#Post Title #Post Title #Post Title

Zsongás


Időről időre jó érzés, ha az ember új közegbe kerül, mert olyan dolgok derülnek ki róla, amik teljesen megdöbbenthetik.

Én például mióta világ a világ szoprán voltam. Magas a hangom, szeretek is ebben a terjedelemben énekelni. Fel se merült bennem, hogy kóruson belül máshol is lehet keresnivalóm. A meghallgatáson azonban a karvezető rögtön a basszusba osztott, méghozzá a legmélyebb hangúak közé. Mert szerinte nagyon szépen szóló füstös hangom van, ami különlegesen rezonál ebben a tartományban.
Tehát most újradefiniálom magam - a vékony hangú szőke helyett úgy tűnik, hogy egy mélyen zengő alt lakik bennem. Tehát mindenféle külső változás nélkül is új nő lettem, és nagyon szeretek magamra most így gondolni, mert olyan érzéki, izgalmas dolognak tűnik, ha az embernek mély a hangja.
De nem csak ettől a szépséges bóktól vagyok jókedvű, az időjárás is felvidít. A hétvégén óriási szelek voltak, amik szabályszerűen fütyültek az ablak alatt, így legalábbis a Bronte testvérek Szelesdombján éreztem magam, vagy egy csípősen hideg Andersen mesében. Az is jó volt, forró teával a kezemben. De a mostani kilátás ennél sokkal kellemesebb - ragyogó napsütés, szívmelengető plusz fokok és tavaszi illatok. Alig várom már a délutánt, amikor végre bejárathatjuk a múlt héten vásárolt bicajokat. A két nagyobb Vízöntő (Zsolt és Bíborka) megkapták ugyanis már a szülinapi ajándékukat - egy-egy szép bringát. Két héttel korábban ugyan, de hát most van akció, ilyenkor kell okosan vásárolni. Bíbor persze még csak gyakorol, nagyon fura neki ez a kétkeréken közlekedés, és nagyokat visít minden apró buckánál. Most még mindig szaladunk mellette, de legalább az egész család nagyon aktív.
Persze azért nem minden ilyen napsütéses. Kicsit megkörnyékezett ugyanis minket a betegség. Először Borsi szállt be egy fordulóra, majd Bende, végül Zsolt is elkapta. Senkinek semmi komoly, gyógyszert be se szedtünk, csak enyhe hőemelkedés és ugatós száraz köhögés. De azért olyan punnyadós lett tőle a családi hangulat. Persze lehet, hogy csak az enyém, mert eléggé elfáradtam az éjszakázásban. Bendénél ugyanis a betegség legfőbb tünete a kicsi láz mellett a gyakori éjszakai ébredés. Cserébe viszont délelőttönként nagyokat alszik, igaz, ilyenkor én is mellébújok, tehát nem sok hasznos időm szabadul fel.
A kedvem ennek ellenére nagyon jó, mert jogos szülői büszkeség feszíti a mellkasom. A múlt heti szülői halálra dicsérték a csajokat. Hihetetlen jól haladnak az angollal, és kaptam egy csomó jó ötletet a tanáraiktól, hogy mit kellene még velük pluszban átvenni. Borsival a környezetismeret szókincset kell gyakorolni (gravitáció és játéktörténet a téma) és elkezdték a szorzótáblát. Erre kértek, hogy nagyon figyeljünk, mert a kisasszony matekból a jobbak közé tartozik. A legjobban azonban azt dicsérték, hogy milyen szépen olvas. Megjegyzem, magyarul is.
Bíbor viszont úgy tűnik különleges tehetség, akit szívesen küldenének további képzésre is, ha már tökéletes lenne az angolja. Az ő fogalmazásai ugyanis már most jobbak, mint az osztálytársaié, noha azért az angol szókincse és nyelvtana még sok-sok tanulnivalót igényel. Ezért hát arra kért a tanár, hogy próbáljuk meg a helyesírást gyakorolni vele, mert csak akkor tudnak vele tovább lépni.
Bevallom, a sok dicséret nagy-nagy büszkeséggel tölt el - de felelősség is ilyen okos gyerekeket nevelni. És mindez sajnos azt is jelenti, hogy a délutánjaink még zsúfoltabbak lettek, mert a magyar tananyag mellett immár az angolt is gyakoroljuk minden nap. Nagyon kell igyekeznem, hogy még a játékra is minden nap jusson idő, mert hiszek benne, hogy ez a legfontosabb fejlesztőerő. Különösen egy jövendő írónő számára, aki minden nap meséket talál ki és ír le. Hol angolul, hol magyarul.

3 Responses so far.

  1. Névtelen says:

    Igazán nagyratartom ezt az önfeláldozást amit a gyerekek érdekében tettetek. Kijöttetek Angliába, hogy a gyerekek no meg ti is egy életre szóló élményt, tapasztalatot szerezzetek. Örömmel olvasom a naplódat, mely annyira pozitív, hogy másoknak is erőt ad, jókedvre derít és látszik,hogy nem az anyagi érdekek hajtottak a ködös Albionba:)
    Csak gratulálni tudok!
    Üdv Manchesterből.

  2. Komolyan mondom, hogy először azt hittem, hogy gúnyolódsz! Méghogy önfeláldozás... :-) Nagyon is élvezzük mi felnőttek is az itteni életet, és mi is sokat tanulunk - nyelvet, szokásokat, látásmódot... dehogy ez az egész a kölköknek lesz hosszú távon a leghasznosabb, azért azt aláírom! :-)

  3. Névtelen says:

    Semmi esetre sem gúnyolódásnak szántam. Megértem,hogy gyanakvó vagy.
    Létezik olyan magyar, aki örül mások sikereinek;)
    Hajrá Manchesterből!:)

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...