Megvolt az évzáró és a nagy graduation ünnepség, amivel Borsi ünnepélyesen is elballagott a második osztályból, az itteni alsóból és kezdheti az általános iskola komolyabbik részét.
Mindkét lányom kapott valamiféle kitüntetést, amin annyira nem is lepődtem meg, merthogy itt tényleg két kézzel szórják a dicséretet és az ajándékot. Mindenki azért persze nem kapott, de az osztály harmada biztos részesült valamiféle elismerésben, amihez valamilyen érem, szobor is járt. Bíborkám "outstanding creative art" érmet kapott, Borsika "outstanding creative thinker" szobrocskát, ami különleges formája miatt (egy kis táncoló robot van rajta) otthon díszhelyre került. (És kicsit irigységgel töltötte el a "csak" érmet kapó nagyobbikat.
Nekem nagyon tetszett, hogy nem egy általános kaptafára kapták a gyerekek a dicséretet, volt aki a sportért, más a tánctudásáért, jó viselkedésért, egész éves kiemelkedő teljesítményért, de volt olyan, aki azért kapta, mert nagyon barátságos és jószívű. És valljuk be, ez utóbbi tulajdonság igenis ugyanolyan fontos, mint az összes előző, mert ha ilyen emberek nem lennének egy közösségben, akkor az nagyon szomorú hely lenne.
De ami igazán ledöbbentett minket (a lányok se tudtak róla korábban, ezért ők is meglepődtek, különösen Bíbor, aki a magyar iskolarendszert is megtapasztalta) minden gyerek, aki 95%-nál többet volt jelen a suliba 5 fontot kapott. Kápében, kis borítékban.
Ez annyira nagyon erősen eltér az otthoni szokásoktól, hogy jó időbe tellett nekem is megemésztenem, bár a lányok nagyon örültek, és rögtön betették a kis perselyükbe, ahol Wii-re gyűjtenek. (Nincs amúgy zsebpénzük, takarításért, egyéb feladatokért kaphatnak 1-2 fontot.) Persze, ha úgy nézem, a rendszer logikus. A jutalmazásra épít, nem a büntetésre. És az, hogy valaki iskolába jár, az egyetemen is pénzben mérhető, nem árt a gyerekeknek, ha már most is látják, hogy aki rendesen dolgozik, az jól jár. Angliában ráadásul nincs orvosi igazolás, meg szülői igazolás. Ami amúgy nagyon jó, mert nagyon is emlékszem rá, hogy mennyire utáltam otthon, hogy hiába van a gyereknek mondjuk egy napos hasmenése, vagy taknyolása, orvosi igazolást kell szereznem arról, hogy tényleg beteg, pedig egy 8-10 éves gyerekkel amúgy nem rohanna az ember azonnal az orvoshoz. Rossz ez a rendszer, tényleg, mert az orvost is feleslegesen terheli, meg a szülőt is.
Na, ez itt nincs. Aminek a hátulütője az is, hogy Borsika, aki rendszeresen 94%-os hiányzáson állt, egy csomó olyan levelet kapott a suliból, hogy ne hiányozzon már többet és szedjük össze magunkat, hogy elkerüljük a további mulasztásokat és megkérnek rá, hogy orvoshoz, fogászatra, családi okokra hivatkozva ne tartsuk otthon a gyereket. Ami csak azért esett rosszul, mert Borsi kétszer volt beteg, és mindkétszer a suliból küldték haza, tehát tudták, hogy nem családi okokból és a Hawaii nyaralás kedvéért tartjuk itthon. Ám az egyenlevél így is járt.
Ez a hiányzás dolog amúgy itt komoly topik - a sulik versengenek azért, hogy minél jobb eredményt érjenek el, és a lányok azt is elmesélték, hogy nagyon gyakran beszélnek arról az osztályban a tanárok, hogy milyen jó lenne, ha senki nem hiányozna. Bíbor tanára, akit jövőre kap, arról híres, hogy annyira szeretik a diákjai, hogy soha nem hiányoznak, és mindig neki vannak a legjobb eredményei ezen a téren. Szóval be vannak zsongatva a gyerekek rendesen, és aki keveset hiányzik, évközben is kap jutalmat, Bíbort félévkor pl. moziba is elvitték, mert decemberig egy napot se hagyott ki.
Igen, ez a rendszer is igazságtalan, mert mondjuk aki tényleg beteg, annak rosszul esik, hogy ő se pénzt, se mozit, se más jutalmat nem kap. Igaz, büntetést se.
