 |
Amikor ezt a Monster High babát lefotóztam, még csak arra gondoltam, hogy vicces módon most nekem pont akkora nagy vágás van a hátamon, mint ennek a babának az arcán. Naná, merthogy ez egy szörny baba, és ő Frankenstein lánya. Gondoltam majd akkor rakom fel a fotót, ha megérkezett a szövettan eredménye. Hát megjött és szerencsére negatív. De közben persze a baba kérdés olyannyira bebonyolódott, hogy gondoltam írok róla.
Akinek nincs 8-12 éves korú lánya, az valószínűleg soha nem hallott ezekről a Monster High babákról. Én először tavaly karácsonykor akadtam rájuk, amikor az Argosban alig 10 fontra leértékelve ültek a sarokban és a kutyának se kellettek A középső lányom halovány kísérletet tett akkor arra, hogy vegyek neki egy zombi babát, vagy egy vámpírosat, de én ránéztem a babákra, majd a gyerekre és közöltem, hogy ilyen undi dolgot mi nem veszünk.
Ma már tudom: hiba volt.
Akkor kellett volna felvásárolni a teljes készletet és meglehetős szép profittal tovább tudtam volna adni.
Merthogy valamikor a nyáron divatba jöttek ezek a babák és teljes hiszterikus őrület és ezzel együtt komoly hiánykereskedelem alakult ki körülöttük. Amikor a barátnőm elmesélte, hogy ők Spanyolországban hetet (!) vettek belőle, még komolyan gondoltam, hogy elment az esze. Szörnybabák, na ne már. De aztán szép lassan hozzánk is beférkőzött az őrület, lett egy, kettő, és ma már nekünk is hat van belőle. Múmia, zombi, szellem, kísértet (nem ugyanaz az kérem!) víziszörny és farkasemberlány. Persze mindennel együtt, ami ezzel jár - van róluk rajzfilm, és van saját újságjuk ékszerek és ruhák és millió kommerciális vacak.
Nálunk karácsonyra kapták az első párat - és nagy-nagy boldogság volt belőle, mert akkor már tényleg régen vágytak rá, ráadásul jó ideje kapni se lehetett. Ám az első este rögtön katasztrofálisra sikeredett. Ezek a babák ugyanis hosszú, vékony kezekkel rendelkeznek, és amik mint kiderült, elég törékenyek. Szóval amint az én Bíborkám kivette a dobozból, azonnal sikerült Ghoulia Yelps kezét könyökből letörnie. Volt nagy sírás-rívás, de szerencsére megvolt a számla, visszavittem, kicserélték és megoldódott a gond.
Mivel beleszerettek ezekbe a szörnyekbe (amiknek meglepő módon nagyon helyes arcuk van, és elképesztően fantáziadús ruhatáruk) azóta kaptak még többet is. Nem tőlem, de a rokonok nagyon örültek, hogy van végre valami, amit vehetnek nekik és ami tényleg vad örömmel tölti el a lányaimat, akiknek amúgy mindene megvan, szóval alapjáraton elég nehéz nekik venni valamit.
Nekem nincs bajom azzal, hogy ezek szörnyek - igen, ízléstelen az ötlet, de ha ez tetszik nekik, miért is ne kapjanak ilyet. Kinőttem én már abból, hogy mindent jobban akarjak tudni náluk. Sokkal nagyobb gondom ezekkel a fránya babákkal, hogy valami egészen idióta módon úgy szerkesztették meg őket, hogy csak akkor lehet átöltöztetni őket, ha az ember leszedi a kezüket. Konkrétan kitépi. Merthogy minden ruhájuk ujja állati szűk, a tenyerük meg nagy, szóval a használati utasításban is benne van, hogy öltöztetéshez ki kell szedni a kezét - vagy könyékből, vagy csuklóból. Horror, de mindegy, ez a legkevesebb. Ment is nekik eddig simán. Ám most a hétvégén a nagy játék során sikerült újabb két baba kezét letörni, de úgy, hogy se megszerelni nem lehet, se visszavinni, merthogy már a számla sincsen meg, a legtöbbet ráadásul Magyarországon kapták.
