Három gyerekkel irány Anglia!

Tegnap délután kicsit vacakul éreztem magam, fájt a torkom, folyt az orrom. Nagyszerű, gondoltam, igazán csak ez hiányzott, hogy ez az év tökéletes legyen. Ám az idő gyönyörű volt. Spanyolországnak ezen a részén nincs kemény tél. Napközben simán felmegy a hőmérséklet 20 fokig is, és ha süt a nap, vétek itthon maradni. A férjem hát felpakolta a három gyereket és elmentek játszóterezni. Nekem meg eszembe jutott, hogy tavaly olvastam egy nagyszerű blogbejegyzést a gyereketetőn arról, hogyan is ünneplik meg Virágék az év utolsó napját. Nem mondom, hogy minden ötletet meg lehet valósítani három pici gyerekkel, de a fényképnézegetés nagyon megtetszett. Gondoltam, ez olyan hagyomány, amit nálunk is be lehetne vezetni, és ami mindenkit lefoglalna a legkisebbtől a legnagyobbakig. Ráadásul tényleg annyi helyen jártunk, érdekes lesz feleleveníteni. Így hát ameddig a család többi tagja vidáman játszóterezett, bicajozott, rollerezett és futkosott, addig én robotoltam. De nem bántam, mert  igazi kincsekre bukkantam! Gondoltam párat megosztok veletek is, hiszen annyi mindenről nem írtam a blogban!

JANUÁR 
 
Tavaly ezzel a bulival kezdődött nálunk az újév - ez volt az év legnagyobb PKU-s partija és a szervezők egy csomószor a lelkünkre kötötték, nehogy kihagyjuk. Óriási volt a felhajtás - a csajok vörös bársonyszőnyegen vonultak be, nagy tábla hírdette, hogy ez a VIP részleg és egy profi fotós kattogtatott körülöttük. Benn óriási lufifigurák, rózsaszín limuzin, rengeteg előadás és egy igazi sztárvendég, a kicsi Ben, a Coventryben forgatott Nativity című filmből. Persze még belépés előtt kaptak koronát, rózsaszín tollboát és mindenféle kelléket, hogy igazi sztárnak érezhessék magukat.

FEBRUÁR 
 
Bende kétéves lett, és olyan nagyfiú! Akkor még nem járt bölcsibe, és nagyon büszke voltam rá, hogy még soha nem volt beteg. Nem is sejtettem, hogy ez az állapot azonnal megszűnik, amint közösségbe kerül. A bölcsinek persze volt előnye is - és nem csak az, hogy végre napközben is tudtam dolgozni, nem csak éjszakánként. Az angol beszéde hihetetlen módon beindult - és furcsa módon ezzel együtt a magyar is. Biztos voltam azonban benne, hogy ezt el fogja felejteni, ha elköltözünk, de tévedtem. Ha angolul adok neki utasításokat, akkor a mai napig szót fogad. Szóval nem veszett el minden!

Íme, itt a hó, amit most Spanyolországban annyira hiányolnak a gyerekek. Igaz, nem karácsonykor érkezett és nem is tartott sokáig, de egy hóembert még tudtak belőle építeni a kiskertünkben. A hóember gombjai amúgy spanyol kagylók. Csak úgy stílusosan.

MÁRCIUS 
 
Az óriási nárciszmezők a Blenheimi kastélyban teljesen elbűvölték a gyerekeket. Teljesen elvarázsolva sétáltak a mezőn. És nem egy ilyen mező volt, hanem tucatnyi. Ember meg alig. Szinte magunkban sétáltunk a hatalmas kertnek ezen a részén. Korábban nem tudtam, hogy ebből a virágból ilyen sokféle fajta létezik - a z egészen kicsitől az óriási nagyig, sárga, fehér, lila, mindenféle. A virág maga egyébként a Marie Curie alapítvány jelképe és rákos betegeken segít. A következő héten én is vettem egy jelvényt, támogatva az alapítványt és a mai napig a télikabátomon van. Engem Blenheimre emlékeztet.

ÁPRILIS 
 
A tavaszi szünetet Magyarországon töltöttük - már nagyon hiányzott a család! Az idővel nem volt nagy szerencsénk, majdnem végig esett, de mi már az angol klímán edződtünk, hát a borús, szürke idő nem tartott vissza a kirándulástól. Féltem kicsit a három gyerekkel egyedül nekivágni a városnézésnek, úgy, hogy végig csüngött az eső lába, de nem akartam, hogy a nagyok egész nap a tévét bambulják, így hát felkerekedtünk és bejártuk a budai várat. Imádták! Még Bende is.

