Három gyerekkel irány Anglia!

Tudom, furcsán fog hangzani amit mondok, de én utálom a vidámparkokat. Por van, tömeg, zaj és már attól szédülök, ha csak nézem a körben forgó, villogó szarokat. A vattacukrot rühellem, a sorban állástól kiver a víz, a céllövészetben meg béna vagyok. De az ember néha kompromisszumokra kényszerül, különösen, ha gyerekei vannak. És pláne ha az egyik NAGYON vidámparkozna.

Márpedig Borsika lányom vidámparkozni akart. Nem is akárhol. A Peppa Pig Parkban. Ez a mese ugyan magyarul is létezik, de ne szégyellje magát, aki nem ismeri őket. Egy-egy epizód ugyanis kb 5 perces, a célközönség pedig olyan 2-3 éves. Merthogy Peppa Pig kifejezetten kicsiknek való mese - egyszerű, rövid, békés. Olyasféle, mint az Anna-Peti és Gergő sztorik, csak épp itt malacok a főszereplők. Nehéz elmesélni miről is szól, mert VALÓJÁBAN nem történik benne semmi extra dolog - a malacok palacsintát sütnek, autót mosnak, játszótérre mennek, betegek lesznek, répát nevelnek. Csupa olyasmit csinálnak, ami bármely kisgyerekes családdal megtörténik.
Peppa Pig azonban errefelé igazi világsztár. Nemrég olvastam egy felmérést, miszerint ez a kismalac a legnépszerűbb kitalált karakter a suli előtti korosztály körében, és az ő nevével adják el a legtöbb játékot Angliában.
Az én lányaim is imádják Peppát. Valójában már rég kinőttek belőle, és otthon bele se néznének, mert unnák. Ám most angolul nézik. És az a tény, hogy értik nagyon tetszik nekik. Merthogy mint mondtam, az egész nagyon egyszerű és könnyen érthető. Ráadásul tényleg bájos. Néha még én is élvezem, mert azért van benne egy picike felnőtt humor is, ami az apuka és anyuka malac kapcsolatát illeti. (Amúgy minden gyerekes olvasónak melegen ajánlom, mert Peppa világa békés, erőszakmentes és nagyon barátságos.)
Egy szó mint száz, Peppa nálunk is sztár. Van Peppa plüssbabánk, Peppa kastélyunk, Peppa osztálytermünk és csomó műanyag Peppa figuránk. (Naná, hogy Peppának nemcsak családja, de barátai is vannak, és azokat mind meg lehet venni...)
Amikor tehát a lányok még szeptemberben megláttak a pályaudvaron egy Peppa prospektust, lelkesen hozták oda hozzánk: ide akarnak elmenni. Merthogy ez a papírdarab az éppen épülő Peppa Park reklámja volt, ami a világon először épp itt, Angliában nyitotta meg kapuit - méghozzá idén április elején. Tehát a lányaim fél éve álmodoznak erről a helyről.
A mi álmainkat persze eléggé beárnyékolta, amikor először csekkoltuk, mennyibe is fáj majd idejönni, mert elképesztően drága a belépőjegy. Fejenként 21 font (azaz majd 6300 Ft) és a családi kedvezmény négy emberre négy fontocska csupán - tehát 80 font, azaz kb 19 ezer Ft. (Külön bosszantó, hogy a netes ár 75 font - amihez egy font online foglalási díjat csapnak, szóval azért ez nem nevezhető valódi megtakarításnak. Itt mondjuk az az igazi megtakarítás, ha az ember több napon is el tud jönni, mert a második ilyenkor ingyen van...)
Igaz, ennyi pénzért nem csak a Peppa Parkba mehet be az ember, hanem a teljes Paultons Parkba. Ami óriási. Nem is sejtettük, hogy mennyire.
