, aztan csehul az oviban, de vegül nagyon sokat olvasott magyarul nagyobb fejjel es ennek koszonhetoen tud tokeletesen magyarul, de o ujratanulta gyakorlatilag a konyvbol az anyanyelvetnem pedig a mamajatol)
szia, én szívesen ajánlok neked egy jó tanárt mailben (bár nem tudom, hogy ráér-e, elég sok tanítványa van szerintem), írj erre a címre ha érdekel: mlly_blm@yahoo.com
jó nyelviskola volt régen legalábbis a Katedra (most már nagyüzem lett, nem tudom, hogy még mindig szűrik-e alaposan a tanáraikat) meg a Dover, meg a Lingua. nyilván van még több jó is és persze minden tanárfüggő. szívesen ajánlanám magamat is, de most épp gyereket terelgetek, meg amúgy is csak skype-on tudnék tanítani (ami egyébként meglepően hatékony)
Kedves Marcsi!Hajrá! :D Én kétnyelvűként nőttem fel (anyám szerb,apám magyar,nagyapámtól összeszedtem némi svábot is :)) de ez SOHA hátrány nem volt,sőt!Ráadásul 3-féleképp tanultam meg olvasni (tök egyedül,mert nem engedtem, hogy segitsenek): magyarul, szerbül latin és cirill ábécével.Mindezt 6 éves koromig.Szerintem ettől van, hogy a két hetes törökországi nyaralás végére gagyogtam törökül és ragad rám a nyelv bármely legyen is(szerintem a gimiben csak én imádtam a latint :))
Üdv: Alekszandra