MÁJUS 
 
Az első napos hétvégét kihasználtuk, és elutaztunk Blackpoolba, ahol Anglia egy egészen meglepően újfajta arcával találkoztunk. E itt kérem a buli központja, hosszú, homokos tengerparttal, rengeteg játékteremmel, vidámparkkal. És ami kevésbé tetszett, rengeteg mocsokkal. Mintha senki nem ismerné a szemetest - mindenhol kajamaradékok, üvegek. Nagyon lelombozó volt. Tudom, ez nem a felső tízezer szórakozóhelye, de nehéz volt megérteni (elfogadni) hogy ez itt teljesen normális. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és kiderült, hogy nagyon jól időzítettük az utazást, mert ez volt a nyár első és utolsó napos hétvégéje. Bejött az angol szólás, hogy az angol nyár olyan, hogy ha pislog egyet az ember, könnyen lemarad róla. A mi szemünk szerencsére nyitva volt.

Májusban már tudtuk, hogy ez az utolsó évünk lesz Angliában és nemsokára elköltözünk Spanyolországba. Így hát minden alkalmat megragadtunk, hogy utazzunk, hiszen annyi mindent nem láttunk még! A Bolsover kastély közel volt, és bár csak egy rom az egész, nagyon izgalmas napot töltöttünk ott. Az angolokban nagyon bírom, hogy bár a belépődíjakat drágán mérik, de ezért cserébe sokat igazi élményt adnak. Itt egy eszméletlen jó vívó-showt láttunk, ahol megtudhattuk, hogy a 17-18-században milyen kardokat és hogyan használtak, de azt is, hogy ezt honnan lehet tudni, és hogy hollywoodi filmekből semmi nem igaz. És mint látszik, bizony kabátban vagyunk mind, és az már le se került rólunk, míg haza nem értünk Magyarországra.

 JÚNIUS 
 
Egy dolgot biztosan tudtam már akkor, amikor felmerült, hogy Angliába költözünk: Stonehenget és Loch Nesst látnom kell. A skót Nessie vadászatot az első évben kipipáltunk, de ez a Stonehenge nehezebb falat volt: épp olyan messze van ugyanis, hogy egy nap alatt ne lehessen megjárni, de annál közelebb, hogy igazi "nagy" kirándulásnak tervezzük. Én azonban kijelentettem: enélkül nem mehettünk haza, így hát az utolsó iskolai szünetet egy nagy Dél-Angol túrára szántuk. Nagyon jó emlék és örülök, hogy elmentünk, de az időjárás nem vo,t kegyes hozzánk. Eső, szél, hideg - minden volt, ami három gyerekkel megnehezíti a túrázást. Stonehenge-nél annyira viharos orkánt támadt ránk, hogy szinte szaladva jártuk körbe a köveket. e kicsit sem bánom, hogy elmentünk - így is életre szóló élmény volt. Az meg külön meglepetés volt, hogy milyen jól értem már az audioguide-ot ahhoz képest, amikor megérkeztünk. A gyerekekről nem is beszélve.

A túra másik csúcspontjának a Hampton Courtot terveztük, VIII. Henrik óriási, mesebeli kastélyát, amihez egy hatalmas kert is tartozott. És ahová ki se tudtunk menni, mert annyira erősen zuhogott. Megjegyzem, ez amúgy nem egy napi program. Legalábbis nekünk a három gyerekkel egy teljes napba került a kastélyt bejárni, és szerintem ugyanennyi lett volna a kert is. Viszont találkoztunk Boleyn Annával (egészen döbbenetesen korhű a ruhája, még az ékszerei is!) akivel tök jól elbeszélgettek a csajok, mesélte, hogy ő is ennyi kilenc évesen került a királyi udvarba. Még VIII. Henrik is elsétált mellettünk, de ő annyira fenn hordta az orrát, hogy nem mertük megkérni egy közös fotóra. Azt se tudtam hirtelen, hogyan kéne őfenségét megszólítani. A gyerekek viszont teljesen beleszerettek a hat feleség sztorijába, és egy teljes Henrikes-feleséges babakészletet kértek a szuvenírboltból. Azóta is kedvenc játékuk és nem mellesleg az összes feleség sorsát kívülről fújják.

A Leeds-i kastéllyal több szerencsénk volt, legalábbis ami az időjárást illeti. Csak amikor kifelé indultunk, akkor kapott el egy óriási zuhé - de előtte szépen sütött a nap. Szerény véleményem szerint ez Anglia egyik legszebb kastélya, olyan, mint egy híd a tó fölött. De amiről igazán emlékezni fogok a várra, azok az albínó pávák. Elképesztően kecsesek, mint egy menyasszony, hosszú, fehér ruhában.

És persze kihagyhatatlan volt a doveri fehér sziklák megcsodálása. Mindig megdöbbenek azon, hogy mennyire gyönyörű tud lenni a természet, és könnyedén kenterbe veri a leghíresebb ember által alkotott építményeket is. Persze a gyerekek szemében az volt a legnagyobb élmény, hogy egy bokor alól igazi kisnyulak mászkáltak ki, de Dover enélkül is pompás program lett volna. És csak kicsit csepegett néha, ami külön mázli.