Peppa persze óriási csalódás volt. De ez nem Peppa hibája. Az egész nagyon igényesen volt megcsinálva - fel volt építve Peppáék háza, ahol óriási műmalacok adtak elő egy meserészletet. Ott volt a család kicsi piros autója, az iskolabusz, az iskola, a múzeum, ahová menni szokott a család, a szeles kastély, ahová eljárnak kirándulni. Meglátogattuk Nagypapa malac autószerelő műhelyét és a másik Nagypapa kishajójával kirándulni is mentünk. És még Peppa kisöccsének álmába is bekukkanthattunk, aki a dínókért van oda, és a csajok felülhettek egy körbe-körbe járkáló, hintázó dínóra is. Igazán bűbájos élmény volt az életre kelt rajzfilm, tényleg szépen végiggondolták az egészet.
De... mivel a film az iskoláskor előtti korosztályt célozza meg, természetesen a játékok is nekik voltak kalibrálva. Csupa lassan, kényelmesen mozgó cucc, ami legfeljebb az 1-2 évesek adrenalinszintjét dobbantja meg, az én 7-8 éveseim számára elég lassúcska volt. Nem panaszkodtak persze, mert elbűvölte őket a mese, de azért láttam, hogy ennél több izgalmat is el tudtak volna viselni.
Az egész park élményt viszont alaposan tönkreroppantotta a brutális sorban állás, ami mindenütt uralkodott. Mivel a Peppa park alig pár hete nyílt elképesztő tömeg zsúfolódott erre a kis helyre. Minden játékra minimum negyedórát kellett sorban állni, de a dínósra konkrétan 30 percet. Ráadásul amilyen mázlink volt, szikrázó napsütés volt és napszúrós meleg. Mi Zsolttal felváltva álltunk sorba a nagyokkal és rohangáltunk Bende után. Aki egyébként istenien érezte magát, hiszen itt aztán minden az ő méretére volt kalibrálva és semmi nem volt tilos. A hatalmas játszótér, kifejetetten kicsiknek való mászókákkal és csúszdákkal volt telepakolva, amin bőszen edzette izmocskáit. És kicsit sóvárogva nézte a "muddy puddle" részleget - ez a kifejezés eredetileg saras pocsolyát jelent. A filmben ugyanis Peppáék, mint minden rendes malac család ebben szeretnek ugrálni. Szerencsére a vidámparkban ennél szelídebben oldották meg a dolgot - valójában ez egy óriási vizes játszótér volt, rengeteg fröcskölő játékkal. Az okosabb családok persze fürdőruhát is hoztak és törölközőt is. Amúgy tényleg ez volt a legjobb rész az egész parkban, de mi fürdőruci híján kihagytuk a mókát.
Ja, megjegyzem természetesen volt beltéri játszóház is és óriási bolt is, amiben dupla annyiba került minden, mint idefelé jövet a benzinkutaknál. (Merthogy Peppás cuccokat természetesen mindenütt lehet kapni, de a parkban messze a legdrágábban.)
Szóval három óra sorbanállás és 15 percnyi összesített körhintázás után elég csalódottan indultunk kifelé. De végül úgy döntöttünk, ha már ennyi pénzt rááldoztunk, legalább körbenézünk kicsit. És ekkor ért a döbbenet - ha az ember kijött a hároméveseknek való részlegből, akkor egy csomó izgalmas helyet talált a parkban. Természetesen egy csomó hagyományos felülős játékot, ahová csak 2-3 perceket kellett sorban állni. És egy izgalmas állatkertet. És kínai kertet. És dínó-parkot. És nagyobbaknak való vizes játszóteret. Meg persze szárazat is, nem is egyet. És kiderült, hogy az egész akkora, hogy nemhogy végigjátszani nincs esélyünk egyetlen nap alatt, de még bejárni sem. És bár akkor már indulnunk kellett volna a következő szállásunkra (két szállodában aludtunk a nyaralás alatt) de nem akartunk elmenni, mert képtelenek voltunk otthagyni.
Merthogy ez jó hely. Még a Peppás részleg is. De azért az tényleg csak akkor, ha van a társaságunkban egy elvakult három éves rajongó. És nincs épp iskolai szünet. Talán akkor nem kell ennyit sorban állni.