Három gyerekkel irány Anglia!

Helen reggel 10-től este 6-ig volt nálunk. Közben főztünk, vásároltunk és sokat nevettünk. Totálisan kimerítő nap volt - de nagyon élveztem!

Helen afféle szociális munkás, kijáró segítő, aki többek között a speciális diétára szoruló családoknak segít. Megmutatja, hogy a speciális lisztből, tojásporból hogyan és miket lehet csinálni. Mindezt tökéletesen személyre szabott módon. Mesélte, hogy főzött már afrikai családoknál, ahol 12 gyerek figyelte, hogy mit csinál, mert a család saját 8 gyereke mellett még a szomszédok is átjöttek, és hogy ők például még a pizzát is olajban sütik ki. Méghozzá úgy, hogy a totyogóst felültették a konyhapultra, a fortyogó üst mellé Merthogy ott az a szokás. De kínai, ázsiai és egyéb családokhoz is jár ki, akik mind másféle kenyeret esznek, pitát, naant, kósert. Mivel fogalma sem volt róla, hogy Magyarországon mi a szokás, és hogy milyen szokásaink vannak, legalább10 nagy zacskóval érkezett. (Kenyérsütő gépet is hozott, de azt végül kinn hagyta a kocsiban.)
Mivel nem tudta, hogy mennyire felszerelt a konyhánk, az utolsó kávéskanálig mindent hozott magával, és minden alapanyagot is - vajat, zöldségeket, tejszínt, csokikrémet.
Első dolga az volt, hogy kivett egy álompuha kenyeret és egy pitát - vajon melyiket szeretjük. Borsi megkóstolta a kenyeret és benyomott rögtön két szeletet, majd nagy kegyesen azt mondta, hogy ez jó. (Amúgy ő egész idő alatt nagyon távolságtartó volt, és kicsit sem akart az egész főzésben részt venni, ellentétben a tesójával, aki viszont mindent csinálni akart - keverni, mérni, gyúrni, és persze folyamatosan beszélt, éppúgy, mint Helen, én meg próbáltam mindkettőt megérteni, ami így szinkronban nem volt könnyű.)
Mivel a kenyér dolog bejött, Helen javasolta, hogy akkor csináljunk mi is egyet a kenyérsütő gépben - mire én azt javasoltam, hogy ugyan már, ez sokáig elég nekünk, csak mutassa meg a receptet, majd bedobálom én legközelebb egyedül a gépbe. De Helen azt mondta, ne aggódjak, nagyon sok lisztet hozott, és nézzük csak meg, mit tud az én gépem. Amúgy később kiderült, hogy igaza volt, merthogy az én gépem kisebb, és túl sok volt bele a fél kiló, és mikor megkelt, szabályszerűen megemelte a gép tetejét.
De aztán Helen már keverte is a következő adag kenyértésztát - hát próbáljuk ki ugyanezt sütőben is. És a fele tésztából formázott egy cipőt, majd csinált egy adag kenyér rudacskát, majd pár pizzát. amihez Bíbor csinált szemet-szájat-arcot.
Mutatta az édesburgonyát, ami a sima krumpitól eltérően fehérjeszegény, és teljesen szabadon fogyasztható, mint a gyümölcsök. Mondtam, hogy még ilyet nem csináltam - erre azonnal mutatta, hogyan süssem ki, mint a sima sültkrumplit, és már kóstolhatta is a gyerek.
Aztán kérdezte, mit szeret Borsi - mondta, hogy elsősorban a sütiket. Akkor begyúrt egy adag édes tésztát - lett belőle csokidarabkákkal keksz, és citromkrémmel töltött habos süti, merthogy közben egy adag habcsókot is készítettünk.
Aztán jött az attrakció - meséltem neki, hogy szereti a család a cukkinis csokis muffint. Azt mondta, akkor próbáljuk ki a céklás-csokis browniet. És már varázsolta is elő a táskájából a lereszelt előfőzött céklát, a csokidrazsékat (amit PKU-s csokiból készített) a fehérjeszegény csokikrémet és keverte is.
Ahogy elnéztem, ezerféle mást is kitalálhattam volna, ő mindenre fel volt készülve. Volt nála még ezerféle fűszer, saláták, gyümölcsök, zöldségek, tészták. De sütihez is a fehérjeszegény karamellkrémtől kezdve az eperszószig, tényleg minden! És közben ontotta a tanácsokat, az ötleteket. Valahogy annyira természetesen együtt tudott velem működni, hogy csak csodáltam. Ha akartam, hagyta, hogy én keverjem a dolgokat. Ha nem, akkor csinálta ő, mintha ezer éve együtt dolgoznánk, úgy tudtunk mindent a leggyorsabban és legkönnyebben csinálni. Ahogy Anita, a dietetikus is mondta, az ő céljuk az, hogy mindenben megkönnyítsék a dolgunkat. És tényleg, ezt éreztem Helenen is, abban segít, amit mi szoktunk meg, amiben szükségünk van rá.
Merthogy a sütéssel még nem ért véget a nap. Utána mentünk még csak közösen vásárolni. Minden pultnál megálltunk, és végigmondta, mire figyeljek oda, mi az, ami ebből a diétába beépíthető, hogyan lehet felhasználni. Én persze közben még az angol étkezési szokásokról is kifaggattam, és vettem pár olyan dolgot is, ami tipikusan brit, és nem is hallottam még róla. (Majd ezekről később írok, mert tényleg izgisek!)
Szóval három nagy cekkerrel, hullafáradtan értem haza (megjegyzem, autóval haza is hozott a drága Helen) és megígérte, hogy legközelebb curryt csinálunk, amihez kipróbálhatom az okrát. És megmutatja, hogy tápiókából és maniókából miket lehet csinálni, mert azok is fehérjeszegény kaják.
Zsolt már egy hete azon viccelődött, hogy hétfőn főző és bevásárlótanfolyamon leszek. És hogy soha nem gondolta volna, hogy én bármelyikben is a kettő közül továbbképzésre szorulok. Bevallom, én se tudtam, hogy ez milyen nagyon hasznos lesz számomra, de nagyon örülök, hogy épp ide csöppentünk Merthogy az már kiderült, azért ez a fajta kényeztetés még Anglia más részein se általános. Egészen kivételes helyzetben vagyunk, aminek a motorja itt is a helyi dietetikus. Szóval köszönet Erikának, aki ajánlotta az itteni dietetikusunkat, és köszönet Anitának, aki a helyi dietetikus, és főleg Helennek, aki egy igazi tündér.