Három gyerekkel irány Anglia!

Amikor kijöttünk Angliába, megvettem a könyvesbolt legdrágább útikönyvét. Tízezer forintot ilyen feleslegesen még nem dobtam így ki ablakon. Az Útitárs kiadó Nagy-Britannia útikönyve ugyanis gyönyörű képekkel van teli, alaprajzok, térképek tekintetében kiváló - de szinte semmit nem mond arról, hogy hová érdemes menni és ott mit kellene nézni.

Az Arundel kastélyba egyszerűen beleszerettünk első látásra, amikor az autópályáról megláttuk. Úgy néz ki, mint egy mesebeli vár. Ahogyan a gyerekek lerajzolják az ilyet. Torony, nagykapu, zászló a tetején. Úgy terveztük, hogy az utolsó nap hazafelé fogunk bemenni. Nem számítottunk semmi extrára, mert az útikönyvünk se lelkendezett róla. Ilyeneket írt: "A folyóparti kisvárosra néző vár a harmadik legrégebbi Britanniában. (enyhe ásítás) A dombtetőn álló, csipkézett falakkal körülvett várat még a normannok építették. A 16. században Norfolk nagyhatalmú hercege szerezte meg a várat..." (erősebb ásítás) Dögunalom. Mondott még valami arról, hogy Cromwell csapatai kicsit lerombolták (ekkor elnyomtam egy ásítást) és arról, hogy az első tulajdonosai a Fitzalanok voltak (kik???? ) és utána már csak annyit értettem a könyvből, hogy blablabla.
Ha csak erre alapoztam volna mit akarok megnézni, soha, de soha a büdös életbe ide a lábam be nem teszem. De végül is mit várok egy olyan könyvtől, amely a brightoni tengerpartot a legjobbak közé sorolja, miközben mi képtelenek voltunk járni az éles kavicsos tengerparton, és a gyerekek nem merték a lábukat se belerakni a vízbe, annyira erősen hullámzott a tenger. (Pedig pár kilométerrel odébb nem zavarta őket a jeges tengerpart és a homokos részen vidáman szaladgáltak térdig...)
Szóval akkor még hittünk az útikönyvnek, és úgy gondoltuk, hogy pár órás gyerekprogramnak jó lesz Arundel, legalább gyorsan végzünk és suhanunk haza az autópályán. Egy pillanatig nem hittük volna, hogy hat óra lelkendezős séta után úgy fogunk kijönni, hogy megszavazzuk a helynek a "best castle ever" díjat. És hogy Arundel nevét aranybetűkkel írjuk be az angliai kalandjaink sorába.
Három órán át bóklásztunk csak a hatalmas parkokban, amely többféle szín és téma szerint rendezett kertből állt. Látszott rajta, hogy eszméletlen munka van benne. Nemcsak az, hogy valaki ezt nagyon végiggondolta amikor ültette a növényeket, de azóta is folyamatosan rendben van tartva. És ez még csak a kezdet volt...


