Három gyerekkel irány Anglia!

Hétvégén volt a Godiva fesztivál, egész Közép-Anglia legnagyobb családi bulija. Láttunk már pár utcai felvonulást (mégiscsak a Hősök tere mellett laktunk eddig) de ilyen izgalmasat még soha.

Talán még emlékeztek Lady Godiva legendájára, aki meztelenül végiglovagolt Coventry utcáin és ezzel a nemes tettével sikerült kicsikarnia férjétől a várost sújtó adók csökkentését. A pikáns kis történet nagy népszerűségnek örvend errefelé, filmek, szobrok, társaságok ünneplik ezt a bátor tettet azóta is, felvonulást pedig 1678 óta tartanak Coventryben a pucér hölgy tiszteletére.
Régen egy igazi meztelen nő lovagolt végig az utcán, megidézve és megszemélyesítve Lady Godivát, de ezek a barbár idők már elmúltak (a férjemnek erről más a véleménye) és most már inkább PC módon szimbolikusan emlékeznek meg a nagy vetkőzésről. Amúgy nem csak meztelenkedés, de alkohol sincs, mégcsak sört se lehetett kapni a sátras büfékben (pedig meleg volt) de egyetemi város lévén a füves cigik illata azért néha egészen besűrűsödött. Kicsit képmutató hát ez a rendszer - de tény, hogy nem voltak kötekedő és hányós részegek, a 120 ezer fős rendezvényen a három nap alatt összesen négy verekedőt vettek őrizetbe az újság szerint, ami azért nem rossz arány a közbiztonságot nézve.
A sör és a meztelen mellek hiánya azonban nem volt igazán fájó, mert az 1500 jelmezes felvonuló olyan döbbenetes jelmezekben vonult végig az utcákon, amitől tátva maradt a szánk. A misztikus öltözeteket díjnyertes designerek tervezték és elsősorban az erkölcs hajnalát, az alapvető emberi értékeket formálódását akarták szimbolizálni, ami Lady Godiva tettével kezdődött és emelte ki a várost a középkor barbár sötétségéből.
Nekem nem jött le egyértelműen, hogy mi-mit akart jelenteni az egyes jelmezeken, de ez nem volt zavaró, mert ragyogó színű és egészen különleges formájú öltözékek voltak. amelyek fejenként több kilót nyomhattak. Még most se tudom, hogy miért hordott néhány nő fűzfát a hátán, másokra miért került óriási szem vagy botra tűzött madár. De nem is ez volt a fontos - hanem az a wow-hörgés, ami az egymás után érkező csoportokat fogadta. A lányok el voltak varázsolva, még Kisbende is teljes figyelmes némasággal ült meg a babakocsiban. Ilyen figurákat még nem látott. Persze ott volt a polgármester is, a helyi múzeumok, a tánciskolák, többféle együttes, zenélő négerektől a mazsorettes lányokon át a bollywoodi táncosokig igazi tükre volt a város sokszínűségének.
Körülbelül egy órán át tartott, míg végigvonult előttünk a látvány. És ez még csak a kedvcsináló volt, mert az igazi buli a War Memorial Parkban volt, cirkusszal, ingyenes koncertekkel és vidámparkkal. Az igazat megvallva, kicsit ez már sok is volt nekünk, a hömppölygő tömeg és három gyerek amúgy sem a legtökéletesebb kombó, ezért egy kis piknik, buborékfújás és trambulinos ugrálás után hazasétáltunk. Így is déltől este 7-ig mulattunk házon kívül. Koszosan, fáradtan és nagyon jókedvűen értünk haza. Jót buliztunk és még csak ki se kellett mennünk a városból. Kedvelem Coventryt, mert épp annyira annyira nagy, hogy midnig történjen valami, de még nem olyan nagy, hogy elviselhetetlenül zsúfolt legyen.

Néhány kép a felvonulókról: