#Post Title #Post Title #Post Title

Bizonyítványok

Tegnap megkapták a lányok az angol iskolai bizonyítványukat. Ez sok meglepetéssel járt, de mindegyik nagyon jó volt.

Itt ugyanis az a szokás, hogy a bizonyítványt nem az utolsó napon vagy évzárón adják oda, hanem 1-2 héttel korábban, hogy a szülőnek ha bármi gondja van vele, vagy megbeszélnivalója, akkor legyen erre bőven ideje.
Az is furcsa nekem, hogy a kapott iratnak (amit alant be is scanneltem) semmiféle hivatalos kinézete nincs. Nem bőrkötéses, nincs lepecsételve, még egy aláírás sincsen rajta. De rákérdeztem, hogy ez szerintük a magyar iskolának elég igazolás lesz-e, hogy idejártak, és azt mondták, hogy más nincs. Mindenki ezt kapja.
Mivel mi otthon is szöveges értékelést kaptunk, az nem nagy meglepetés - az annál inkább, hogy itt az igazgató is ír pár sort a gyerekről, hogy szerinte hogyan illeszkedett be és a gyerek is megírja, hogy szerinte ő mit tanult ebben az évben és hogyan érezte magát.
Az is más, hogy nem valamiféle ünnepség keretében adják át a bizonyítványt, hanem egyesével behívják a szülőket és amikor odaadják szóban is összefoglalják annak tartalmát, illetve a szülő is kérdezhet, hogy ha valamit nem ért.
Megjegyzem, én sok dolgot nem értettem, ezért elég sok dolgot kérdeztem, de mentségemre legyen szólva, ez tényleg nagyon más rendszer.
Az biztos, hogy mindkét lányt nagyon-nagyon megdicsérték. Okosak, jók, tehetségesek. És ami nekem teljes döbbenet, mindketten az osztály élvonalába tartoznak.

Borsika az elején nehezebben illeszkedett be, hiszen ő korábban még nem járt suliba, és bár tudott írni-olvasni kicsit nehéz volt számára, hogy most mindezt egy idegen nyelven is tudnia kellene. Ráadásul azért bármilyen laza is az angol rendszer, azért mégiscsak más egész délelőtt tanórákon ülni, mint ovis módon az udvaron játszani. Ráadásul ő egy szót se beszélt angolul, így amikor konfliktusba keveredett valakivel, akkor az elején bizony odacsapott, a tanárával se értették meg egymást.
Mostanra minden gond a múlté - Borsika bizony alaposan elbájolta a tanárait és az osztálytársait. Nagyon kedvelik, népszerű, és a tanárnője külön kiemelte, hogy nagyon érdeklődő, mindig lelkesen tanul és nagyon okos. Mutatott is valamiféle táblázatot, hogy az osztály átlag 4-es, Borsika pontszáma viszont 14-16 között van, attól függően milyen tantárgyról beszélünk. Szóval nagyon elégedettek vele. (Külön érdemes megnézni, hogy Borsika hogyan értékelte a tanévét, és hogy mennyire jól szépen ír angolul...)








Bíborka még több meglepetést okozott. Még a múlt héten amikor felmérték a gyerekeket, a tanára döbbenten mesélte, hogy Bíboré lett a legjobb szövegértés teszt az egész osztályban. Bizony, még a született angol gyerekeket is lepipálta. Azóta át is rakták a legjobb olvasócsoportba, tehát "free reader" lett, ami azt jelenti, hogy szabadon választhatja mit olvas, akár otthonról is hozhat könyveket.
Az is kiderült a múlt héten (és ez engem nagyon meglepett) hogy három gyerek az osztályból jövőre nem ötödikes lesz, hanem évet ugrik és rögtön hatodikba megy. Bíbor el is szomorodott, mert Georgia, a legjobb barátnője is elhagyja így az osztályt. Utánaérdeklődtem, hogy ez mit jelent, mert nekem fura, hogy ilyesmi történik, hiszen otthon ilyennel még nem találkoztam. Azt mondták, hogy mivel ezek a gyerekek nagyon jól haladnak, unatkoznának ha ugyanebben az osztályban maradnának. A hatodikban viszont remélhetőleg elég sok kihívás fogja őket érni, és ez majd erősebb, gyorsabb haladásra készteti őket. Némely tantárgyból azért vissza fognak jönni az ötödikbe, a régi osztályukba, és az úszásra (jövőre az is lesz) és osztálykirándulásokra is visszajönnek. Ettől még nem mennek korábban középiskolába, a hatodikat fogják így kétszer járni. Szóval az egész csak arról szól, hogy jól érezzék magukat, és elég sok kihívás érje őket.
A meglepetés engem akkor ért, amikor Bíbor tanárnője közölte, hogy nagyon sokat gondolkodtak azon, Bíbor ne kerüljön-e szintén a hatodikba, mert annyira nagyon okos és tehetséges - egy oka van annak, hogy végül mégis amellett döntöttek, hogy maradjon, hogy csak októberben jött iskolába, és még az angolja nem tökéletes. És nem akarják, hogy esetleg túl nagy teher kerüljön rá, és elmenjen a kedve a tanulástól. De külön kiemelték, hogy nagyon jól teljesít, és mindenben az osztályátlag fölött van. És azt is hozzátették, hogy esetleg félévkor is van rá lehetőség, hogy átmenjen a hatodikba, ha úgy látják, hogy unatkozik ötödikben...
"Over the moon" - mondja erre az érzésre az angol, és ennél nincs jobb magyar kifejezésem. A büszkeségtől szinte szárnyaltam hazafelé. Igaz, azért az is jólesett, amit kifelé menet mondott még Bíbor tanár nénije. Hogy látszik, hogy sokat foglalkozok velük, és hogy minden támogatást megkapnak itthon. :-)))











Na, és ez az utolsó furcsaság: nem csak a tanárok mondják el, hogy mi a véleményük a gyerekről, hanem minden bizonyítvány mellé egy ilyen szülői értékelő lapot is adtak. És nagyon erősen a lelkünkre kötötték, hogy töltsük ki és mondjuk el, hogy nekünk mi a véleményünk a suliról és erről az évről. Tök jó, nem?

2 Responses so far.

  1. Hella says:

    Gratulálok! Nagyon ügyesek a lányok! :)

  2. Mónika says:

    Örülök, hogy nem felejtettél el említést tenni arról, hogy téged is megdicsértek, mert részben ezek a gyönyörűséges bizonyítványok téged is értékelnek.
    :)
    Gratulálok a lányoknak!

Leave a Reply

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...