Három gyerekkel irány Anglia!

Nem tudom, hogy otthon mennyire készülnek már az emberek a 2012-es Olimpiára, mindenesetre Anglia teljes lázban ég. Különösen Coventry, merthogy itt készül az olimpiai láng fáklyája.

Leszögezném, nem vagyok egy sportcsatornanéző ember. Az Olimpiákért se vagyok oda. Néha egy kis jégtáncversenyt megnézek, de nem tudom, hogy a dupla lutz és a leszúrt ritzberger közt mi a különbség. Valószínűleg a jövő évi Olimpia ugyanilyen hidegen hagyna, ha nem itt a szomszédban rendeznék. De most lehetetlen kikerülni, hiszen minden nap van valami hír róla az újságban, a helyi buszokra hatalmas hirdetéseket raktak ki, amivel önkéntes segítőket toboroznak. De mindez semmi ahhoz képest, amilyen lelkesek a gyerekeim. Ők ugyanis ma olyat láttak, amit nem sok ember figyelhetett meg ilyen közelről: magát az olimpiai lángtartó fáklya prototípusát. Ez ugyanis itt készül Coventryben. A város ugyebár a gyárairól volt híres a második világháború előtt, és ez volt az oka a rettenetes pusztításnak és bombázásnak is, amit akkoriban elszenvedett. A romok közül csak három torony emelkedett ki - Coventry három nagy templomáé, amelyek csodálatos módon megmaradtak. Ez a három torony (three spires) lett a remény, az újjáépítés szimbóluma. Olyan erősen, hogy például a mi kórusunknak a neve is az, hogy "Belles of the Three Spires."
Szóval a gyárak nagy része elpusztult, megszűnt - de maradt néhány, és az egyik ilyenben gyártják majd ezeket a szép aranyszínű és meghökkentően lyukacsos fáklyát, amin amúgy éppen nyolcezer lyuk lesz, éppen annyi, ahány darab fáklya készül, hiszen minden fáklyahordó kap belőle egyet. (Ezt amúgy így szokták. Akit az a megtiszteltetés ér, hogy viheti egy darabon, az meg is tarthatja.)
Szóval Bíbor tanárnőjének az apukája a gyárban dolgozik, és ma bevitte a mintadarabot, hogy megcsodálhassák a gyerekek. Amúgy a suliban (természetesen) már nem nagyon van tanulás, hiszen már csak három nap van hátra az évből. Fura, hogy nem az otthoni kánikulával készülünk a nagy nyári szünetre, és ma reggel nemcsak pulcsit, de még kabátot is kellett a lányokra adnom suliba menet. Szürke, esős és kifejezetten hideg idő van. Elképzelni sem tudom most az otthoni 40 fokot. Szerencsére nem ezen múlik. Amúgy még nem pakolunk - most, hogy már tudjuk, nem költözünk (de egyelőre még a lakásból sem) kicsit egyszerűbbé vált minden. Borsi kajacsomagjai már úton Magyarország felé, és a nyári ruhákat egy délután alatt bedobálom majd a bőröndbe. A hűtőt, kamrát már ürítjük egy ideje, még egy nagy szőnyegpucolás vár ránk, aztán irány a nyaralás. És abban az a legjobb, hogy a Balcsi házban minden van. Sőt, igazán ott van mindenünk. Szóval nem kell aggódni amiatt, mit hagyunk itthon.