Három gyerekkel irány Anglia!

Ma véget ért a tanítás, és elkezdődött a maratoni tavaszi szünet. Van ugyan egy kis iskolai házifeladat, de kicsit se kellett noszogatni a lányokat, hogy már ma nekiugorjanak.

Kiszámoltuk, egész áprilisban nyolc napot töltenek csak iskolában - a két hét tavaszi szünetet ugyanis megfejeli még a húsvét és a királyi esküvő is, így ma a nagy boldogságra való tekintettel nem könyvekből tanultunk, hanem a szünetre feladott házifeladatokba fogtunk bele. Én ugyan felmentést adtam volna a lányoknak (és magamnak) a mai tanulás alól, de annyira lelkesek voltak, hogy vasszigorral se tudtam volna megakadályozni a mai tanulást. Már ha ez annak tekinthető.
Errefelé ugyanis a szünetre feladott házifeladat nem teljesen olyan, mint amit otthon szoktak a gyerek után vágni (minimum 4-5 feladatlapnyi matekpéldával, hogy megátkozza szegény gyerek még a szünet gondolatát is).
Bíboréknak mindössze annyi a feladatuk, hogy gondolják át mit is tanultak a rómaiakról (az utakról, a hadseregről, arról, hogy mit is csináltak a rómaiak Britanniábam, Boudiccáról) és hogy van-e esetleg olyan témakör, ami őket a rómaiakkal kapcsolatban még érdekelte volna, de a suliban nem jutott rá elég idő. Ha találnak ilyet, akkor kicsit kutassanak utána, és az eredményt öntsék valamilyen formába - ez lehet fogalmazás, rajz, vagy installáció - tetszés szerint.
Bíbor arra jött rá, hogy ő a római istenekről szeretett volna sokkal többet tudni, ezért kitalálta, hogy installációt készít. Fogott egy régi cipősdobozt, és kibélelte papírral. Azt tervezi most, hogy lerajzolja majd egyenként az isteneket és szépen beleállítja majd a papírfigurákat ebbe a kis papírdobozba, így meg lesz neki az összes.
A terv jó - de nekünk most nincs itthon ilyen könyvünk. (Óh, magyar könyvtáram...!) persze nincs gond így sem. Leült a gép elé, két perc alatt talált egy angol nyelvű oldalt a római istenekről (nagyjából tudta, hogy melyik a jó forrás, mert órán már néztek pár ilyen honlapot) és szépen elkezdte kijegyzetelni, hogy melyik isten hogyan néz ki, miért felelős stb. Egy füzetbe szépen leírta a fő tulajdonságaikat és skiccelt mindegyik mellé egy kis vázlatot is. Ezzel az önálló kutatással nagyszerűen el is töltötte az egész délutánt. Én csak annyit segítettem, hogy a vastag cipősdoboz kartonját kivágtam helyette és tanácsoltam, hogy ne akarja az ÖSSZES istent bemutatni, válasszon ki mondjuk ötöt, amit ő később hétre bővített. A feladat persze még nincs készen, a figurákat holnap akarja megrajzolni, de pontos terve van már rá mit és hogyan akar és nagyon lelkes.
Mindez annyira megtetszett Borsinak is, hogy rögtön eldöntötte, ő is csinál egy installációt, még akkor is, ha nekik nincs ilyen feladatuk. Az ő szünetre feladott főmunkájuk ugyanis az lenne, hogy a "nocturnal animal" (éjszakai állatok) témakört, amit mostanában vettek nézzék át mégegyszer, és írjanak róla egy fogalmazást. De mivel a héten egyszer már összeszedtük az Icike Picike (LIttlest Pet Shop) állatokból az éjszakaiakat, adódott rögtön az ötlet, hogy akkor ő ezeket mutatná be egy szép háttér előtt. Elővett hát ő is egy cipősdobozt, kibélelte egy törlőrongynak félretett régi kék pólóval, és egy másik sárga pólóból kivágott holdat és csillagokat. Pár régi zokniból lett a borzfészek, zöld papírgalacsinból a bokor és már csak az állatokat kellett ragacsos gyurmával beleerősíteni, és már kész is a project. (Lásd fenn...)
