Három gyerekkel irány Anglia!

Az iskolai szünetet eddig elsősorban utazgatással töltöttük - Dél-Angliában néztünk körbe. Az Eden Projectnél kezdtünk.

Erre a helyre fél éve fenem a fogam, mióta egy kedves barátnőm melegen ajánlotta, azt állítva, hogy elképesztően különleges és szép hely. A térképet nézve azonban még akkor kiderült - a többórás utat egy nap alatt nem tudjuk megjárni, pláne nem három gyerekkel. Így hát jegeltük a tervet, egészen mostanáig. Megérte észben tartani - egy kicsit se bántuk meg a hosszú utat!
Első pillantásra mintha egy sci-fi regénybe csöppentünk volna, egy távoli bolygó kupolavárosába. Eredetileg egy kaolinbánya volt ezen a helyen, amely kimerült - és az üres meddőhányó helyén felépítettek két hatalmas félgömbökből álló üvegházat, úgynevezett biomot. Az egyikben esőerdőt, a másikba száraz mediterrán klímát kedvelő növényeket ültettek. Körülötte pedig felépítették az édent... de tényleg!
Ez a hely ugyanis több, mint egy szép kert - kifejezetten tanítani akar, a célja, hogy a gyerekek (és persze a szüleik is) megértsék, miért fontos a környezetvédelem.
Kezdődik azzal, hogy az előcsarnokban kétpercenként automata bábelőadás van arról, milyen is lenne a föld, ha nem lennének növények. És két perc alatt kiderül, hogy nem is lenne itt semmi. Mert nemcsak az étel hiányozna, meg a ruha, meg a bútorok és a könyvek, de még az oxigén is. Szép sorban mindent elvesznek a színpadról, ami növényi eredetű - és ami marad két pucér, mozdulatlanul fekvő halott baba. Ezen a nyelven a gyerekek is értenek. Bíbor rögtön ki is jelentette, hogy többé nem tépi le a fák leveleit és a virágokat. (Hurrá!)

De persze a kert nem ijesztgetni akar - inkább gyönyörködtetni, és ebben nagyon jók! Az egyes kertek témakörök szerint vannak felosztva - kezdődik azokkal a növényekkel, amelyeknek nincs virágjuk. Merthogy a dínok korában még nem volt annyi rovar amely a beporzást elvégezte volna, így nem volt fontos a szép, illatos virág. Aztán van egy beporzásról szóló kert, hatalmas fadarázzsal. Külön kiskert, ahol gyógyszeralapanyagokat termelnek és bemutatják miből mit gyártanak. Konyhakert, sörfőzős kert, olajos magvak kert, és hogy lehet ezekből bio-üzemanyagot nyerni. teák, hogyan használják fel a levendulát... Valójában napokat lehet itt tölteni, ha az ember mindent el akar olvasni, meg akar ismerni - ezért például ha az ember Angliában fizet adót, akkor az egyszeri belépőjegyét minden további költség nélkül átalakíthatja éves belépőjeggyé. Ehhez csak nyilatkoznia kell, hogy nem jegyet vett, hanem adománnyal támogatta az Édes Projectet. Ez nekik jobb az adózás miatt, a vendégnek meg azért jó, mert ingyenes és korlátlan lehetőséget kap a visszatérésre.
Ezek után gondolom nem csoda, hogy órákon át bolyongtunk a külső részeken, ahol olyan apró részletek varázsolták el a gyerekeket, mint a titkos utak, a vesszőkből font lugasok és házikók, a homokozó (benne lapátok és vödrök, hiszen az ember nem hord ilyet magánál) a faágakból font állatok, a fekete tulipánok erdeje, amelyet fekete fű vett körül.
És még csak ezután jött az igazi látványosság - a biomok világa. Mi az esőerdővel kezdtünk. Ahol szó szerint azonnal lehullott rólunk a ruha, mert negyven fok volt és őrületes pára. Banánültetvény, kávé, kakaó, fűszerek, pálmák - minden, ami csak ezen a tájon terem. És azoknak, akik bírják a klímát külön kihívás, hogy fölgyalogolhatnak egy óriási lépcsőn, és felülről is megtekinthetik a zöld, egybefüggő lombkoronát, mint egy igazi dzsungelkutató. (Ez maradt a férjre és a két csajra, de ők is totálisan kitikkadtak a kihívásban.) Mire mindezt végigjártuk, teljesen leizzadtunk és alig vártuk, hogy leüljünk egy jó ebédre.
Ám itt ez is különleges módon van megoldva. Az Eden Projectben ugyanis bíznak az emberi becsületben. Elveszed a kaját, megiszod az italod - majd kifelé menet megállsz és bediktálod mit fogyasztottál. Senki nem ellenőrzi, hogy igazat mondtál-e, vagy elsunnyogsz néhány szendvicset. Bíznak benned és ez jólesik. Otthonos érzés.

Miután kipihentük magunkat továbbmentünk a mediterrán rész felé, ahol Görögországgal kezdtünk, és nagy amarilliszmezőkkel (ilyet még nem láttam, elképesztő!) narancsligettel, szőlődombokkal, ahol Dionüszosz és faunok szobrai mulatoztak, Kalifornia és helyi vadvirágok nyíltak (elképesztően narancssárgák).
És ha még mindez nem lenne elég, aznap épp Bárányos játék volt a kertben és húsvéti sportos akadályversenyekkel lehetett megnézni, ki, mennyire fitt. Mi mind nyertünk egy-egy jelvényt, szóval nagyon.
A csajok most könyörögnek, hogy menjünk vissza - és bevallom engem is csábít a dolog. És nem csak az ingyen jegy miatt, hanem mert egy kert tényleg minden évszakban más és más arcát tudja mutatni. Most épp a tulipánok szezonja volt, de változik ez pár hónap múlva. És ha arra járunk, nem fogjuk kihagyni az alkalmat az újrázásra!