Az időkapszula

Megérkezünk a Balatonhoz, ahol van egy kis házunk. Ebben a kis házban van minden, amit nem vittünk magunkkal Angliába. Egy csomó kincs. Játékok, könyvek, ruhák, bögrék... mindenféle csetresz, amit nem akarunk elvinni. És amit nagyon jó volt megtalálni.Hát itt semmi nem változott! - kiáltotta boldogan a lányom, amikor körbesétáltunk a faluban, és igaza volt. A boltban ugyanazt az isteni mákos rétest árulják, amit tavaly. A gumimatrac árusnál se változott

[ Read More ]

A titkos kert

A legjobb dolog amikor hazamegy az ember, hogy olyan dolgokat tud csinálni, amihez bennfentesnek kell lenni. És akkor még a legzsúfoltabb túristaközpontok tövében is tudja, hová kell menni, ha igazán jót akar látni.Budapesten a Hősök tere mellett jó lakni. Reggelenként meg lehet lesni, hogy milyen kedve van az oszlopon ülő angyalnak. Mosolygós napsütésben egészen más arca van, mint hóesésben, és egyszer, de tényleg csak egy alkalommal nem is láttuk,

[ Read More ]

Pénzben mérhető siker

Megvolt az évzáró és a nagy graduation ünnepség, amivel Borsi ünnepélyesen is elballagott a második osztályból, az itteni alsóból és kezdheti az általános iskola komolyabbik részét.Mindkét lányom kapott valamiféle kitüntetést, amin annyira nem is lepődtem meg, merthogy itt tényleg két kézzel szórják a dicséretet és az ajándékot. Mindenki azért persze nem kapott, de az osztály harmada biztos részesült valamiféle elismerésben, amihez valamilyen érem,

[ Read More ]

Kedvenc blogjaim

Díjat kaptam, és örülök neki. Naná. Köszönet érte Diának, és mivel a feladat az, hogy adjam tovább tíz olyan blogtársamnak, akiket nem olyan régen olvasok, én őket választottam most. Ami amúgy nem volt könnyű, mert hát mi a fenét jelent az, hogy "nem régen" és mégis kik legyenek azok, nehogy a többiek meg megsértődjenek azon, hogy miért nem ők. És különben is nehéz ez a választás dolog, pedig nem is Mérleg vagyok.De aztán arra gondoltam, hogy a dolog

[ Read More ]

Az én tükreim

Ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem a kissé homályos tükröket. A legszebbnek az ablaküveg elmosódó visszatükröződésében látom magamat. Ilyenkor az apróbb ráncok, hibák elsimulnak és ezen a furcsa, a fekete-fehér képen még mindig olyannak látom magam, amilyennek a képzeletemben vagyok. És amilyen soha nem voltam.Emlékszem, mennyire megdöbbentett az anyukám, amikor jópár éve először elpanaszolta nekem, hogy amikor a tükörbe néz egy öregasszonyt

[ Read More ]

A tökéletes bagett

Tudom, normális gyerekeknek igazi ünnep, ha az anyjuk házi készítésű sütit, csokit, kenyeret tesz az asztalra. A PKU-sok számára azonban ez teljesen megszokott dolog. Az igazi poén az, ha valami úgy néz ki, mintha bolti lenne. Ezért vettem meg ezt a bagett sütő formát.Lehet, hogy a kenyérsütőben készített cipók íze isteni - de a formája, ez a kockás tömb nagyon messze van attól, ahogyan az igazi, rendes bolti kenyér kinéz. És akkor még nem is beszéltem

[ Read More ]

Az olimpiai láng

Nem tudom, hogy otthon mennyire készülnek már az emberek a 2012-es Olimpiára, mindenesetre Anglia teljes lázban ég. Különösen Coventry, merthogy itt készül az olimpiai láng fáklyája.Leszögezném, nem vagyok egy sportcsatornanéző ember. Az Olimpiákért se vagyok oda. Néha egy kis jégtáncversenyt megnézek, de nem tudom, hogy a dupla lutz és a leszúrt ritzberger közt mi a különbség. Valószínűleg a jövő évi Olimpia ugyanilyen hidegen hagyna, ha nem itt

[ Read More ]

Nem kötelező

Világéletemben nagy könyvmoly voltam, de a kötelező olvasmányokat azért én is utáltam. Kincskereső kisködmön, Pál utcai fiúk, Egri csillagok, Aranyember... kínszenvedés volt mindegyik. Aztán felnőttként újraolvastam ezeket a nagy klasszikusokat, és kiderült, hogy jók. Talán ezért is nem kérdőjeleztem meg eddig a kötelező olvasmányok értelmét. De aztán kiderült, hogy Angliában ilyen nincs. Legalábbis az általánosban nincs. És ez fölvet néhány kérdést...Szerencsés

[ Read More ]

