Minden nekünk szurkolónak örömmel jelentem, hogy tegnap este épségben megérkezett Magyarországra kis családom maradéka, és nagy boldogan összeölelkeztünk a Ferihegyi reptéren. Az unokatesókkal rögtön meg is ültük az elmaradt karácsonyt és az öt gyerek boldogan játszott késő éjszakáig a sok-sok új játékkal. A hó esett, a sütik finomak voltak, a karácsonyfa illatozott és mindenki nagyon boldog vo
Van egy különleges betegség, amely szinte minden kisbabát érint. Sírás, nyüglődés, hatalmas könnycseppek és egyértelműen rossz közérzet kíséri. Az ember már azt gondolná, hogy komoly a baj és elkezd aggódni. De akkor előkerül a varázsszer, amely hatásosabb a homeopátiánál, a hagyományos gyógyszerek nagy részénél, és a reflexológiánál - a mobiltelefon. Ahogy közeledik a repülés ideje, természetesen egyre feszültebben figyeljük a gyerekek egészségét,
A nagy családegyesítés még mindig várat magára - Zsolt a két lánnyal Angliában, én a fiammal Magyarországon. A helyzet néha kétségbeejtő, de úgy döntöttünk, hogy nem siránkozunk.Mindig van minek örülni - ebben az áldatlan helyzetben elsősorban annak, hogy én azért itt vagyok anyukáméknál, és évek óta nem töltöttünk ennyi időt együtt. Minden nap éjfélig beszélgetünk, és bár a lányok nagyon-nagyon hiányoznak, de Bende azért itt van, és teljes erejéből
A terv az volt, hogy előrejövök Budapestre Bendével kedden, és amikor vége a tanításnak, Zsolt jön utánam a lányokkal. A valóság persze szépen ránk cáfolt. Mert nem terveztük be a havat, ami miatt majd lezárják a reptereket. És a lázat se, ami Bíbort leterítette.A mi utunk Bendével teljesen flottul ment. Busszal a reptérre - Bende végig aludt. Majd a reptéren megebédeltünk, és beszálltunk szép kényelmes tempóban. Amint felszállt a gép, Bende elaludt.
Hazajöttünk, de persze semmi nem olyan, mint amikor elmentünk. A lakás kiadva, a régi ágyunkban mások alszanak. Vendégek vagyunk mindenütt. Várva várt, szívesen fogadott vendégek - de azért ha azt mondom, hazamegyek, nekem már az angol lakásunk jut eszembe.Az utóbbi pár hétben már nagyon hiányzott Magyarország. A család, a barátok, a hazai ételek, a magyar nyelvű tévéadás, az újságok. Számoltam a napokat és éjszakákat.De volt bennem félelem is rendesen
Hihetetlen, hogy vége az első felvonásnak, és indulunk haza. Pakolom a bőröndöket - egyet nekem és Bendének, egyet a lányoknak és az apjuknak. Merthogy sokkal olcsóbb, ha két részletben utazunk haza, így én már holnapután hazaindulok Bendével. A család nagyobbik része majd hétvégén jön utánunk. Az iskolai vakáció kezdete után ugyanis sokkal drágábbak a jegyek. Én nem bánom, hogy hamarabb megyek haza - legalább több időm lesz találkozni rég nem látott
A virtuális világ, amiben élek meglehetős tágas. Amerikától Ázsiáig vannak barátaim, és még messzebb élőknek is bepillantást engedek életünk bizonyos részleteibe. Van egy olyan kérdés, amit sokan feltesznek, vajon milyen is egy átlagos napunk. Tény, hogy a blogban inkább az ünnepnapokat, különleges eseményeket emelem ki. De azért be kell vallanom: nem minden napunk ilyen izgalmas. A legtöbben azt kérdezik, nem unatkozom-e otthon Bendével, és nem
Ez a Mikulás dolog mindig is nagy katyvasz volt a fejemben. Mivel nem volt mögötte kiérlelt koncepcióm, nem csoda, hogy a gyerekeknek is csak dadogtam, ha erre terelődött a szó. Merthogy elég nehéz elmagyarázni, hogy a Télapó eljön december 6-án, és hoz valami kicsit a csizmájukba. Majd eljön a karácsony, de akkor nem a piros ruhás Mikulás jön ám! Hogy a filmekben ezt látják, az csak tévedés, mert azok amerikai filmek. Hozzánk, jó magyarokhoz a Jézuska
A dolgok rejtélyes változása akkor kezdődött, amikor Bende megszületett. Azóta van egy tincs a tarkóm fölött, amely minden balzsamozással dacolva reggelre berasztásodik. Mindig ugyanaz, mindig ugyanott. Hallottam már arról, hogy a nők haja a terhesség hormonális változásának hatására megváltozik - barnából szőke lesz, egyenesből göndör. De a raszta-hormonról eddig nem hallottam.Ha valaki azt hinné, hogy a GYES-es kismamák élete unalmas, akkor azt