A baj az, hogy egy ilyen baba alsó hangon 7-8 ezer Ft. De ráadásul kapni se lehet, amint jön a boltba, azonnal elfogy. Persze van ebay, meg amazon és néha boltokban is feltűnik, de nem egyszerű kérdés és néha még ennél is drágább, ha egy-egy ritkább modellt keres az ember.
Én meg most itt vagyok a nagy dilemmában, és a férjemmel vitázva, hogy mi legyen. Merthogy a lányok tényleg imádnak ezekkel játszani és én szívem szerint valahogy megoldanám a dolgot, hogy megtehessék. Olyan dolgokat találtam ki, hogy veszek abból, ami eltört még egyet és visszaviszem kicserélni a töröttet. Vagy néztem az ebayen, hogy megveszem a használt és pucér változatot (az is 4000 Ft) amihez ruhát se adnak, se semmit, de így legalább megvan a baba és nincs nagy baj, végül is minden egyéb kiegészítőnk megvan hozzá. Vagy egyszerűen fogom és megveszem újra, amit azért is meg tudnék tenni, merthogy ezekből 4-5 verzió is kering - mondjuk egy zombilány van sima ruhában, estélyiben, úszódresszben, iskolai egyenruhában - és még a frizurájuk is kicsit más, szóval még örülnének is a lányok annak, hogy kapnak egy újabbat.
A férjem azonban nagyon erősen ellene van. Egyrészt mert tényleg drágák, és sajnos annál drágábbak, hogysem "csak úgy" minden alkalom nélkül vegyünk egyet. (Jogos, mert még 4 ezer Ft is sok érte). Ám a másik érve az uramnak, hogy igenis az ő hibájuk, hogy nem vigyáztak rá, és tanulják csak meg, hogy a tetteiknek következménye van.
Én meg bár ezt értem, mégis inkább azt tanítanám nekik, hogy mindent meg lehet oldani a világban.
Emlékszem, amikor Bíbor kicsi volt, rendszeresen sírógörcsöt kapott a rajzlap fölött, merthogy "elrontotta" a képet, az nem olyan lett, mint ahogy ő akarta. És én minden alkalommal melléültem, és pár vonallal, színezéssel, akármivel bebizonyítottam neki, hogy nem lehet "elrontani" egy képet, olyan nincs is! Mindent ki lehet javítani és meg lehet oldani, legfeljebb nem olyan lesz, hanem másmilyen, de az is jó! És én valahogy ezt a mentalitást szeretném nekik továbbadni - meg lehet oldani a baba dolgot is, nem kell elsiratni, fájlalni a kis szívüket amiatt, hogy többé ez nincs.
Talán mert nekem volt olyan babám, ami eltört és a mai napig fáj, hogy kidobták a szüleim és jobban emlékszem arra az egyre, mint a sok-sok egyébre, amit aztán elajándékoztam, mert nem kellett már. Szóval nem akarom, hogy fájjon nekik - de persze értem én azt is, hogy fájdalom kell, meg vágyakozás is, meg tanulság is, és igenis van olyan, hogy nem lehet jóvátenni valamit. Mert ha például vezetés közben SMS-ezek és elgázolok valakit, akkor nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, tehát a tetteinknek tényleg vannak időnként maradandó következményei is. És ezt jó tudni.
De vajon ezt tényleg babában kell elkezdeni megtanulni? És pont most? És pont így? Nem tudom, komolyan nem. Megtehetem, hogy megvegyem nekik akár újra azt a babát. De megpróbálhatok ügyeskedni is. De vajon ezt az üzenetet akarom nekik átadni? És vajon, ha megszerzem nekik, akkor ezzel vajon azt üzenem, hogy anya annyira szeret, hogy mindent megtesz értetek - vagy azt, hogy nem kell törődni a következményekkel, majd elsikáljuk bármi is van.