De másfelől, ha jól belegondol az ember, hányszor tartjuk otthon a gyereket azért, hogy még a betegség után kicsit pihenjen, és hányszor mondja a gyerek maga is, hogy még 1-2 napot had maradhasson otthon lábadozás címszó alatt.
Na, itt ilyen nincs - a gyerekek amint kilábalnak a betegségből, arra kérik a szüleiket, hogy had mehessenek újra suliba, mert nem akarják rontani a hiányzásukkal a suli eredményeit. És végül is ez a lelkesedés jó dolog.
Én meg csak vigyorgok, mert ha úgy vesszük, a szorgos suliba járással most kerestek 10 fontot a lányaim. Van olyan jó, mint az év végén adott jutalomkönyvek. Amit amúgy Bíbor osztályában mindenki kapott a tanár néni személyre szóló búcsú-szavaival. Itt ugyanis minden évben új tanárt kapnak a gyerekek, ami lehetne akár traumatikus veszteség is, de én azt látom, hogy szépen be van vezetve ez a dolog. A gyerekek már egy jó hónapja ismerkednek az új tanárokkal, tudják, hogy kinek mi a specialitása, és miről híres a suliban. Ráadásul Bíbor másodtanára az lesz, aki korábban Borsit tanította, így valamennyire még mi is ismerjük. Borsi tanárnénije pedig az, aki kedd délutánonként a kertészkedős klubot vezette, és akit Borsi imádott. De amit igazán várnak a lányok, hogy szeptembertől nem kék, hanem piros pulcsis iskola lesz a Stanton Bridge, így sokkal csinibb egyenruhájuk lesz. Én kicsit kevésbé vagyok lelkes, mert ez azt jelenti, hogy az összes kék pulcsi megy a levesbe, szó sem lehet arról, hogy a tavalyi darabokat felhasználjuk, vagy megörökölje Borsi a nővére jó állapotú darabjait. De a piros tényleg jó szín. És azt mondják, hogy még a fiúknak is tetszik.
Pénzben mérhető siker
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Érdekes Marcsi, amit írsz az angliai iskolarendszerről. Szerintem is többet és gyakran indokolatlanul hiányoznak nálunk a gyerekek az iskolából. A szülőkön is sok múlik. Bár a jelenlegi oktatási szabályváltozások azért hatékony lépéseket tettek az igazolatlanul hiányzó tanulók szülei ellen. Ennek ellenére jelen van az iskolai időben a tornacipő vásárlása, a fodrász, a fizetéskor azon nyomban új ruha vásárlása, ami súrlódást okoz, hiszen ez szépen megmondva sem hangzik túl jól egy szülő felé. Jómagam is a pozitív motiválás, a dicséret és elismerés híve vagyok, de megkérdezném azért, hogyan közlik a gyerekkel vagy a szülővel, ha még sincs minden rendben (akár tanulmányban, akár magatartásban, akár a társakkal való kapcsolatban). A helyes önértékelés része a helyes énképnek, amit kívülről is kell alakítgatnunk. Ha nagyon túlsúlyban van a dicséret, hogyan veszi a gyerek vagy a szülő az esetleges elmarasztalást? Nem borul fel ennek az egyensúlya? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy 50% dicséret mellé 50% elmarasztalás jár. :o) Kérdezgetek majd még a tapasztalataidról, mert biztosan tanulhatok belőle... Erika
Mi is itt elunk a ferjemmel, de meg nincs csemetenk, remeljuk hamarosan, es nagyon szeretem olvasni a blogodat,mert rengeteg informaciot tartalmaz es mert aranyos, kedves kis csaladod van. Gratulalok a lanyoknak a szep eredmenyekhez! Es nekem nagyon tetszik, hogy itt egyenruhaban jarnak a gyerekek iskolaba. Ebbol nincs kozottuk konfliktus mert mindenki egyforman oltozik. Es ami meg szimpatikus, hogy ezaltal a fekete nadragot, vagy szoknyat a kis feher bluzt vagy inget, nagyon olcson meg lehet venni. Noverem kisebbik fianak innen vittem haza, mert otthon par ezer forint egy fekete nadrag. Jo nyarat a gyerekeknek!
