Három gyerekkel irány Anglia!

Helen ismét nálunk járt, és csomó főzési praktikát mutatott. A fő témák a cassava volt, ami magyarul manióka, de a tápióka is ugyanazt jelenti. Akinek ezek a szavak nem nagyon ismerősök, ne keseredjen el. Eddig én se kóstoltam effélét. Hiba volt. Mert mit kiderült, ennek a nővénynek rengeteg előnye van.

Elsősorban persze a helyi PKU-sok életét könnyíti meg a tápióka, mert kevés benne a fehérje, még kevesebb a fenilalanin, és itt azt mondják számolás nélkül lehet enni. Viszont laktató, tehát nem csak tésztából lakhat jól a PKU-s, ráadásul nagyon sokféleképp elkészíthető, mert az íze, bár hasonlít a krumplihoz, alapvetően elég semleges.
Mivel Helen már a múltkor is ajánlotta a cassavát, vettünk is egy csomag cassava csipszet, de Borsi nem igazán volt oda érte. Túl keménynek, túl fűszeresnek találta. Egyébknt se vagyunk nagy csipszevők, így Helen most más arcát mitatta a cassavának.
Persze ő is hozott egy zacskó csipszet, de nem a sima olajban sült fajtát, hanem a pufisat, ami pihább, kellemesebb állagú. Háromféle ízű csipsz is volt a csomagban - korianderes, csilis és rákos. Borsi mindet megkóstolta, majd köszönte szépen, nem kérte. Ezeket is túl erős ízűnek találta.
De nem adtuk fel. Helen hozott egy nagy csomag darabolt és pucolt maniókát. (Később megnéztük, itt a közelben lehet kapni a zöldségesnél pucolatlant is, de olyan, mint a tök. Kemény a héja, nehéz vágni, ráadásul ez kicsit viaszos is, így az emberek inkább az előkészített verziót szokták használni, ha megtehetik.) Ezt először főzni kell kb. 5 percig, aztán kisütöttük olajban. Először csak simán, mint a sült krumplit. Ízre elég hasonló volt hozzá - csak hát ugye ezt szabadon lehet enni! Aztán Helen gyorsan összedobott egy sörtésztához hasonló dolgot. Megforgattuk abban a cassava darabokat és kisütöttük. Fokhagymás majonézzel isteni volt! De aztán a tésztát megszórtuk kis fahéjjal, és abban sütöttük ki. Mézzel nagyon fintom édesség lett belőle.
Szerintem a cassava mindenhogy finom volt, de Borsi nem lelkesedett. Csak fintorgott, hogy büdös olajszag van és inkább kimenne sétálni. Komolyan mondom, nem tudom mi baja van! Otthon imád sütőstúdiókra járni, szeret velem is főzőcskézni. De valahogy Helennel nem akar szóba állni - lehet, hogy zavarja, hogy nem érti amit mond, vagy hiányzik neki az iskola, de pont olyan volt, mint legutóbb. Egyszerűen nem akar részt venni ebben a dologban. Helen azzal nyugtatott, hogy látott ő már ilyet, nem ritkaság, hogy egy gyerek így viselkedik. Adjak neki időt.
Talán épp Borsi szívét akarta megnyerni a másik csomagjával, amit előhúzott a táskájából. Éstény, ezt azonnal hajlandó volt megkóstolni a kis büdös. Helen még otthon elkészített nekünk egy nagy adag fehérjeszegény tejszínt. Állagra, ízre teljesen olyan volt, mint az igazi. Sűrű, krémes - igazi jó kis fagyialap. Nem is nehéz elkészíteni (A receptet majd leírom a blog végére, ha kell valakinek... :-) Szóval az általa előkszített tejszínből csináltunk közösen fagyit, és hogy olyan legyen, mint a bolti, Helen még elővett egy nagy üveg eperszirupot is. Azt ajánlotta, hogy amikor majd pár óra múlva a fagyi megszilárdul, vájjak bele egy nagy S-alakú árkot, és töltsem tele epersziruppal. Így amikor szedek belőle, ott fog majd csillogni benne az édes krémes eper is, a lágy vanília mellett.
Aztán húzott még elő a táskájából más csodákat is. Szintén otthon, előkészített kétféle fasírtmasszát is nekünk. (A recepteket meg gépelve odaadta) Ajánlotta, nézzük meg, vajon Borsi melyiket szereti jobban. Az egyikben több a kenyér, a másikban több a gomba. De rögtön ajánlott elkészítési módokat is, így az egyiket zsíron pirítottuk, a másikat olajban sütöttük.
Borsi persze semmit nem kóstolt meg, épp úgy, mint legutóbb. Így hát azt csináltam, amit a múltkori főzőcskézésünk eredményével. Lefagyasztottam. Merthogy ez mát múltkor is bejött. Borsi ugyanis két hete is csak Helen látogatása után 2-3 nappal kezdett érdeklődni aziránt, mi lett a kajáival és hogy van-e még. Majd akkor nagyon is ízlett neki. Hát remélem, hogy most is így lesz, mert a picike fagyasztónk csurig volt Borsi kajával.
Amikor kész lettünk a sütéssel, indultunk vásárolni. Múltkor egy rendes angol szupermarket kínálatát fedeztük fel, most izgalmasabb túrára mentünk. A helyi arab boltokba mentünk. Helennel azért nagyon jó vásárolni menni, mert minden ételfélére van néhány jó tanácsa, hogyan lehet finoman elkészíteni - és nem csak a PKU-val kapcsolatban. Az ő bíztatására vettem karalát és okrát is, és mindkettőt ki fogom próbálni még a héten. (Ezek egyébként alacsony fehérjetartalmú, nem túl karakteres ízű zöldségfélék) De vettem tápiókapudingport, és tápiókamagot - mert állítólag mindkettőből remek kását lehet főzni.
Persze nem csak a PKU-snak hoztam kóstolnivalót. Vettem például Cassiát, ami olyan, mint a nagy fahéj rudak, csak mondjuk ötször akkorák. De aromára, illatra fahéjszerű - csak épp nem lehet megőrölni. Viszont tejbe, kásába, tejbegrízbe főzve fahéjas ízt ad az ételnek. (Isteni!)
Kicsit úgy érzem magam, mintha karácsony lenne, és ajándékokat válogatnék a szeretteimnek. Érdekes, újszerű, izgalmas dolgokat, aminek remélem majd örül még az ínyük is.

Függelék: A fehérjeszegény tejszínhez 400 ml tejpótló, 250 gramm vaj, 30 gramm keményítő kell. Ezeket kis lángon kell összefőzni, folyamatos keverés közben, ameddig meg nem sűrűsödik, kicsit kocsonyás állagúvá. Levéve a tűzről 30-40 másodpercig keverni kell egy habverővel, és hagyni kihűlni. Ha ez magvolt, hűtőbe kell tenni 3-4 órára, így lesz kellő állagú. Kicsit zselés, kocsonyás, épp mint a rendes tejszín. Ezt a receptet az itt adott Prozero nevű tejhez fejlesztették ki, de Helen szerint bármely fehérjeszegény tejpótlóval működik. Ha fagyit akar az ember, ehhez a keverékhez kell elektromos habverővel hozzákeverni 90 gramm cukrot és 2 teáskanál vaníliaesszenciát. Majd mehet a hűtőbe. Olyan finom lett, hogy nemcsak én nyalakodtam bele szívesen, de még Bíborka is, aki egyébként egyáltalán nem eszi meg a PKU-s cuccokat. De ez nagyon jó lett!