Három gyerekkel irány Anglia!

Mindig is szerettem volna, ha a gyerekeim Waldorf iskolában tanulnak. Sok dolog tetszik benne - az epochális tanulás, a művészetek szerepe, és a játékosság. Nem gondoltam volna, hogy ezeket a jó dolgokat itt Angliában egy sima általános iskolában is megkaphatjuk. Ráadásul a Waldorf filozófia nélkül. :-)

Borsiék lassan egy hónapja veszik Piroskát. Olvassák, eljátsszák, leírják, átírják - ráadásul mint Borsi többször megjegyezte, ők nem tanulnak, játszanak egész nap. Ezért is voltam nagyon kíváncsi a bemutató órájukra. Sejtettem, hogy a dolognak komoly pedagógiai háttere van, nem csak a gyerek szórakoztatását szolgálja. De azt tényleg nem gondoltam, hogy én is ennyire fogom élvezni.
Az első kellemes meglepetés, hogy ezt a Piroska dolgot nem a tanár nénik csinálják. Vannak úgynevezett project-tanárok, akik iskoláról-iskolára vándorolnak, és a speciális tudásukat adják át. A Piroskát egy ilyen vendég drámatanár, Juliett tartotta kézben egész hónapban, és tanította a másodikosoknak. Ebben az időszakban minden, amit tanultak Piroska motívum alatt futott - legyen az matek, kézműveskedés, irodalom vagy környezet.
Az már a terembe lépve látható volt, hogy az elmúlt időszakban itt nagyon intenzív munka folyt, a gyerekek maximális bevonásával. A terem teljesen átalakult erdővé. Az ajtón tábla: "Vigyázat, farkasveszély!" (ezt az én Borsikám csinálta), benn papírból és szövetből készített fák, fatuskók a földön, és egy nagy játékbolt, tele papírmasé játékokkal. (Ennek is komoly szerepe volt.)
Az előadás maga nem klasszikus színpadi előadás volt, előre megírt és kiosztott szerepekkel, inkább afféle laza, képzeletnek sok helyet hagyó interaktív mese.
A bemutató úgy kezdődött, hogy Juliett, a drámatanár felvette Mrs Hood kötényét és vállkendőjét, és úgy tett mint aki most ért haza. Fáradt volt, leült és elmondta, hogy merre járt, mit vett, mit csinált. Közben a gyerekek körbeülték. Ők voltak mind a "Piroskák". Hol egyik, hol másik gyerek válaszolt az anyuka kérdéseire - ugye jó voltál? Mit csináltál itthon? Ettél rendesen? Főztél is? Majd anyukának eszébe jutott, hogy valamit elfelejtett - de mi lehetett az? Hát a gyógyszert el kellett volna vinnie a nagymamának. Jajj, de már nem mehet, mert dolgoznia kell. Megígérte, hogy elkészít egy hímzést holnapra, és bizony szükségük van a pénzre. Istenem, istenem, mi lesz most nagyival a gyógyszer nélkül.
Persze a gyerekek ajánlkoznak - majd ők elviszik. De hát késő van. És farkas jár a környéken. És veszélyes. De hát a nagyi... - végül ígéretek után Mrs Hood beleegyezik, hogy Piroska elvigye a nagyinak a gyógyszert. És persze kis bort és kalácsot is, hiszen beteg. És itt kezdődik a kaland.