Erika, tudja a gyerek is meg a szulo is egeszen pontosan, hol all a gyerek a tanulasban. Nem (nagyon szubjektiv) osztalyzas van itt (ami ebben az iskolaban egy otos, az max negyes egy masikban es hasonlo), hanem eleg objektive merheto "szintek" vannak hasznalatban. Pl egy 10 eves gyereknek 4-es szinten kell lennie olvasasbol, h hozza a korosztalyos atlagot (nem tudom pontosan a szintbesorolast, valszeg masok a szamok, de illusztracionak eleg lesz). Ez azt jelenti, hogy ismernie kell a betuket (1-es szint) az alapszavakat (2es szint) el kell tudnia olvasni 5 szavas mondatokat (3-as szint) vissza kell tudnia mondani, amit olvas (4-es szint) ertelmeznie es magyaraznia kell amit olvas (5os szint) esigytovabb. Aki hozza a korosztalyos atlagot, azt dicserik, miert is ne dicsernek. De aki nem hozza, csak az egy evvel korabbit, azt is dicserik, hiszen o valoszinuleg tavaly is csak az egy evvel korabbi szintet hozta, ahhoz kepest viszont fejlodott, tehat van mit dicserni. Tehat nem az van, h valaki mindig harmas valamibol, ami nem jelent semmit, hanem az, h elert-e egy adott szintet. Ami lehet a korosztalyaenal alacsonyabb, de ha magahoz kepest fejlodik, akkor minden rendben. Elobbutobb behozhatja a lemaradast, vegulis mindegy, h 10 v 15 eves korara tanul meg rendesen olvasni, fontos h valamikor megtanuljon. Ezt osztalyzatokkal sokkal nehezebben lehet merni.
Aki semmit nem fejlodik (mert nem jar iskolaba sem, nem csinal hazifeladatot, nem tanul, szulokkel sok gond van), azt itt sem dicserik. Marcsi gyerekein van mit dicserni :)
Az senkit nem inspiral jobb munkara, ha felsoroljak, h miben hibazott, az sokkal inkabb, ha megdicserik azt, amit jol csinalt, nem?
Gratula a lanyoknak :), nalunk is most volt evzaras, nekem is volt mire buszkenek lennem, pedig a gyereket nem is azert tuntettek ki, amiben a legjobb, hiszen az neki adottsag, h jo matekos. Sztem ez is kivalo ebben a rendszerben, o is azert kapott dicseretet, amiben erofeszitest kellett tennie, az, h matekbol 3 evvel korabban fog erettsegizni, nala az adottsagainak koszonheto, hazifeladatot pl matekbol sosem ir, untatja. Viszont ezert sem szoktak szivatni, minek irjon hazit az adott anyagbol, mikor 3 evvel idosebbeknek valot tanul mar?
A mi iskolankban csak a 100% attendance kapott elismerest, meg egy kisfiu, aki 2 csuklojat torte de megis csak 1 napot hianyzott, amikor a korhazba kellett mennie felulvizsgalatra. En itthontartottam az enyemet, amikor a fogat kihuztak, traumatikus elmeny volt mindenkinek, emiatt az egy delutan, meg egy lazas nap miatt nem kapott az enyem kituntetest, de mivel csak a 100% kap, hat ez igy volt fair. De itt is van, akit azzal tartanak otthon, h megjott a mensije es ettol faradt, meg sokat bulizott a het vegen es hadd aludjon, nekem ez kinai, a szulok mindketten dolgoznak es sztem ok sem maradnak otthon hasonlo indokokkal, de hat ok tudjak, az o gyerekuk.
Iskolai szinvaltas sucks :(
Azert megtehettek volna, h van atmeneti idoszak, amikor mindket szinte lehet hasznalni, mondjuk az elso trimeszterben, hadd nojek ki a gyerekek, ami meg jo rajuk, aztan az uj mar legyen piros. Nem draga az angol egyenruha, de azert sok kicsi sokra megy es 2 gyereket egyszerre kistafirolni...