Bende imádta, hogy végre egy hely, ahol szabadon rohangálhat, mert tér az volt, és a fűre rá lehetett lépni. A csajok meg pillanatok alatt bekerültek a szokásos álomvilágukba, ahol ők a kastély úrnői, tündérek a virágok között és növenyeket ültető szorgos kertészek. Hihetetlen, hogy csak a kellő impulzus kell, és pillanatok alatt átmennek abba a másik dimenzióba, ahol már szólni is alig lehet hozzájuk mert már csak a játék létezik.
Igaz, itt könnyű volt elálmodozni. Az üvegházban már gömbölyödtek az apró kis zöld barackok, a konyhakertben viktória korabeli melegágy is volt, és mindenütt virágok, és virágok. De nem ám összevissza, hanem színrendben és buján, és bőkezűen öntve.
A kedvencem a kis kápolna kertje volt, ahová csakis fehér virágokat ültettek, és volt köztük szív alakú is, ami a kedvencem, de a nevét sajnos nem tudom.
De amikor teljesen elámultunk, az a szökőkutas-pálmafás rész volt, ami teljesen olyan volt, mintha Spanyolországban az Alhambra egyik csodájába csöppentünk volna vissza. Nem is egy szökőkút, hanem több, több összeköttetésben lévő tóval, mozaik díszítéssel. És kis kerti lakokkal, ahol kis teázásra alkalmas székek, asztalok voltak. A másikban meg egy fel-le mozgó korona, amelyből víz zubogott, a falon kagylókból kirakott kék-fehér minták. (Amúgy ez eredetileg a Szentivánéji álom díszleteként épült... szóval volt itt élet régen is...)
Az ilyen helyeken nagyon izgatja mindig a fantáziám, hogy és mi van azokkal, akik itt laknak. Hogyan élnek, hogy viselik a turisták áradatát. Hát azt kell mondanom, hogy a Duke (aki amúgy épp itthon volt) a kastély és kert NAGYOBBIK felét megtartotta amúgy magának és nagy, piros "private" feliratok és kerítések zárták el az birodalmát. Azért a kis házikója kertjébe befotóztam, hogy megmutassam - ez a teljesen elzárt kert és épület...



Itt vettük meg egyébként talán a legjobb gyerek-foglalkoztatókönyvet, a csajok rajzoltak, keresgéltek, számoltak - minden szobában volt valami feladatuk, amit nagyon élveztek. De volt is mivel szórakoztatni őket!
Ugyanis a vár tényleg elég régi, ennek megfelelően óriási, titokzatos és tele van mindenféle izgalmas holmival. Meg lehet nézni a kastély urának régi szánkóját, az úrnő hordszékét, millió trófeát, családi porcelánt, amúgy itt van Mária, a skótok királynőjének rózsafüzére és imakönyve is. Sőt, Viktória királynő koronázási trónszéke, másik két király koronázásáról meg a koronahordó párna. Viktória királynő egyébként személyesen is aludt itt, készítettek is számára egy teljes szobaberendezést, ami azóta is változatlan formában tekinthető meg. De még Mathilda királynő, a 12-ik században is lakott itt pár hónapig. De a régi szárny mellett van az új is, a galéria, a rajzszoba, a fegyvertár, természetesen egy belső kápolna is, ami azért simán templom nagyságú, fogadóterem, ebédlő, billiárd terem... és ha valaki Gold belépőjegyet vesz (ami csak 1-2 fonttal drágább, mint a sima) akkor most az emeleti hálószobákat is megnézheti, fürdőszobástul, ami megéri a pénzt, mert gyönyörűen van berendezve!
Persze a könyvtár is nyitva volt - tízezer kötet volt rács mögött, elzárva, csupa régi, antik darab. Meg is kérdeztem, hogy hol vannak azok a művek, amelyeket mostanában vettek, és kiderült, hogy a fenti fotón látható másik kastélyszárnyban is van egy könyvtár, ahol a Duke manapság lakik. És hogy azért ha valami kell, néha átjönnek ide is kölcsönvenni egy-két kötetet, illetve a mai napig használják az emeleti hálókat is, főleg nagy mulatságok idején, ha sok a vendég és el kell őket szállásolni.
A teremőrök egyébként nagyon barátságosak voltak, kifejezetten nem befásult öreg nyanyák, alig várták, hogy valaki bemenjen és meséljenek a kastély történetéről és a Duke-ról valamit és minden kérdésnek örültek. (Amúgy ez elég általános errefelé, más kastélyokban is ezt tapasztaltam...)
Szóval Arundel szuper, csak sok időt kell rászánni. De megéri, mert nagyon jó program felnőttnek-gyereknek egyaránt! Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mennyire nagyon sok dolog van itt, Angliában amiről még nem is hallottam, és amit muszáj lenne még megnézni! Szóval csodák várnak minden sarkon, hát kalandra fel!