Három gyerekkel irány Anglia!

Dél-Angliai utazásunk második napján valami olyat akartunk látni, amit még soha. És ez nem volt könnyű, mert kastélyt, parkot, régi városrészt, templomot és állatkertet mind láttunk az elmúlt egy hónapban. Viszont mini modellvárost még soha. Ezért Babbacombe felé vettük az irányt.

Könnyed, laza sétálós gyerekprogramot terveztünk, de nem számoltunk Bendével, aki amúgy jól szokta bírni az utazásokat, de nagyon szeret mindenütt kicsit rohangálni. Ezt pedig itt nem lehetett. Az első akadály a hely felépítése volt - egy nagy domboldalra építették fel az egészet, sok-sok lépcsővel. Ami amúgy nem lett volna baj, ha két nagyobbacska gyerekkel megyünk, de a határait feszegető egy évesnek folyamatosan fogni kellett a kezét és nem engedhettük szabadon szaladni, ami már önmagában frusztrálta.
De ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik gondot az okozta, hogy az egész modellfalu úgy nézett ki mint egy nagy játékbolt. Mini házikók, picike fák, kicsi babák és rengeteg kisautó. Bende számára pedig maga a paradicsom, ahová szíve szerint azonnal bevetette volna magát. És mivel ezt nem lehetett őrületes sírásban és ordításban tört ki. Merthogy ez nem igazság. És meg tudtam érteni. Mert legszívesebben én is bemásztam volna mindenhová, hogy hasra vágva magam órákon át babázgassak.
Pedig Bende nem is értékelte még az apró vicceket. Hogy itt nemcsak az angol építészet leghíresebb épületeit mutatják be (Stonhenge-től a készülő 2012-es Olimpiai stadionig) de ezeknek a benne szereplő figuráknak saját karakterük és életük van. A tűzoltók olyan házat oltanak, amely valóban füstöl, a középkori várfalon álló sárkány TÉNYLEG tüzet okád, a felfújható medencébe valódi vizet töltenek épp a slaggal, a mesebeli faluban entek, trollok és hobbitok sétálnak, a vízesés fölött kalózok tanyáznak, a szélmalom kereket forog és a költözködők ráejtették a zongorát a véletlenül arra sétáló turista fejére. A templom előtt katonazenekar fújja a rezet és a menyasszony fátylát fújja a szél és a tengerparton Nessie les a fürdőzőkre.


A lányok az örömtől sikítozva rohangáltak fel és alá, és arról álmodoztak, milyen jó lenne, ha törpévé változnának és igaziból is bemehetnének játszani. (Nem tudtuk nekik elmagyarázni, hogy amikor utazgatunk épp ezeket a házakat és templomokat látjuk és ha törpévé válnának akkor ugyanazt látnák, mint most és nem is lenne olyan nagy poén...) Egy idő után pedig még Bende is megbékélt, amikor rájött, hogy minden jelenet mellett négy nyelven beszélő információs pult is van, amin négy különböző gombot lehet megnyomni - így hát lelkesen nyomogatott, ha már be nem engedtük a tutiba.


Ami nagy élmény volt még a lányoknak, az a 4D-s mozi, ami több a 3D-snél, hogy nemcsak térben látjuk a dolgokat, de még extra effekteket is bevetnek a hűség érdekében. Tehát amikor valaki zuhan, fújják a levegőt ránk, ha megérkezik, jó nagyot zöttyen a mi székünk is. Most egy nagyon egyszerű, de bájos Robin Hood történet volt soron, kaland, szerelem, üldözés és happy end. Mivel nem beszéltek benne, a nyelvi nehézség kipipálva.
Amit én még nagyon bírok errefelé, hogy kivétel nélkül, mindenhol lehet venni a felnőtt prospektus mellé valami gyerekeknek való kalandos útmutatót-feladatlapot. Az enyémek egyenesen imádják. Ez mindig az ő nyelvükön van írva, és tök érdekes dolgokat olvasnak ki belőle. Ebben ami Borsi kezében látható, volt egy csomó rejtvény, színező, labirintus a helyi figurák felhasználásával - de olyan "fun fact"-ek is voltak benne, mint az, hogy egy figurát három napig tart elkészíteni, vagy hogy maga a park már több mint 50 éves. Megjegyzem, ehhez képest nem egy lelakott vacak volt, hanem egy folyamatosan karbantartott és aktualizált látványosság.
Mivel még soha hasonlóban sem jártam, nem tudom összehasonlítani, hogy jó hely volt, vagy sem. De nekünk nagyon tetszett. Olyan két és fél órát töltöttünk el itt, és délután maradt még idő kis tengerpartozásra és a szállodában egy jókora medencézésre. Utóbbi azért volt különös élmény, mert végre megtudtam, milyen ruhában mennek strandolni a csadros nők - ez a teljes testet takaró burkini, amiben nincs gond a narancsbőrre és a szőrtelenítésre, de még a frizurára sem. Amúgy szerintem szörnyen kényelmetlen lehet, és szegény viktoriánus kisasszonyok szenvedhettek még hasonlóképp. Viszont a másnapi újságban láttam, hogy immáron Nigella Lawson is ilyet vett fel a tengerparton, merthogy érzékeny a bőre és nehogy leégjen, ráadásul nem akarta, hogy mindenki a nagy seggén köszörülje a nyelvét. Utóbbit sajnos így se úszta meg, itt azóta minden lap ezen a béna ruhán csámcsog. Szóval én seggméret ide vagy oda, maradok a bikininél.