 |
A gyerekpornóba keveredett anyuka
Szegény, gyanútlan anyuka karácsony után pár nappal megnyitotta a FB oldalát, és elég csúf gyerekpornós képeket látott. Rendes állampolgárként felhívta a rendőrséget, hogy most mit tegyen - mondták, hogy mentsen el egy képet az adott oldalról screensaver) és vigye be a gépet a legközelebbi rendőrörsre. Megcsinálta, bement, feljelentést tett - mondták, hogy az iPad-jét hagyja ott. Megtette. Aztán pár hét után visszakérte volna, mert hát mégiscsak használta volna, meg hát azzal csinált képeket a gyereke első karácsonyáról, ami sehol máshol nem volt meg, és ami nyilván pótolhatatlan emlék. A rendőrségen azonban azt mondták neki, hogy sajnos a gépet nem adhatják vissza, mert gyerekpornó volt rajta(!!!), amit nem lehet véglegesen törölni (!!!!), tehát a gépet meg fogják semmisíteni. De ne aggódjon, mert a biztosító megtéríti a kárát. Szegény nő kérte, hogy legalább a gépen lévő fotókat adják neki vissza, de ezt sem engedélyezték. Közben beszélt a biztosítóval is, akik közölték, hogy dehogy fizetik ki a gépet (azért egy iPad alsó hangon is 100 ezer Ft) vagy hát esetleg pár évnyi papírmunka után majd, de akkor is levonnak 70 font kezelési költséget (ami olyan 20 ezer Ft). A képekre meg nincs biztosítás, sorry. Végül hónapokig tartó huzavona után a sajtó nyomására a rendőrség végül visszaadta a gépet, miután törölték róla a rendőrség kérésére elmentett rút fotókat. De nem volt könnyű ügy. A tanulság: soha ne tegyél a gépedre gyerekpornót. Akkor se, ha a rendőrség utasít erre.
A kábítószerkereskedő nagypapa
Egy 80 éves bácsi évtizedek óta ápolja egyre betegebb feleségét, ám annak súlyosbodó demenciája miatt végül öregek otthonába adta a nagyit, mert nem tudta már egyedül ellátni. Persze ettől még a szerelem nem illant el - ment minden nap látogatni. Egy nap a néni panaszkodni kezdett, hogy nagyon fájnak az ízületei - mire a bácsi (aki amúgy több háborút megjárt veterán) szó nélkül elővette a fájdalomcsillapító tapaszt, amit évtizedek óta amúgy is ő adott és felrakta a felesége karjára. Mivel hozzászokott, hogy ő tudja a legjobban mikor, mi kell a feleségének, fel se merült benne, hogy engedélyt kellene kérnie az orvosoktól. Ám az egyik nővér észrevette a tapaszt és azonnal rendőrt hívott, akik még aznap éjszaka kimentek a bácsi lakására és letartóztatták. 24 órán át tartották benn (az első 10 órában még enni és inni se kapott, ami azért elég kegyetlen dolog tekintve, hogy egy 80 éves férfiről van szó) aztán rabosították, ujjlenyomatot vettek róla, lefotózták, és nyilvántartásba vették, mint kábítószerkereskedőt, mert a fájdalomcsillapító tapasz ópiát alapú szer volt. A férfi ügyvédet hívott, aki elég hamar elintézte, hogy kiengedjék, hiszen nyilvánvalóan elég nevetséges az ügy, ez a pasi nyilván nem az utcán árul drogot. Mondjuk érthető, nem jó, ha egy látogató gyógyszert ad az amúgy intézményben felügyelt hozzátartozójának, az orvos tudta nélkül, ez érthető. De az már nem, miért nem volt elég simán beszélni vele, és megkérni, hogy ezt ne tegye. Ráadásul azóta nem látogathatja a feleségét, csak heti egyszer a korábbi minden napos helyett és csakis egy nővér felügyelete mellett találkozhat és beszélhet a nejével. Szomorú. Ráadásul szegény idős asszony a betegsége miatt nem is érti, miért nem jön a férje minden nap, mint eddig. Azt hiszi, hogy elfelejtette őt és szenved ettől. A férje meg otthon csinálja ugyanezt.
Kényszer császármetszés
Számomra ez a legdurvább történet, amit valaha is olvastam. Egy olasz nő stewardess képzésbe kezdett Olaszországba. A tréning utolsó része Angliában volt, ezért hát Londonba jött, meglehetős előrehaladott terhességgel. Korábban kezelték mániás depresszióval, ám a terhesség miatt abbahagyta a gyógyszer szedését, mert félt, hogy az ártana a babának. Az új országban, a vizsgastressz és más gondok miatt idegösszeroppanást kapott, pánikrohamai lettek és paranoid hallucinációi. A szülei folyamatosan tartották vele telefonon a kapcsolatot és mikor rájöttek, hogy gond van, hirtelen azt találták a legjobb megoldásnak, ha értesítik a rendőrséget. A rendőrök kiérkezve látták, hogy gond van, jobb híján hát a pszichiátriai osztályra szállították. Ott azt mondták, vegyen be gyógyszert - amit ő megtagadott a babára való tekintettel. Mire közölték, hogy veszélyt jelent a babára és kényszercsászármetszést rendeltek el. Ennek amúgy semmiféle egészségügyi indoka nem volt, a nő terhessége teljesen normálisan zajlott, egy korábbi kapcsolatából volt már két gyereke, akiket az amerikai apa nevelt és akit normál, hüvelyi módon szült meg és nyilvánvalóan éppen a gyereket védte a nő azzal, hogy nem vett be gyógyszert, nem volt sem ön, sem közveszélyes. A szülés után azonnal elvették tőle a gyereket, nem kapta meg. Párszor még visszahozták, hogy megszoptathassa, de fel se merült, hogy elengednék vele - közölték vele, hogy mondjon le a gyerekről, azt örökbe fogják adni. A nő persze nem adta fel, harcolt a gyerekért, haza akarta vinni - de a gyereket örökbe adták egy angol párnak. Most ott tart az ügy, hogy a gyerek egy éves - anyuka közben teljesen rendbe tette az életét, van munkája, állása, pénzt keres, szedi a gyógyszereket, támogatja őt a nagypapa-nagymama és az egész olasz kormány. Merthogy azt mondja a nő, hogy OK, hogy neki nem adják oda a gyereket (bár ez se OK), de mivel ő olasz állampolgár, ahhoz ragaszkodik, hogy a gyerek Olaszországban legyen nevelőszülőknél, hiszen ő is olasz állampolgár, olasz gyökerekkel, kulturális háttérrel. Az angolok meg azt mondják, hogy ha egy gyereket egyszer örökbe adtak, akkor azt nem lehet visszaadni, a gyerek érdekében, szóval ügy lezárva. Nekem a szívem szakad meg az ügyet hallva. Milyen már, hogy császármetszést rendeljen el egy bíróság, hogy aztán elvegyék valakinek a gyerekét, aki pedig szeretné megkapni és alkalmas is rá - aztán közöljék, hogy vissza se adhatják, mert az a gyereknek jobb. Ráadásul mindezt egy külföldi állampolgárral, aki nem is feltétlenül ismeri a gyermekvédelmirendszert és annak működését. Őszintén remélem, hogy visszakapja a babáját - és egy csomó pénzt kártérítésként. Nem mintha ezt pénzzel rendbe lehetne tenni.