Állatkerti kóstoló

Az állatkert az én lányaimnak nem nagy szenzáció. Magyarországon ugyanis közvetlenül mellette laktunk, így amikor kicsik voltak hetente legalább egyszer, de inkább kétszer elsétáltunk oda. Csak úgy.Nem csoda, hogy az állatkert számukra a mai napig nem program - az olyan, mint másnak a kiskert. Volt, hogy csak 1-2 órára ugrottunk be, máskor az egész napot ott töltöttük. Ősszel, télen, hétköznap délelőtt meglepően üres az állatkert és nagyon jól el

[ Read More ]

Bizonyítványok

Tegnap megkapták a lányok az angol iskolai bizonyítványukat. Ez sok meglepetéssel járt, de mindegyik nagyon jó volt.Itt ugyanis az a szokás, hogy a bizonyítványt nem az utolsó napon vagy évzárón adják oda, hanem 1-2 héttel korábban, hogy a szülőnek ha bármi gondja van vele, vagy megbeszélnivalója, akkor legyen erre bőven ideje. Az is furcsa nekem, hogy a kapott iratnak (amit alant be is scanneltem) semmiféle hivatalos kinézete nincs. Nem bőrkötéses,

[ Read More ]

Visszajövünk

Azt nem mondom, hogy maradunk örökre, de még azt sem, hogy még egy teljes évig itt leszünk. De az biztos, hogy szeptemberben visszajövünk.Az igazság az, hogy pár napja már tudom, nem költözünk haza. De furcsa módon egyáltalán nem örültem neki. Azért nem is írtam róla a blogba, mert egyszerűen nem tudtam megfogalmazni, mi is a bajom most. Az igazat megvallva még mindig nem tudom, hogy miért nem vagyok boldog. Hiszen ezt akartam. És tudom, hogy nagyon

[ Read More ]

Az angol Kaláka

Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehet a Kaláka együttes angol megfelelője. Az a fajta minőségi gyerekzene, ami már nem a kisbabáknak szóló "rhyme" Humpty Dumptyval az élen de még nem a tinikor "Hannah Montana"-ja. Pont az én köztes korú 8-9 éves lányaimnak. Tudjátok, olyan igazi minőségi, rendes gyerekzene, esetleg tényleg nagy költők jó verseinek zenés adaptációja, de az se baj, ha a Kolomposhoz, Palya Beához vagy épp Szalóky Ágihoz hasonlóan

[ Read More ]

Ébredő honvágy

Fura érzés, hogy ahogy közeleg a hazautazásunk napja, annál erősebb bennem a honvágy. Előkerültek a jól elrakott magyar lemezek, és a szívem facsarodik, amikor hallgatom őket, annyira jók.Hoztunk ugyan magunkkal pár magyar CD-t, e eddig nem hallgattuk őket, és ennek én vagyok az oka. Még a télen egyszer beraktunk egy Szalóky Ágit, de azonnal elsírtam magam rajta. Hiszen, mikor megyek én a Zugligeti Libegővel legközelebb? És az a dal, hogy "édesanyám,

[ Read More ]

A Godiva fesztivál

Hétvégén volt a Godiva fesztivál, egész Közép-Anglia legnagyobb családi bulija. Láttunk már pár utcai felvonulást (mégiscsak a Hősök tere mellett laktunk eddig) de ilyen izgalmasat még soha. Talán még emlékeztek Lady Godiva legendájára, aki meztelenül végiglovagolt Coventry utcáin és ezzel a nemes tettével sikerült kicsikarnia férjétől a várost sújtó adók csökkentését. A pikáns kis történet nagy népszerűségnek örvend errefelé, filmek, szobrok, társaságok

[ Read More ]

A lényeg, hogy élvezze

A suliban mostanában literacy-t tanulunk matek helyett szerda délelőttönként. Ugyanaz a tanár, ugyanaz a csapat. Csak most arról tanulunk, hogyan is lehet megszerettetni a gyerekekkel az olvasást. Mondjuk én nagyon büszke vagyok rá, hogy nekünk ezzel nem volt soha gondunk. A lányaim imádnak olvasni, és gyakorlatilag állandóan könyv van a kezükben, akárcsak nekem. Bíbor meg egyenesen a könyvtárt tartja a világ legjobb helyének (akárcsak én). Ennek

[ Read More ]

Batman kastélya

Ha már English Heritage kártya, akkor körbenéztünk, hogy mit is lehet itt a közelben megnézni és kiválasztottunk egy közeli, nagyon helyre kis kastélyt. Ugyan csak egy rom az egész - de annak monumentális! Ha Batman angol lenne, akkor tuti ez lett volna a kastélya. És ez nem csak afféle spekuláció, hiszen ha megnézi az ember a 2005-ös Batman: Kezdődik című filmet, egyértelmű, hogy ez a kastély ihlette John Wayne filmbéli álomházát. És a hasonlóság

[ Read More ]

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...