JÚLIUS 
 
Nem tagadom, a július volt az év legnehezebb hónapja. Az egész életünket össe kellett pakolni, ami három gyerekkel nem kis pakk. A kedvünket csak rombolta, hogy Magyarországon ez már iskolaszünet, míg Angliában a tanév végi hajrá ideje. Nehéz volt mindent felmondani - a kórust, a Browniest, az iskolát... kirándulásra kevés idő jutott, de azért ezt a varázslatos parkot, a labirintus-szerű kertjével azért megnéztük még. És ahogy mondják a végén csattan az ostor - ez volt az eddigi legszebb kert, ahol csak jártunk. A nevét most sehol nem találom, de amint eszembe jut, írom! (Van egy speciális kerttúra Coventry mellett, ez annak a része...)

AUGUSZTUS

Végre, végre otthon. Magyarországon, sőt a Balatonnál. Sok barát, rokon - jönnek látogatóba, megyünk mi is. Régi játékok, magyar könyvek és persze hazai ízek. Nekem persze munka. Kipakolni az Angliából jött dobozokból, összerakni ami majd Spanyolországa megy. Voltak percek, amikor azt hittem, nem fogom tudni befejezni, de végül minden elrendeződött.Az idő pedig mesés volt. Ahogyan annak lennie kell augusztusban. Csak hogy jobban fogyjon a jégkása.


A hónap csúcspontja persze az esküvő volt, amire már január óta készültek a lányok. Bíbor keresztanyukája, az én egyik legjobb barátnőm ment férjhez augusztusban, és íme a két büszke és izgatott koszorúslány, még a szertartás előtt, a ruhában, amit még Angliából hoztunk és a hozzá illő fascinatorral a fejükön.

És bár a menyasszony volt aznap a főhős, és igazából a lányok toalettjét terveztük hónapokkal korábban, nekem mégis a fiam csalta a könnyeket a szemembe. Az öltönyös alakja, és hogy annyira olyan, mint az apja... pláne így, egyformában.

SZEPTEMBER 

A szeptember ziláltra sikeredett, különösen Bíbornak, aki NAGYON szeretett volna visszamenni Angliába, mert a hatodikosok az osztálykirándulást Párizsba tervezték. Persze a partraszállás és a második világháború volt a fő téma - félreértés ne essék, nem erre izgult rá annyira a lányom, hanem Disneylandre, ami a túra utolsó napjának programja volt. Milyen szülők lettünk volna, ha ezt elvesszük tőle!
Nem is tettük, így ő szeptemberben visszautazott az apjával Coventrybe, onnan Párizsba, onnan vissza Angliába és még aznap délelőtt Magyarországra. Egy hónap alatt négy ország. Azóta is büszke erre. Fotó nem nagyon van - már a második napon lerobbant a fényképezőgépe, de az élmény állítása szerint feledhetetlen volt! Külön öröm volt számára, hogy visszamehetett egy utolsót bulizni a legjobb barátnőjével. Nehéz volt elválniuk - és sajnos azóta keveset hallunk Georgiáról. Írtunk levelet, emilt - párat kaptunk is, de ez messze nem olyan intenzív, mint amikor egy osztályba jártak. Bíbor nagyon hiányolja a besztijét, és ahogy én tudom, ez kölcsönös.

Persze nem csak Bíbor búcsúzott nehezen - mindannyiunkat megviselt a változás. Furcsa módon legkevésbé Bendét, aki nem sírt egy játékja után sem, pedig azok hónapokig dobozban voltak, az alvókutyusa is elkeveredett és volt hét, hogy minden este más ágyban hajtotta álomra a fejét. De hát ott voltunk mi, és ott voltak a rokonok, akiket fényképről jól ismert. Még szülinapjára kapott egy fotóalbumot amibe beleraktuk az összes rokon, barát fotóját, így mindenkit név szerint tudott köszönteni. És nagyon boldog volt, hogy életre kelnek a jól ismert mesefigurák.
Nekem azért néha elszorult a szívem, amikor láttam, hogy milyen jól elvannak az unokatesók egymással. Milyen kár, hogy nem találkozhatnak sokkal gyakrabban...

És az év egyik csúcspontja Borsika lányom számára - kilencedik szülinapjára tabletet kapott a keresztapjától. Nagy boldogság, nagy öröm - és persze nagy felelősség nekünk, felnőtteknek, hogy mikor és mennyit játszhat rajta. Mindenesetre szeptemberben ritkán láttuk nélküle - csomó játékot letöltött rá, de a legjobban azt élvezte, ha elmentünk a Wifis cukrászdába, ahol filmeket nézhetett rajta. A Balatonnál ugyanis amúgy nincs tévénk. Persze az első lelkesedés múltával kiderítette, hogy nem csak játszani lehet rajta, ott a net minden tartalma. Így úsztuk meg például, hogy kaméleont kérjen karácsonyra, mert ez volt a szándéka eredetileg, de aztán kiderítette a neten, hogy a kaméleon elég vad, nem idomítható és egyáltalán nem ideális háziállat. A netet böngészve nagyon jól jön, hogy beszél angolul, így nem esik kétségbe, ha feljön egy hibaüzenet vagy kérdés, és persze sokkal több tartalomhoz hozzájut, mint magyarul.

A folytatás a spanyol blogon. Hiszen odatartozik... :-)