Három gyerekkel irány Anglia!

Angliában nem nagy kihívás gyerekkel múzeumba, kastélyba vagy egyéb kultúrhelyekre menni. Teljesen természetes, hogy az embernek családja van, és abba kiskorúak is beletartoznak. És az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy az ő igényeik egy kicsit mások. És erre fel is vannak készülve.

Már régóta gyűjtögetem a különböző gyerek-feladatlapokat, és mivel végre a scanner is működik, gyorsan behúztam néhányat, hogy megmutassam, mennyiféleképp is lehet ezt csinálni. A legtöbb helyen ezek teljesen ingyenesek - néhol fizetni kell érte pár fontot, de nagyon megéri. Nemcsak azért, mert elfoglalja a kölyköket, hanem mert általában tele van szuperjó információkkal, amiből mi, felnőttek is tanulunk. Mert persze az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy az én lányaim még soha nem csinálták meg teljesen egyedül és önállóan ezeket a feladatlapokat - minden alkalommal együtt csináltuk. De én örültem neki, mert az én szemem is felnyitotta egy csomó érdekességre.
Persze (mint a feladatlapok látványából is kiderülhet) nem szoktunk szigorúan ragaszkodni ahhoz, hogy csinálják is meg. Van, amikor nagyon nagy kedvük van hozzá, van amikor az egyik lelkes, a másik nem. És olyan is megtörténik, hogy a hely elvarázsol mindenkit és a kis feladatlap a táska legaljára kerül és csak otthon vesszük elő. Emléknek, szuvernírnek azonban ez is tökéletes. Az én lányaim legalábbis gyakran előveszik, nézegetik, utólag is rajzolják, színezik.
Amit még hozzá kell tennem, hogy a legtöbb helyen a füzet mellé ingyen adnak ceruzát, sőt kemény alapot is, hogy legyen min írni. És ha ahhoz van kedvük, hogy hasra feküdjenek egy puccos palotában és úgy rajzoljanak, hát az se skandallum, sőt. A teremőrök pedig szinte kivétel nélkül nagyon-nagyon kedvesek és ha az ember kérdez valamit, és ők látják a kíváncsiság legkisebb jelét is, akkor nagyon szívesen mesélnek. Mi három gyerekkel megyünk mindenhová, akiből a legkisebb ugyebár csak 15 hónapos, és mint ilyen még fegyelmezhetetlen. Szaladgál, kiabál (nyilván másznak és fogdosna is, de azt nem hagyjuk) de ez a zajos viselkedés még csúnya tekintetet se hozott nekünk sehol. Sőt, általában imádják Kisbendét és nevetnek rajta, ahogy szaladgálunk utána, ő meg időről időre megáll és rámosolyog az idős nénikre (a csajokat szereti, na) és néha bizony még a festményekre, vagy szép szekrényekre, vázákra is. Ilyenkor aztán még hangosabban hujjog, hogy ez neki NAGYON bejön. És itt még ez is belefér. Sőt, ilyenkor aratjuk a legnagyobb mosolyözönt.

A kezdőkép a Witley Courtba készült, ahol egy óriási romkastély látható. A gyerekeknek adtak egy-egy laminált lapot (ingyen, igaz a végén visszakérték) ahol különböző töredékek, faragványok láthatóak. Ezeket kellett megkeresni. Szerintem nagyon jó ötlet, mert megtanítja az apró részletekre irányítani a figyelmet és megmutatja, hogy mindenhol jelen van a szépség. Ráadásul nem kerül sokba a múzeumnak - csak kis odafigyelésbe.


Ezt lapot egy fontért vettük Coventry Trasport Múzeumában, ahová amúgy a belépés ingyenes. A képeken látható kiállítási tárgyakat kellett megkeresni, és ha megtalálta a gyerek, akkor mellé tenni egy kis matricát. Ha mind megvan, akkor csokit kapnak a gyerekek a végén.



