#Post Title #Post Title #Post Title

Nagy utazás


Hihetetlen, hogy vége az első felvonásnak, és indulunk haza. Pakolom a bőröndöket - egyet nekem és Bendének, egyet a lányoknak és az apjuknak. Merthogy sokkal olcsóbb, ha két részletben utazunk haza, így én már holnapután hazaindulok Bendével. A család nagyobbik része majd hétvégén jön utánunk. Az iskolai vakáció kezdete után ugyanis sokkal drágábbak a jegyek. Én nem bánom, hogy hamarabb megyek haza - legalább több időm lesz találkozni rég nem látott barátnőimmel, és jöhet az a kávézás!

A kávé kapcsán azonban sok más is eszembe jutott. Más ízű ám az otthoni kávé, és nemcsak amiatt a társaság miatt, amit otthon kapok mellé. Jócskán vannak otthoni ízek, ételek, amelyek itt egyáltalán nincsenek, és néha azért tudnak hiányozni. Nem siránkozom miattuk, mert a mérleg másik serpenyőjében van a sok új finomság, amivel itt kényeztethetem magam.
Az kedvencem a sok-sok zöldséges a környéken, akiknél frissebb és jobb minőségű még az alma is, mint otthon. Barátkozom az új zöldségekkel, veszek néha okrát, a karalát, élvezem a fillérekért adott nagy csokor friss mentát, koriandert amivel mindent megbolondítok, a mézédes mangót, a selymes kakiszilvát, a hatféle krumplit, amiből válogathatok. A zöldséges mellett pedig ott vannak a kisebb-nagyobb arab és indiai boltok - ahol tucatnyi fajta bab, lencse van, rizsből, fűszerekből hatalmas választék, és még hentesrészlegük is van.
Valójában a mákos beiglin és a szaloncukron kívül itt is mindent meg lehet venni, bár elismerem, otthon alapvetőnek számító dolgokért néha igazi hajtóvadászatot kell indítani. Az egyik ilyen luxustermék a tejföl. Az angolok nem nagyon használják, és az indiai boltban is csak natúr joghurt van - igaz, akár 10 literes kiszerelésben is, merthogy ők ebben főznek is. (Vicces, mert a rizset meg 25 kilós kiszerelésben árulják, szóval náluk egy nagybevásárlás minimum targoncás...)
Hasonlóan nehézkes a szénsavas ásványvíz beszerzése - mivel ezt mi nem nagyon isszuk, csak a héten, a palacsintasütésnél döbbentem rá, hogy ez itt nem alaptermék, és sok boltot be kellett járni, míg sikerül venni egy liternyi francia üveget, persze aranyáron.
Kelet-európai termékeket illetően szerencsénk van - több "lengyel-bolt" is működik a városban, így elég jó kenyeret tudunk venni, Vegeta, pirospaprika, túró, mák is kapható, sőt még köles is. Igaz, jóval drágábban, mint otthon.
Szóval ha jól körbenézek minden van - a kérdés csak az, mennyi időt vagyok hajlandó rászánni a bevásárlásra, és mennyire ragaszkodom az otthoni ízekhez. Át tudok-e térni csirkéről marhára, esetleg bárányra. Megeszem-e a húsos pitét és az arab boltban frissen sütött falafelt. Trappista helyett az érett cheddart? Párizsi helyett a vadas felvágottat? És ami még ennél is nagyobb kérdés - hajlandóak-e a gyerekek elfogadni az új ízeket? Merthogy én szívesen kísérletezek a kormás tésztaszósszal, de azért ők sokkal jobban örülnek a sima paradicsomszósznak. Viszont szerencsére nem kérik a túrórudit, és finomnak találják a Penguin csokit. Legnagyobb meglepetésemre, még az otthonról kapott szaloncukrot se ették meg - bevitték a suliba, és elmesélték (angolul) hogy ez bizony igazi magyar specialitás, ami sehol másutt a világon nincs.
Szóval élvezzük ami van, és ami itt más - de azért azt is várom már, hogy a szüleim a hazai ízekkel fogadjanak. És igen, az a jó kis kapuccsínó is jól fog esni, amit persze otthon ugyanúgy a Costában és a Starbucksban fogok meginni, ami itt is van a belvárosban. Mégis sokkal finomabb lesz, mert hát ugye az a hazai...

2 Responses so far.

  1. Mádám Adri says:

    Kormás tésztaszósz? Meg ne hallják az indiaiak... :)))

  2. Egy kis marhahússal megbolondítva... :-)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...