Persze azért neki is maradt még bőven munka, amúgy ő kicsit több feladatot is kapott, mint Bíborék. Van egy hatoldalas matekfeladatlapja, amit ki kell töltenie, de ezek nagyon baráti feladatok, ráadásul egy oldalon csak egy példa található. Az első oldalon például egy pénztárca van, benne négy pénzérme - le kell írni, hogy ez mekkora összeg, és hogyha elkölt a tulaj 10 pennyt, akkor mennyi pénze marad. A második oldalon 12 ceruza van, be kell karikázni a felét és leírni, hogy ez hány darab - szóval az egész 10 perc alatt megcsinálható munka.
Ezenkívül kapott még két vékonyka könyvet is, amit el kell olvasnia a szünetben, de ennek örül, mert mindketten imádják ezeket a kis sztorikat, mert mindig ugyanazok a szereplők keverednek újabb és újabb kalandokba. Mivel ő már az erősen haladók közé tartozik, a szereplők is komolyabb kalandokba keverednek. Most egy varázskulcs segítségével jutnak vissza távoli korokba. Már olvastuk a római korról szóló sztorit, és az egyiptomit, most Viktória királynő korába mennek vissza a szereplők, a másik könyvben meg éjszakai túrára indulnak.
A héten volt egyébként nagy iskolai "assembly" is, ahol a 2-3-4 osztályosok adtak elő egy-egy műsorszámot. Bíborék Afrikáról tanultak az elmúlt hónapokban, és ehhez egy dobtanár is jött hozzájuk tucatnyi óriási dobbal, amin megtanultak ritmusokat ütögetni és pár afrikai dalt, ezt adták elő. Borsiék a játék témakörnél maradva a Diótörő techno verziójára adtak elő egy kis táncot. Borsi rózsaszín plüssmacinak öltözött a tornaórás melegítőjét felhasználva. A zene mondjuk nekem megdöbbentő volt, de az összhatás helyes volt. Az utolsó műsorszámot a harmadikosok adták elő, akik most Indiával foglalkoztak, így ők egy bollywoodi táncot mutattak be. Természetesen a táncos projecteket nem a tanárok vezényelték le, külön koreográfus jött a gyerekekhez, ő tanította be nekik a mozdulatokat. Utána az ötödikesektől lehetett sütit venni, mert nekik a félévi projectjük az egészséges táplálkozás volt, és ehhez kapcsolódóan meg is tanultak elkészíteni néhány egyszerűbb dolgot - többet között egészséges, gyümölcsös sütiket. Szeretem ezeket a bemutatókat és ezt a hihetetlen színes merítést a különböző népek kultúrájából. Meg azt is, hogy ennyire gyakorlatias az oktatás és hogy ennyire nagyon más, mint otthon!
Csak egy példa: Bíborék egész héten azzal foglalkoztak, hogyan kell mesét írni és az osztály megszavazta, hogy egy kísértet történetet találjanak ki. Ahhoz, hogy megtudják, hogyan is kell ezt csinálni, először különböző ghost-sztorikat kerestek a neten és elolvasták, melyik író, hogyan is kezdi a novelláját. Majd mindenki választott magának egy sztori-kezdést, és az volt a feladat, hogy próbálják meg befejezni a saját verziójukkal. Elképesztő, hogy Bíbor annak ellenére, hogy nyelvileg sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint az osztálytársai rendszeresen a legjobb történeteket hozza össze és a tanára folyamatosan lelkendezik, hogy micsoda fantázia, micsoda tehetség. :-)
A hét iskolai csúcspontja azonban nem ez volt, hanem amikor Borsi tanító nénije odajött hozzám és tíz percen át áradozott, hogy az én problémás lányom mennyire szépen beszokott a suliba, hogy milyen jól beszél angolul, milyen szépen olvas és mennyire szereti őt mindenki. Ez különösen azért esett jól, mert mióta januárban összezördültünk (Nehéz napok) eléggé került minket ez a tanító néni. Mostanra úgy tűnik megbocsátotta Borsinak és a szüleinek a renitenskedést, és megpuhította őt a Borsi féle sárm. Az már csak hab a tortán, hogy tegnap én vittem a lányokat suliba, és saját szememmel láttam, hogy három kislány is visítva szalad Borsi elé, hogy játszanak vele. Szóval barátok is akadnak immár. A nap is gyönyörűen süt. És mostantól szünet van, tehát jöhetnek az izgalmas családi programok!