Három gyerekkel irány Anglia!

Az ember ha útra kel, nemcsak földrajzi értelemben jut ismeretlen tájakra, de kulináris területeken is. Bár az angol konyha nem túl híres, de séfjei annál inkább, nem csoda, hogy pazar és kutya rossz élmények egyaránt értek bennünket.



Az én kedvenc angol sztárszakácsom Gordon Ramsay, nem csoda, hogy azonnal lázba jöttem, amikor megláttam a szószait a szupermarket polcán. Na, lássuk, mit tud a nagyszájú, gondoltam, mert a Pokol Konyhája elég messze van, de a vörösboros bolonyai szósz csak egy karnyújtásnyira volt. És milyen jó! Azóta legalább tucatnyi más tésztaszószt is kipróbáltunk (az angolok számára ez a mindennapi kaja, és ezért brutális választékuk van) a Gordont egyik se tudta megelőzni. Valamit tényleg tud ez a pasas!












.

A kulináris csúcs után, jöjjön a legalja. A Tesco lemon juice az első dolgok között volt, amit vettünk. Sajnos. Bőszen és gyanútlanul kevertük a teába, míg egyszer drága uramnak meg nem szaladt a keze, és kicsit többet nem töltött a bögréjébe. Fintorogva köpte ki, amikor megérezte benne a jellegzetes ízt: aszpartám. Az ilyen műízesítőkért amúgy sem vagyunk oda, de speciel az aszpartám tilos is a PKU-sok számára, tehát nagyon szoktunk figyelni rá, nehogy ilyesmi kerüljön a házba. De hát ki a fene gondol arra, hogy a citromlébe, amit direkt a savanyú ízért vesz az ember valaki édesítőt keverjen????? Teljesen nonszensz. Annyi a jó benne, hogy legalább rájöttünk, mi rontotta le csúnyán Borsi vérvételi eredményeit. A citromlé a kukába ment, Borsi pedig újra szuper szinteket produkál. A tanulság - sajnos folyamatos éberségre van szükség.






.
A Rowse Honey Lemon az én személyes kedvencem. Ennél bolondosabb holmit elképzelni se tudok. Ki az, aki olyan lusta, hogy nem tudja a kétfélét külön belerakni a bögréjébe???? Pedig biztos van rá igény, mert elég sok helyen lehet kapni ezt a mézes citromot, aminek amúgy elég bizarr íze van. Sokáig nem értettem egyébként, hogy a mézet itt miért csak 100 milis kiszerelésben árulják. Nálunk az napok alatt elfogy. De azóta Helen (akitől nem csak PKU-s főzési tanácsokat kapok, de angol kulináris útmutatót is) elmesélte, hogy az angolok nem mézzel isszák a teájukat. Tejjel és cukorral az igazi.





.




Soha nem jöttem volna rá, hogy ez a kicsi üveg mit tartalmaz, ha Helen nem meséli el, hogy ez bizony afféle nemzeti kedvenc. Elhiszem én, hogy az esős ködös időben jólesik egy pohár forró ital. És azt is tudom, hogy néha nem édeset, hanem sósat kíván az ember. Amikor kicsi voltam és beteg, nekem is adott az anyukám jó erős tyúkhúslevest bögrében. De azért mindezt boltban venni, nekem kicsit bizarr ötlet. A gyártónak viszont bejött. A kis üvegben sűrű, folyékon húsleves van. Egy kiskanál a bögrébe és csak forró víz kell rá. Máris kész az esti lélekmelegítő. Amikor először kóstoltam, egész jónak találtam. De pechemre pont ugyanilyen bögrébe töltöttem a saját teámat is. Természetes, hogy egymás mellé keveredett a két pohár. Amikor az asztalról csak felkaptam az egyiket és teára számítva sós levest kortyoltam.... brrrr.... na, az igazán undorító volt!!!


A Marmite nevével a PKU-s központban találkoztam először, ahol közölték, na ez aztán szigorúan tilos. Na jól van gondoltam. Emiatt az ismeretlen cucc miatt nem fog fájni a szívem. Ha eddig kibírtuk nélküle, eztán is megleszünk. Kiderült, hogy ez egy nagyon erős élesztő-koncentrátum, amit az angolok imádnak. De azt már Helentől tudtam meg, hogy nem csak a sütikbe teszik ám! Kenyérre kenve is rendszeresen fogyasztják. Erős, fűszeres íze van, ezért csak nagyon keveset tesznek a kenyérre. Nem tudom, eddig nem éreztem szükségét, hogy kipróbáljam...








Nem vagyok nagy csokifaló, de az az intenzív, sűrű, édes, krémes krém teljesen levett a lábamról. Ha nem restellném (és nem félnék az éjszaka felszaladó kilóktól) a dobozból kikanalaznám. Pedig nem erre való. Csokis sütik tetejének ízesítésére lehet használni. És ha lehet még fokozni a jót, akkor elmondom, nem is az íze a legjobb benne, hanem az, amit a doboz hátulján lehet olvasni: fehérjetartalom 0! A dolog hihetetlennek tűnik, hiszen ilyen intenzív keserűcsoki ízt senki másnak nem sikerül ilyen kis fehérjetartalommal előállítani, de Helen beszélt a gyárral is, és ők esküsznek rá, hogy ez az adat igaz!





A másik itteni nagy PKU-s csoda a Cheezly - azaz a sajt utánzat. Eredetileg egy egy szója alapú teljesen vegán termék, amiben semmi tej, vagy állati termék nincsen. 5-6 féle ízben van - mozarella, eidami, cheddar és ezek fűszeres változata. Ha engem kérdeztek, számomra nem nagy kaland. De Borsi nagyon boldog, hogy végre ő is ehet igazi sajtot!














Ha már a sajtnál tartunk, akkor itt egy sokkal sajtosabb élmény -fehérjeszegény verzióban. Ellentétben az előző cuccokkal, csakis receptre lehet kapni, viszont ingyen van. Tészta, sajtszószban. Már csak kis víz kell hozzá, és össze kell forralni. 10 perc és kész a krémesen sajtos tészta (a zacskón szereplő brokkoli csak duma, apró alig észrevehető darabkákkal képviselteti magát) Olyan, mint a normál zacskós-sajtos tészta, még az illata is. Nem kulináris csúcs, de az a tény, hogy PKU-s verzióban van ilyen (és még paradicsomos és marokkói fűszerezésű is!!!) kimondhatatlanul megkönnyíti az életem. Borsinak pedig a sajátját teljesen hétköznapivá teszi. És ez nagyon-nagyon jó!!!