Ezt a nyolc oldalas füzetkét a Bleinheim Palace-ban adták teljesen ingyen, amikor bementünk a kastélyba. Színes, izgalmas, ötletes - a csajoknak mégse jött be igazán. Persze nem biztos, hogy ez a füzet hibája, Kisbende ebben a kastélyban olyan nagyon nyűgös volt, hogy ki kellett vele jönnöm. Zsolt meg nem annyira szeret ilyen helyeken olvasgatni, inkább nézelődik. Azért nem zaklat fel a dolog, mert ide éves belépőnk van - legközelebb majd én megyek be a csajokkal és akkor lehet, hogy nekik is megtetszik a detektíves játék.



Persze nem csak sok-sok pénzért lehet érdekes feladatlapokat csinálni. Ezt az egyszerű A4-es lapot háromfelé hajtva teljesen ingyen nyomták a kezünkbe Bath városának katedrálisában, és még egy-egy cerkát is kaptak hozzá a lányok. Sajnos a 22 kérdés megválaszolása olyan másfél-két órát vett volna igénybe, és nekünk annyi nem volt, de ez az egyik legjobb feladatlap, amit életemben láttam. Az alaprajzon be van számozva, hogy melyik kérdésre, hol találja az ember a választ. Milyen madár tartja a Bibliát, hány állat van a keresztelőmedencére faragva, mit lehet meggyújtani a déli kereszthajóban... a csajok teljesen odavoltak és nekem is nagyon tetszett, főleg mert annyi okos dolgot tanultak belőle, amit nem is gondolta volna - az egy dolog, hogy gyakorolták az angolt, megjegyezték, hogy hol vannak, jobban, mintha csak beszaladunk és körbenézünk, de megtanultak alaprajzot olvasni (hol vagyunk, hová kell mennünk...) problémamegoldást (meg kell találni, amit keresünk...) és tudtunk arról is beszélgetni, amit látunk. Merthogy azért az fontos, hogy az ember megtanulja értelmezni, amit lát.


Ezt a matricás feladatlapot szintén ingyen kaptuk Bathban, a Divatmúzeumban. A lányoknak nagyon bejött, de sajnos kicsit elavult volt már a lap, és bizony néhány kiállítási darab nem volt épp látható, illetve máshogyan nézett ki. Igaz, erre felhívták a figyelmünket amikor odaadták. Amúgy nem volt egyszerű - meg kellett keresniük a lerajzolt ruhát és odatenni felé azt, hogy milyen anyagból van. Az ötlet jó, de mondjuk ötven menyasszonyi ruha közül megkeresni az igazit... hát azért kellett nekik a segítség.




Ez a 12 oldalas fekete-fehér füzet a Glamis kastélyból van, ahol teljesen ingyen kapták a csajok. Isteni jól elmeséli a kastély történetét - de ott, helyben használhatatlan volt. Ki ér rá ezt bogarászni, miközben halad a vezetett túrán és néznie kell egy csomó dolgot? Nincsenek benne feladatok sem. Igaz, otthon aztán annál jobban örültek neki, olvasgatták, színezgették. De szerintem bármilyen szép is, nem a legszerencsésebb darab.


Annál zseniálisabb a Cardiff kastély ingyenes feladatlapja. Ez csak hét oldal, de igazi mesevilágba röpítette a gyerekeket, akik lelkesen csinálták az összes feladatot. Minden egyes szobában meg kellett keresniük a lerajzolt állatot, és mindegyik elmeséli, hogy ki ő, és miért is van a falon. Megjegyzem, a végefelé elég nehéz feladatok voltak - a hangyák a könyvtárszobában például az egyik asztal lábára voltak faragva. Legalább egy negyedórát keringtünk ott, hogy megtaláljuk hová bújtak. De tényleg mind élveztük!


Ezt az A4-es lapot az oxfordi Botanikuskertben kaptuk. Egyszerű, de nagyon tetszett a csajoknak! Arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen nagyon különbözőek az egyes növények levelei. Van köztük szőrös, szúrós, selymes, fényes, szőrös - meg kell találni, le kell rajzolni. Örömmel vadászták a különféle fajokat. Szerintem nagyon jó ötlet - és a levéldolog legalább állandó, nem úgy, mint mondjuk a virágok...





