Három gyerekkel irány Anglia!

Ahogy beindult az iskola, hirtelen beindultak az egyéb eddig nyári álmot alvó programok is. Tegnap zenebölcsiben jártunk Borsival és Bendével, ma matek továbbképzésen voltam. Legnagyobb meglepetésemre mindkettőt élveztem.

GYES-betegségtől nem kell tartanom, erről úgy látom errefelé hivatalból gondoskodnak. Elvileg minden város, minden kerületében beindult 2010-től a Sure Start program, ami nagyon sokféle családi programot kínál.
Már a múlt héten bekukucskáltam a Children's Centre ablakán, ami épp a könyvtár mellett van. Csak az ablakra ragasztott hirdetéseket akartam megnézni, de azonnal lecsaptak rám, és beinvitáltak. Kezembe nyomtak egy csomó prospektust, és szent ígéretet tetettek velem, hogy mindenképp kipróbálok néhányat.
Merthát program az van bőven - hétfő reggel Coffee Morning az iskolában, hogy jól kezdődjön a hét. Rögtön utána játszóház 8 hónapos korig. Ugyanekkor a Children Centre-ben az újonnan érkezők köszöntése. De választhatom a tanácsadói szolgálatot is, ha problémám van a gyermekem viselkedésével.
Kedden angoltanfolyam, vagy Rhyme Time a könyvtárban, vagy Játszóház 5 éves korig, vagy Egészségügyi tanfolyam csak nőknek, esetleg totyogósok tornaórája.
Nem írom le az összes programot, de van még Szoptatás segítő csoport, Dohányzásról leszoktató csoport, Mesedélelőtt, Apukák napja (az csak havi egyszer) jógatanfolyam, Játék-kölcsönző, Bébi masszázs, Terhestanácsadás, Terhesség utáni tanácsadás - természetesen minden ingyen.
Mi tegnap a könyvtárban a Mondókatanuló csoporthoz csatlakoztunk, gondoltam ameddig nem kezdődik Borsinak az iskola, addig is halljon egy kis angol szót. Bár kicsit túlkoros volt már, Borsi azért nagyon élvezte, különösen mert sok dalt, mondókát tudott már kívülről, így ténylegesen tudott csatlakozni a közös dalolászáshoz.
Mondanom se kell, egy gyerek volt, aki oda se figyelt, és a mondókázás helyett folyamatosan mászkált, az én hét hónapos fiam. Nem a kora miatt - volt itt más hét hónapos is, és minden egyes gyerek szépen megült az anyukája ölében. Kivéve az én cseppem. Ő ült a csoportvezető, a könyvtáros és a logopédus ölében is, azonkívül körbemászott az egész teremben, de a zenélés nem igazán kötötte le. Nem mondanám, hogy nem élvezte a dolgot, csak épp mást és máshogyan, mint a többiek.
Ettől függetlenül, mielőtt hazamentünk, még odajött hozzánk egy kirendelt logopédus, és megkérdezte, nincs-e szükségünk bármilyen segítségre, és jól halad-e Bende a nyelvtanulással. Majd adott egy prospektust, hogyan foglalkozzak vele úgy, hogy a nyelvi képességei hatékonyan fejlődjenek.
Aztán odajött a könyvtáros is, és rábeszélt, hogy Bendét is írassam be, és higgyem el, hogy ez egyáltalán nem túl korai! Mert ha Bende négy alkalommal kölcsönöz (hét hónapos!!!) akkor majd kap egy oklevelet, miszerint aktív könyvtárhasználó. (Hogy fog neki örülni...!) És azt tanácsolja, hogy vegyük fel a kapcsolatot a védőnővel, mert akkor kapunk egy ingyenes könyvcsomagot is. Ez minden egy éves kor alatti gyereknek jár, majd 18 hónaposan egy újabb és elsős korában még egy. Hogy ezzel is támogassa az állam az olvasás szeretetét.
A fejtágítás ma is folytatódott. Bíbor iskolájában 5 hetes tanfolyamot hirdettek, ahol a szülők megtanulhatják, hogyan segíthetnek a gyereküknek matekot tanulni. Gondoltam, hogy ez hasznos lehet, mert egyrészt a matek szaknyelvben azért nem vagyok annyira perfekt, másrészt hátha tanulok valami újat.