A gyerekek négy csoportban a szoba négy felébe ültek. Juliett megkérdezte az első csoportot. Mit hall Piroska amikor az erdőben elindult? A gyerekek falevelek susogását, szél hangját utánozzák. Majd megkérdi a következő csoportot: milyen állatokat hall Piroska az erdőben? Bagoly, farkas, pacsirta. Egymás után halljuk az állathangokat. A következő csoporttól azt kérdezi, hogy vajon Piroska ahogy megy, milyen hangokat ad ki. Utánozták ahogy liheg, ahogy zihál futás közben, ahogy dobog a szíve az izgalomtól. Az utolsó csoportot arra kéri, próbáljanak meg benézni Piroska fejébe, vajon milyen mondatok forognak benne? "Ne térj le az ösvényről!" "Ne állj szóba idegennel!" "Óvakodj a farkastól" - majd ezek után az volt a feladat, hogy egyszerre hallgassuk meg az egészet. Minden gyerek halkan zümmögni kezdte, az előbbi feladatát. Hiszen a sok-sok zaj valóban egyszerre, mindenhonnan jött. És közben Juliett intenzív, magával ragadó módon mesélte tovább a mesét - megy-megy Piroska és egyre jobban fél. Hallja az erdő hangjait, a saját szívverését, a neszeket. És egyszer csak hátrafordult, és ... mindenki elhallgatott... szembetalálkozott a farkassal.
Félelmetes volt ez a kis részlet, amit bemutattak. Annyira hatásos, hogy teljesen libabőrös lettem. A csillogó gyerekszemek is azt bizonyították, hogy ebben a korban érdemes varázsolni, mert szívják magukba az élményeket.
Sajnos ennél többet nem mutattak be a "darabból" - de azért a tanárok elmondták, hogy amit láttunk nem csak játék, komoly fejlesztő ereje is van. Hiszen például ennek az évnek a témája az érzékszervek bemutatása, amit például ezzel a fenti részlettel nagyon jól lehetett szemléltetni. És hogy amikor például jellemezték a szereplőket, elkezdték a melléknév fogalmát bevezetni. Megszámolták, hogy mennyi pénze van Mrs Hoodnak, mire gyűjtenek, mennyit kell még dolgoznia - matek. És hogy segítsék a pénzgyűjtést, játékokat készítettek a gyerekek és létrehoztak egy erdei játékboltot, ahol mindent beáraztak, játékból eladtak és vettek, gyakorolták az összeadást, kivonást. Szövegeket tanultak be, részleteket a klasszikus meséből és persze olvasták, leírták a saját verziójukat. A Piroska épp olyan jó erre, mint bármi más.
Azon tűnődöm nagyon sokat, hogy vajon hogyan lehet erre itt idő? Miért van az, hogy a magyar iskolában mindig a rohanást éreztem, itt meg szinte tapintható a lassú, ráérős tempó? És vajon igaza van-e Bíbornak, aki azt állítja, hogy ebben az iskolában könnyebb a tananyag és kevesebbet tanulnak. Van egy sanda gyanúm, hogy ezt csak azért érzi, mert nincs rajta semmiféle nyomás. Ez errefelé nem szokás, sőt, nagyon fontos cél, hogy a gyerek jól érezze magát. Ettől pedig a tanároknak is szemmel könnyebb. Szemmel láthatóan sokkal kevesebb idejüket veszi el például a fegyelmezés. Félelmetes, milyen csendben sorakoznak a gyerekek, és milyen kis zajjal és gyorsan vonult be az egész iskola a tornaterembe a Piroska előadásra. Aki esetleg elfelejtette, hogy nem szabad beszélni, arra nem rászólt a tanár (növelve maga is a zajt) csak egy kártyát mutattak felé, rajta egy mosolygós arc, szája előtt az ujja: psszt! A kicsik tanárainak nyakában egész tucatnyi kártya lóg folyamatosan: mosolygós arc, ülj csendben jel, figyelmeztető kéz - egyrészt ezzel csöndben is lehet fegyelmezni, másrészt egyfajta figyelmeztetés is. Nem kell egész nap mantrázni, hogy csendben legyél, ülj egyenesen stb - a gyerek látja a kártyát és eszébe jut, hogy hoppá, most mi a helyzet. Ha megfeledkezne is magáról, nem verbális figyelmeztetést kap, csak egy sokkal enyhébb, és kevésbé sértő-bántó, ám nagyon is hatékony képi megerősítést arra nézve, mit is kéne csinálnia. Szerintem nagyon jó ötlet!