Talán ez volt a legjobb feladatlap, amit csak kaptunk. Hol másutt, mint az Arundel kastélyban persze. Ez meglepően drága volt (3 font) de 20 oldalas, teles-tele érdekes történetekkel és izgalmas feladatlapokk. A csajok keresgéltek, rajzoltak, csinálták amit kellett - persze ez is egész napos program lett volna, így félbemaradt amikor már nagyon belelkesedtek a kastélyba, de azért tényleg le a kalappal a kitalálója előtt, aki amúgy egy múzeumpedagógus, aki éveken át vitte itt körbe a gyerekeket és nagyon is jól tudta, hogyan lehet teljesen belelkesíteni őket. És tényleg.

Ez persze nem az összes hely ahol jártunk és nem is az összes, ahol ilyen feladatlapokat lehet kapni. Ennyit találtam ma este a kis dossziémban, de lehet, hogy kallódik még pár a csajoknál. Csak azt akartam megmutatni, hogy mennyire nagyon-nagyon sokféleképp is lehet a gyerekek lelkét megfogni. Kis pénzből, sokból, kit ötlettel, sokkal - de mindenképp okos dolog bevonni őket a múzeumi-történelmi mókába. Most még csak a játék részét fogják megérteni - de ha az jól van megcsinálva, akkor egyre több és több jut el hozzájuk. Persze ehhez az kellene, hogy ne csak felesleges, idegesítő zajkeltőnek kezeljék őket, hanem a jövő fizetőképes látogatójának.

Az angol iskola első két éve afféle iskola-előkészítő. Itt tanulnak meg a gyerekek olvasni-írni-számolni. De aztán harmadiktól, azaz hétéves kortól jön az igazi tudomány. Méghozzá történelemmel!

Igen, amit otthon csak ötödiktől tanulnak a gyerekek, itt már harmadikban elkezdik. Méghozzá a vikingekkel. Bíbor, mint negyedikes már a rómaiakat tanulja. Persze nagyon mesésen, sztorikkal, de mégiscsak történelem ez.
Múltkor a harmadikosok osztályában ülve láttam, hogy amit voltaképp a gyerekeknek tudni kell a vikingekről, nagyon egyszerű: honnan jöttek, miért jöttek, hogyan néztek ki, milyen istenekben hittek. Ez a lényeg. Ahhoz, hogy ezt az alaptudást megszerezzék amúgy nagyon sokféle gyerekkönyv segíti őket. Vettünk már jópárat, de szerintem messze a legjobb a Horrible Histories sorozat. (Magyarországon is megjelent már Rrrettentő töri címen, de sokkal kisebb választékban, mint itt.)
A sorozat lényege, hogy olyan apró vicces infókat mesél el az adott korról, ami felkelti a gyerekek figyelmét - hogy miért borotválták le a csirkék fenekét a középkorban, vagy melyik viking isten öltözött nőnek, mire használták a rómaiak a vomitóriumot, azaz hányodát... és még ezer ilyen teljesen rémes, néhol undi, de mindenképp meglepő tény van a könyvekben. Amit természetesen imádnak a gyerekek - de bevallom, hogy én is nagyon szívesen olvasgatom őket. Mert persze a sok dinkaság mellett millió valós tény is benne van. (Mondjuk engem meglepett, hogy Boleyn Annának hat ujja volt...)
Mi már egy csomót megvettünk ezekből, de csomót ki is kölcsönöztünk a könyvtárból, mert tényleg többszáz van. Először is, minden történelmi korszaknak saját kötete van (egyiptom, görögök, viktoránusok, tudorok stb) aztán van könyv a leghíresebb uralkodókról (Kleopátra, VIII. Henrik, I. Erzsébet) vannak emellett tudománnyal és földrajzzal foglalkozó kötetek is, útikönyvek (a rettentő London, Oxford vagy Stratford-upon-Avon) és általános történelmi könyvek is, mondjuk Anglia, Skócia, Wales és Írország történelmének fura fejezeteiről, de épp most fedeztem fel a Horrible Christmas könyvet, ami a legrémesebb karácsonyi szokásokat gyűjti össze.
A BBC-n ezt támogatandó van Horrible Histories című filmsorozat is, ahol meg is lehet nézni mondjuk hogyan terjedt a pestis (el is éneklik) hogyan díszítették levágott fejekkel a házukat a kelták vagy hogyan mumifikáltak az egyiptomiak. A gyerekek imádják, mert vicces. De közben persze tanulnak is. Igaz, nem feltétlen a legakadémikusabb tudást veszik magukhoz, de hát ez is egy mód arra, hogy felkeltsük az érdeklődésüket.