Egyik elvárásom se jött be, de azért nagyon jól szórakoztam. Mivel a tanfolyam mellé ingyenes bölcsit is biztosítanak, gondoltam magammal viszem Borsit, hátha hall egy kis angol szót ma is. Most beengedték, de azért közölték, hogy sajnos túlkoros (hát igen, hét éves) és legközelebb sajnos nem vehetik be, mert az szabályellenes. Viszont vihetem Bendét, mert hat hetes kortól már vállalják a gyerekeket, így legalább jövő héttől az ő angol-nyelvtanulása is elkezdődhet.
(Nagyon tanulságos egyébként a gyerek jelentkezési lapja. Be kell írni, hogy milyen etnikumhoz tartozik, nekünk a "whithe-other"-t kell beikszelni, ami rögtön a brit és az ír mögött van. De a rubrikák között a vándorcigány is szerepel ám, hivatalos megnevezésként! De olyan dolgokra is rákérdeznek, hogy ha mondjuk baleset éri a gyereket és ki kell hívni a mentőt, akkor van-e valami olyan gyógymód, amit az én vallásom tilt... Mondjuk ilyesmik az itthoni ovi adatlapján nem szerepeltek... :-)
Visszatérve matekra - 19 szülő volt jelen (18 anyuka) - én két urdu nővel a kisebbséghez tartoztam, igaz, többször le-lengyeleztek, de csak azért, mert még sose volt magyar diákjuk, és egyszerűen a "hungarian" nem jött a szájukra. Nem csoda, mert errefelé tényleg egészen másfajta népek élnek. Ez kiderült abból, hogy a csoport fele csadoros pandzsábi volt, akiknek az iskola saját tolmácsot biztosított. A másik fele meg olyan igazi színes szoknyás román cigány, akiknek szintén volt saját hivatalos tolmácsuk.
Az hamar kiderült, hogy itt nem valami haladó matek továbbképzés folyik, mert először az alapműveletek angol kifejezéseit írták le (majd a biztonság kedvéért ki is osztották gépelt lapon) aztán meg arról beszéltek, hogy a gyerekeknek fejben kell megtanulni számolni. És ebben az segít, ha azt tanulják meg nagyon jól, hogy melyik két számot kell összeadniuk, hogy tízet kapjanak végeredménynek. Ehhez segítségül szintén kaptunk egy gépelt lapot, ahol leírták szép sorban, hogy 1+9=10, 2+8=10, 3+7=10 - és szép sorban, ugyebár a gyengébbek kedvéért. (Megjegyzem, azért így is volt, aki eltévesztette...) Majd olyan trükkös feladatokat írtak fel, hogy 2+6+7+3+8+4, és elmagyarázták, hogy ezt nem sorban kell összeadni, de nem ám! Hanem gondolkodva! Megkeresni azt a két számot ami összege tíz lesz, és voilá, így már könnyű is kiszámolni, hogy a végeredmény 30.
Ezután kiosztottak egy műanyag lapot, letörölhető filctollat és törlőt, pont olyat, amin itt a gyerekek gyakorolnak. És elmagyarázták, hogy azért nem használnak füzetet, mert ha a gyerek hibás eredményt ír le, az milyen frusztráló neki. Mert azt ki kell radírozni, át kell húzni, és ez szörnyű stresszet okoz. Ezzel viszont egyszerűen kitörlik, és "magic" már el is tűnt minden csúnyaság! És használjuk mi is ezt otthon, ha gyakorlunk a gyerekkel.
Ekkor jött be az iskolaigazgató, aki közölte, hogy mind szuperek vagyunk, és ezt az emberfeletti teljesítményt és tanulási mennyiséget pihenjük ki egy kis sütivel és teával, amit majd mindjárt szervíroznak.
Amúgy nagyon ügyeltek arra, nehogy azt mondják, itt a hülye-képzés folyik, azzal indokolták ennek a tanfolyamnak a szükségességét, hogy az utóbbi pár évben nagyon megváltozott a matek-tanítás metodikája, és egészen eltér attól, mint ahogyan minket gyerekkorunkban tanítottak. Mondjuk szerintem a 2+2 akkor is négy volt, de állítólag ma már ilyen feladatot itt nem is adnak a gyereknek, csak ezt a tízeshez igazodást, amit fennkölt módon Number Bonds-nak hívnak.
Minden furcsaság ellenére, azt kell mondanom, ma is isteni jól szórakoztam. Az egyik urdu anyukával össze is haverkodtunk, különösen, miután kiderült, a gyerekeink osztálytársak. Szóval mostantól matek-tanfolyamra járok, és a végén, ha minden jól megy, akkor még bizonyítványt is kapok róla. Majd kirakom Bende oklevele mellé.