Nalunk par eve volt egyenruha modernizalas, de eleg sokaig lehetett a regit hasznalni (mondjuk itt van egy eleg jelentos reteg social housing eredetu gyerek, sztem mar annak is orulnek, h egyenruhat huz nemelyik :) )
Remélem Zsuzsi sem számodra, sem Marcsi számára nem volt félreérthető a hozzászólásom, mert véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy nem megérdemelten lettek megdicsérve a gyermekei. Bár nincs tapasztalatom az angliai oktatásról, csak annyi, amennyit az ismerőseimtől tudok. Azok viszont korántsem olyan elfogultak pozitív irányba, mint a Te véleményed. Egyenruha: mint mindennek, hát ennek is több oldala van. Egységesít, leplezi a vagyoni különbségeket, összetartozás érzését közvetíti. De nézzük azt is, hogy a ruha színe alapján mindenki tudja Londonban, hogy milyen szintű iskolába jár a gyerkőc és milyen vastag a szülő pénztárcája. Tehát nemcsak egységesít, hanem megkülönböztet is! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy mindennek több oldala van. Magyarországon is végezhet a gyereked egy év alatt két évfolyam anyagát, előbb érettségizhet tantárgyakból, lehet magántanuló. Remélem, hogy bizonyos dolgokban, melyek most változó félben vannak, sikerül előrébb lépni a közoktatás terén. Nagyon sok kiváló tanítványom él Angliában, Amerikában, Németországban, Svájcban... ők dicsérik, amit itt kaptak. Szeretettel gondolok rájuk! Erika
Kedves Marcsi!
Visszamenőleg olvasom az írásaidat és nagyon sok érdekességet találtam. Nyilván értelmetlen lenne megjegyzést írni hozzá, de ezentúl figyelem a bejegyzéseidet... Köszi: Erika
Kinn is sokféle iskola van, és nyilván ott is szerencse kérdése kifogni egy jót. Én tényleg nem panaszkodhatok, és a gyerekeken is látom, hogy nagyon szeretnek odajárni. Az külön öröm, hogy kicsit beláthatok a kulisszák mögé és az ideológiát is megismerhetem. És szimpatikus, különösen, hogy én is tanárszakot végeztem az egyetemen és valahogy az teljesen más hangulatú képzés volt. A gyerek öröme és élvezete soha nem volt szempont. Nem is sejtettem, hogy a tanulás ilyen fokú öröm is lehet az egyetem előtt.
Erika, annak meg örülnék, ha visszamenőleg is kommentelnél, hiszen azért az megjelenik oldalt, és szeretem, a "különvéleményeket." Attól érdekes a világ, nem? :-)
Ja, egyenruha: van egy év átmenet, de a piros olyan jó szín, hogy nem bánom a cserét. De amúgy én szeretem az egész egyenruhásdit. Komolyságot és tartást ad a gyerekeknek. Egészen másként megy suliba és viselkedik szerintem az, aki fehér, vasalt blúzt vesz fel reggel, mint az, aki mackónacit kap magára.
Az én lányaim kifejezetten szeretik az egyenruhát, tetszik nekik, csinosnak tartják. De mondjuk a legjobb barátnőm lányát ki lehetne vele kergetni a világból, ha ilyen "szürke undorító" (idézet tőle) ruhába kényszeítenék.
Az embernek amúgy a gondolkodása is változik: az elején olyan "ünneplőnek" kezeltem az egyenruhát, amiben nem játszunk, ülünk le a földre az udvaron és vigyázunk rá. Ma már tudom, hogy ez "játszósruha" is, amiben homokoznak, cigánykerekeznek, ragasztóznak és festenek. És bizony ez foltosodik, tönkre is megy időnként. De cserébe nagyon olcsó, minden szupermarketben van és ha őszinte akarok lenni és édén töredékén költöttem gyerekruhára, mint amikor még Magyarországon éltünk. Ha a gyerek egész héten egyenruhában jár, akkor hétvégére elég 1-2 jó farmer, póló, pulcsi.
Ja, és még egy: igen, az egyenruháról lehet tudni azt is, hogy milyen suliba jár a gyerek. De ez nem baj, az összetartást erősíti. Azt, hogy ők egy csapat. És büszkén hordják.
Maximálisan igazad van, hogy a ruha tartást ad az embernek - nekünk felnőtteknek is, biztosan ugyanígy a gyerekeknél is. Az élményszerű tanulási folyamat megteremtését tartom a legfontosabbnak (egyébként a siker zálogának is!) és mivel egyetemisták járnak hozzánk módszertani gyakorlatra, nagy gond nekem, hogy a felsőoktatás oldaláról a módszertani képzésben óriási hiányosságot látok és tapasztalok. Ez nem a hallgatók hibája, de mindenképpen kezdeni kell ezzel a helyzettel valamit. Nem vettem észre, hogy visszamenőleg is látod a kommenteket, írok hozzájuk! Erika