Hogy ez mennyire jól sikerül, arra itt van Bíbor házi feladata. Mint már írtam, a tavaszi szünetben egy római istenes installációt készített. Ő találta ki, hogyan kellene kinéznie, egyedül kutatta ki a neten, hogy milyen istenek is voltak az ókori Rómában, és hogyan néztek ki. Azt bevallom, hogy én találtam ki, hogy a külseje legyen vörös-fekete, mint az antik vázák, de nagyon tetszett neki az ötlet, és szintén a neten utánanézett milyen minták is lehetnek rajta. Ami még jobb, hogy simán meg is tanult az isteneket és fel is ismeri őket, ha máshol látja akkor is.
Mivel most ez a római kor fontos téma a suliban, gondoltuk nézzük meg Anglia leghíresebb római kori emlékét is, ezért a hétvégén Bathba mentünk, és megnéztünk egy épen maradt római kori termálfürdőt. Bath maga külön megér egy misét, de nekünk most csak nagyon limitált időnk volt rá. Ebbe is mindjárt két programot sűrítettünk bele.


A Divatmúzeummal kezdtünk, ami nagyon kicsi, de nagy előnye, hogy itt lehet a fürdőbe is érvényes kombinált jegyet venni. Akinek pedig van ilyen jegye, nem kell sorban állnia. (Márpedig állati hosszú sor volt.) Az mondjuk külön gyönyörűség volt a lányoknak, hogy most speciális esküvői ruha kiállítás is volt (naná) de messze a legnagyobb sikere a múlt század eleji gyerekruháknak volt, amiket fel is lehetett próbálni. Itt legalább egy órát eltöltöttünk, de így is alig lehetett őket továbbvonszolni, legszívesebben a tükörben nézegették volna magukat estig.


A fürdő sajnos önmagában egész napos program lett volna - nekünk erre most se módunk, se időnk nem volt. Elképesztően szép, és a víz még ma is folyamatosan tör föl, és jó meleg. Nagyon jó kiállítást raktak össze mellé az ott talált kőtöredékekből és régészeti kincsekből.
Nekem nagyon furcsa volt, hogy most már simán megértették a csajok az audioguide-ot, amit a nyakukba kaptak. Ez nagyon jó volt egyébként, mert külön program volt a felnőtteknek, komoly, tudományos tényekkel és egy másik a gyerekeknek, ahol egy rabszolga gyerek mesélt nekik az akkori életről. Hogy tényleg jól megértették amit hallottak onnan tudom, hogy feladatokat is kaptak, aminek a megoldását szintén ebbe a kütyübe kellett bepötyögni és a végén egy csomó mosolygóst gyűjtöttek össze.
De ami a legjobb élmény volt még a lányoknak, hogy találkoztak egy "igazi" római hölggyel, aki megmutatta nekik, hogy miből készül a sminkje, hogy készült a frizurája és hogyan él ő mostanság itten a Római Birodalomban. Tátott szájjal hallgatták a mesét, minden megszagoltak, kipróbáltak. Igazi kézzel fogható színes-szagos törióra volt. Csak kár, hogy Bath olyan nagyon messze van...