Három gyerekkel irány Anglia!

Sokáig azt hittem, hogy olyan igazi beöltözős, télvégi farsang nincs Angliában, de ma kiderült, hogy tévedtem. Van, csak kicsit megcsavarva. Persze miért épp ez lenne normálisan? Hozzá kell még szoknunk, hogy március 8-án errefelé nem nőnapot, hanem Nemzeti Palacsintanapot ülnek. És az anyák napja sem májusban, hanem április első vasárnapján lesz. A farsangot pedig úgy hívják, hogy Red Nose Day.

Egy teljes hónapja reklámozzák a Vörös Orr napját - pólókkal, piros bohócorrokkal, és biztatnak arra, hogy ezen a napon csináljunk valami NAGYON őrült dolgot. Mondjuk menjünk pizsamában dolgozni, vagy vegyünk fel dilis kalapot, de legalább egy bohócorrot biggyesszünk magunkra. Nem a móka kedvéért persze, nagyon is nemes céllal. A Red Nose Day ugyanis természetesen a jótékonyságról szól. Ebben az angolok elég aktívak. Most éppen afrikai gyerekek iskolához jutását akarják az így összegyűjtött pénzzel segíteni.
Nekem egyébként tetszik, hogy errefelé mekkora hagyománya van a jótékonyságnak. Nagyon sokan, sokféle céllal gyűjtenek - pénzt, ruhát, önkéntes munkát. Ha az ember megunja a régi ruháit beviheti egy csomó Charity Shopba - a rákosok, szívbetegek, Alzheimer kórosok mind-mind külön bolthálózatot tartanak fenn. Ha az ember bemegy - egyszerű használtruha (és CD, könyv, játék, porcelán) boltnak tűnik - de nem annyira olcsó, mint gondolná. Nem is lehet az, hiszen a pénz jótékony célra megy.
A mai nap egyébként tényleg dilis volt. És nem csak azért, mert reggel tényleg pizsamába öltözött emberek jöttek velem szembe (először azt hittem, hogy csak tök béna a ruhájuk) de azért is, mert el akartam jutni egy gyerekfoglalkozásra Bendével, és nem sikerült megtalálnom a helyszínt. Másfél órán át keringtem, de senki nem is hallott arról a templomról, ami a térkép szerint ott volt a szemem előtt. Végül nem találtam meg a helyet, de szerencsére Bende nem nyűgösködött, szépen elaludt a babakocsiban és minden bizonnyal jobban érezte magát, mintha otthon maradtunk volna, mert valami okból kifolyólag az utóbbi pár napban csak az idegeim nyúzása az egyetlen elfoglaltsága. Hisztis, nyűgös, ha valami kívánsága nem teljesül, akkor toporzékol és hanyatt dobja magát (áldott padlószőnyeg) és csakis akkor enyhül a bánata ha valaki folyamatosan az ölében fogja, ami mostanra eléggé fárasztó. Nem tudom fogzik, vagy egyszerűen csak sárkányosodik, de másfél órán át sétálni sokkal elviselhetőbb volt még így is, mint itthon másfél órán át hallgatni a nyüsszögését.
Ez is az oka annak, hogy mostanság egyre kevesebbet ülök a gép előtt és írok blogot, levelet és minden más fontos dolgot. Napjaink nagy része a sétával megy el. Tologatom a fiam kis seggét, és ha találunk valahol egy nagy területet, akkor szabadon engedem, hogy szaladgálhasson. A nagy kedvenc a mellettünk lévő park focipályája, ahol puha szőnyegszerű talaj van. Ez nagyon is jól jön, mert nem csak a hirtelen esések miatt kell a védelem, de akkor is, amikor a földhöz veri magát, ugyanis az betonon sokkal jobban fáj.
A hét legnagyobb kihívása azonban nem Bende nevelgetése volt, hanem a jelmezvásárlás. Merthogy az volt az iskola kérése, hogy Red Nose Day alkalmából mindenki bújjon szörnyjelmezbe. Ez pedig két lány esetében nem könnyű kihívás. De nagyon bíztam a város központján lévő piacban, ahol már korábban láttam, hogy van egy brutális nagy jelmezbolt. Felnőtteknek és gyerekeknek is. Miután végigböngésztem a felnőttkínálatot, rájöttem, hogy nagyon szeretnék jelmezbálba menni! Állati jó cuccok vannak, és nem csak szexis nővérke, Wonder Woman és Morticia az Addams Familyből. Olyan cirka kétszáz jelmez közül választhattam volna, de hát nem nekem kellett. A lányoknak viszont nem volt szörnyes.
Mondjuk nekem a szörnyre kapásból valami állat ugrott be - medve, farkas, sárkány. Nem teljesen meggyőzve ugyan, mert tapasztalataim szerint a gyerekek az ilyen szőrös jelmezbe öt perc alatt izzadnak csatakosra, hogy aztán utálják az egész jelmezbált úgy, ahogyan van. A választás kínját azonban csak növelte, hogy az ő méretükben efféle nem volt. Mutattak helyette persze Volt millió mást - Star Wars, Kleopátra, Római istennő, Szegény Viktoriánus szolgáló, Shrek, Toy Story, Hannah Montana... de szörny egy se. Még Fiona jelmeze tűnt leginkább szörnyszerűnek. Egy kék királylányruha, és egy zöld fül. A méretükben persze ez sem volt (nagyok már...) de ez a jelmez hozta a megvilágosodást: szörny mindenből lehet!
Így vettem Bíbornak egy királylányruhát, és lett belőle kis sminkkel (nyakvonalban erős rúzsozással) lefejezett kísértet Boleyn Anna. Borsika pedig kalózjelmezt kapott, és lett belőle tengersírból kikelő zombikalóz, kicsit a Karib tenger kalózaira hajazva. Kicsit ugyan féltem, nem akar-e mindkettő királylány lenni, de szerencsére ismerem a lányaim és pontosan eltaláltam az ízlésük.
Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy Bende mit akar és mivel lehetne megnyugtatni. Addig a séta se rossz. De néha fárasztó.