Megérkezésünk után szinte az első dolgom volt, hogy megkeressem a helyi könyvtárat. Nem csak azért, mert olvasni jó, de azért is, mert a könyvtár minden város központja.

Mint kiderült, Coventryben tucatnyi könyvtár van. Mi eddig a központi könyvtárba buszoztunk be hetente 1-2 alkalommal. De a térképet és a város honlapját böngészve kiderült, hogy öt percnyi sétára is van egy, így pénteken odalátogattunk.
Elég kihalt volt, de hát ez nem csoda – a gyerekek itt már iskolába járnak. Mi pedig még mindig csak várunk és várunk az önkormányzat döntésére, hogy vajon hová fognak járni a lányok. Bíborkával azt mondják nem lesz gond. De Borsi korosztályában olyan sokan vannak, hogy még mindig kétséges, egyáltalán találnak-e helyet neki a közelben.
Szerencsére a könyvtárban nem kértek tőlünk iskolai igazolást, bár nagy betűkkel ki volt írva, hogy amennyiben a gyerekek iskolaidőben itt tartózkodnak, a könyvtárosok kérhetnek ilyet.
Ezen kívül azonban sok más papír is ki volt téve, merthogy ezek a könyvtárak valóban közösségformáló helyszínek: zenebölcsi, apukás zenebölcsi, szoptatós csoport, tanfolyam a női egészségről, számítógépes tanfolyam, hogyan segítsünk a gyereknek tanulni tanfolyam és még tucatnyi más. Egy csomó időpontot felírtam és teljesen belelkesedtem. Mondjuk ahhoz, hogy ki tudjam ezt használni, jobb lenne, ha nem három gyerekkel mászkálnék mindenhová, de hát majd csak eljön a nap, amikor már csak egy lesz velem 24 órában, és akkor majd eljárok ide ismerettségeket kötni.
Merthogy bár kedvesek, barátságosak az angolok, azért itt nem lógnak anyukák egész nap a játszótéren (nehéz is lenne mert napi 2-3 alkalommal biztos rákezd az eső esni, örülhet az ember, ha félórácskát ki tud menni a gyerekekkel), ráadásul azt látom, hogy főleg párban járnak. Két csadoroshoz, akik a saját nyelvükön hablatyolnak, mégse megy oda az ember cseverészni. De azért nem estem még kétségbe a magánytól. Ameddig itthon van a teljes family, úgysincs időm unatkozni, aztán majd ha iskolába mennek, ráérek szenvedni a GYES-betegségtől. :-))) Bár nem hiszem, hogy túl magányos leszek itt, abban bízom, hogy majd az iskola és a könyvtári aktivitik hoznak ismerősöket.
Hogy ezek vérbeli angolok lesznek-e, az még kérdéses. Ez a környék ugyanis tényle nagyon színes. A játszótéren fehér gyereket még nem láttam. Ami ott szórakoztató Benetton katalógus, itt a könyvtárban már kicsit zavarba ejtő volt. Amikor pár pillanatra otthagytam a gyerekeket a képeskönyvek között, és átmentem a könyvtár felnőtt részlegébe, hogy magamnak is kivegyek valamit, egyszer csak azt vettem észre, hogy tucatnyi pasi néz rám. Mind turbánban ült és olvasta a pandzsábi újságot.
Persze számíthattam volna erre, hiszen már az olvasójegyemen is rajta van egy turbános pasi és egy indiai nő is. Gondolom arra akarnak utalni vele, hogy mindenkit szívesen várnak. (Elképzeltem, milyen lenne, ha mondjuk otthon, a Széchenyi Könyvtár olvasójegyén a parlament impozáns képe helyett egy fekete szemű cigánylány lenne... de hagyjuk a politikát.)
Azt azért leszögezhetem, hogy a gyerekek számára a könyvtár a legsikeresebb program itt Covenrtyben. Nagy üdvrivalgással üdvözlik mindig, ha odakészülünk. Csak aztán ne kellene velük mindig veszekedni, hogy induljunk már haza. Órákig képesek lennének itt válogatni. És hiába, hogy húsz könyvet lehet fejenként hazavinni, Bíborka már ki is merítette a saját keretét, és már az enyém egy részét is elhasználta.
Igaz, ezt nem panaszképp mondom. Imádom őket, hogy ilyen lelkesen olvasgatnak már angolul is. És nem csak Bíbor, de az egyszerűbbeket már Borsi is próbálja kisilabizálni, és nagy lelkesen újságolja, ha valamit megért. Egyre többet.