Az igazság az, hogy megirigyeltem Bíborka lányomat, amikor abban a nagy kórusban énekelt. Olyan nagyon, hogy elhatároztam, én is keresek magamnak egy kórust a közelben. Sikerült. Valójában meglepően sok kórus működik Coventryben. Én háromnak is írtam emilt, mindhárom visszaírt, hogy szívesen fogadnak. Volt egy fizetős (na azt már tényleg ne...) volt a Coventry Filharmonikusok (már a nevük is túl komoly) és egy Barbershop kórus, amire én először simán
Warwick egészen közel van hozzánk - talán ezért nem is néztük meg eddig. De aztán hétvégére kibéreltünk egy kocsit, és a hó is leesett és még hideg is volt. Ezért úgy döntöttünk, hogy most a közelben maradunk, és megnézzük a várost. Szigorúan nem a várat. Mert hát mióta itt vagyunk már öt kastélyban jártunk. És mindannyian úgy éreztük, hogy ennyi épp elég. Valahogy végül mégis várlátogatás lett a dologból. És nem is bántuk meg. Valójában nem is egy,
Az idegenségnek vannak vicces járulékai is. Eid Mubarakról például sokáig azt hittük, hogy a helyi önkormányzati képviselő, és valamilyen választás miatt van mindenütt kinn a neve. Mekkora tévedés!De erre csak akkor jöttünk rá, amikor a gyerekek hazaállítottak egy-egy Eid Mubarak feliratú cuccal. Bíbor egy üdvözlőlappal, Borsi egy kis csillámporos papírkockával. Ekkor már gyanús lett, mert a politika ennyire nem mehet be a suliba. És nem is. Az "Eid
Azt akartam, hogy ő repüljön, de végül mindketten szárnyaltunk. A zene már csak ilyen. Hallgatót és előadót egyaránt képes a mennybe repíteni. Heteken át minden nap gyakoroltuk itthon Bíborkával a dalokat az előadásra. Ez háttérbe szorította a matekot, az olvasást, a nyelvtant. Dalolunk órákon át. Készültünk a koncenrtre, ahol nyolcezer (!) gyerekkel együtt fog énekelni. Szóval a dalokat jól ismertem - de erre a hangzásra nem voltam felkészülve.
- kiabálták a franciák a várfalról a Monty Pythonban. Néha úgy érzem, én is szívesen kiállnék a várfalra és elordítanám a szélben, hogy szép ez az Anglia, de azért ezek az angolok néha kihúzzák a bicskát a zsebemből! A városban járkálva minden nap elszörnyülködöm azon, hogyan is öltöznek a gyerekek. Anyukán kabát, sapka, kesztyű. Baromi hideg van. A kisbaba a kocsiban mezítláb, pirosra fagyott lábacskával. Sapkát még egy fehér gyereken se láttam.
Mindkét lányom felkerült az iskolai dicsőségfalra. Ez a suli előterében van, és nagy dicsőség, ha valakinek a neve rajta szerepel. Az indoklásban most mindkét lánynak a kézügyességét és a művészeti képességeit dicsérték. De amúgy is, ebben az iskolában nem fukarkodnak a dicsérettel. Bíbor szerint akár azért is lehet már matricát kapni, ha valaki mindig megeszi az ebédjét. Szó szerint nincs az a képesség amit itt ne vennének észre, és ne emelnének
Most, hogy itt a húgom, kicsit én is friss szemmel látom Angliát. És újra feltűnik néhány olyan bosszantó kis apróság, amit már természetesnek veszek. Pedig először mennyire megdöbbentett engem is!1. EcetElőször az éttermekben tűnt fel, hogy nincs majonéz. (Sírnak is miatta a lányok, akik otthon mindent azzal ettek.) De hát jó helyette a ketchup is gondoltam, és automatikusan odanyúltam egy barna zacskó iránt. Gondoltam, paradicsomszósz. De nem.
Szóval pár napig most nem írok, mert minden percet ki akarok használni, hogy dumálhassunk! Annyira hiányzott már!!
A Halloween csak a kezdet volt. Most már üljük a Diwalit, a Guy Fawkes napot, a Bonfire Night-ot és minden más ünnepet, amiről a gyerekek az iskolában tanulnak. A sokszínű környék egyik bónusza, hogy nyakig belemerülhetünk más népek ünnepeibe. Mivel a környékünkön rengeteg indiai él, már napok óta tűzijátékot nézünk esténként az ablakból. Hol itt, hol ott lőnek fel egy robbanós rakétát. Mi meg a sötét lakásban ülünk a díványon, és figyelünk, hol
Már régóta készültem rá, hogy belülről is lefotózom a csajok suliját. Megkérdezni nem mertem, hogy szabad-e, mert féltem, hogy megtiltják. Ezért hát csak titokban kattingattam, mert nagyon szerettem volna magamnak is megörökíteni, és másoknak is bemutatni, hogyan zajlik itt a tanítás.Amennyire én látom, itt az alsó tagozatban legalábbis kicsit epohális oktatás folyik, akár a Waldorfban. Tehát nem szigorúan vett tantárgyakra bontrják az oktatást,
