Három gyerekkel irány Anglia!

Sokan kérik, ajánljak már egy jó iskolát a környékünkön. Vagy egy kicsit messzebb. Vagy úgy egyáltalán Angliában. Merthogy akkor ők odaköltöznének. Bár tudnék nekik könnyen, gyorsan válaszolni! A helyzet ugyanis ennél egy kicsit bonyolultabb - és persze egyszerűbb is.

Nyilván, akik gyerekekkel együtt érkeznek, azok számára az iskola központi kérdés - megértem én ezt jól. De hát ugyebár, hogy mi a jó, mi nem, mindenkinek mást jelent. Az vajon a jó iskola, ahol a gyerek jól érzi magát? Vagy az, ha sokat tanul? Az a jó, ha csupa brit gyerek van körülötte, mert akkor hamarabb megtanulja a nyelvet? Vagy az, ha sok a külföldi és nem fogják kiközösíteni, amiért ő más?
Jó iskolát találni amúgy szerintem Magyarországon nehezebb, mint Angliában. Nem azért, mert otthon ne lennének jó iskolák, vagy elhivatott tanárok - hanem mert sokkal élesebbek a különbségek az egyes iskolák között, mint itt - ám hiteles információt nagyon nehéz találni róluk. A legtöbben szájhagyomány útján indulnak el, megkérdik a környékbeli anyukákat, a játszótéren, az oviban a szülőket ki, hova iratja a gyerekét, és még ha mindenféle bennfentes információnk is van róla, hogy milyen a hely (mert ott tanít valakinek a valakije és az megmondja a tutit) még akkor is lehet, hogy nagyon más lesz, mint ahogyan azt elképzeljük.
Hivatalos szervektől azonban semmiféle segítséget nem kapunk ehhez - legalábbis én nem hallottam semmiféle honlapról vagy irodáról, ahol ebben segítenének, vagy akár információt adnának.
Angliában ennél jóval nyitottabb az iskolák összehasonlítása, több szervezet, honlap foglalkozik azzal, hogy listákat csináljon és sorrendbe rendezze az iskolákat különböző szempontok szerint. Persze mindegyik módszernek megvannak a maga hátrányai, hiszen nyilván az iskolák itt is igyekeznek a szebbik arcuk igyekeznek mutatni, amikor jönnek a felmérő emberek. De azért mégiscsak vannak adatok, amelyeket olvasgatva valamiféle képet alkothatunk arról, hogy milyen lehetőségeink vannak egy adott helyen, ha jó iskolát akarunk.
A legfontosabb szervezet, amely az iskolákat évente-kétévente felméri az Ofsted amely részletesen leírja, hogy milyennek ítéli az adott iskola fegyelmét, tanárainak a felkészültségét, a diákok előmenetelét. Az "outstanding" a legjobb, de ilyenből nincs sok, ha "good" iskolát találunk, annak már örülhetünk, bár hozzátenném, hogy ha beleolvasunk abba, mi alapján került valaki ebbe vagy abba a kategóriába, olyan indokokat is felfedezhetünk, mint például, hogy azért lett csak "jó" egy suli, mert a tanár túl sokat magyarázott órán és a diákok elunták magukat egy kicsit. Hát istenem, mit mondjak, ilyesmi azért előfordul, szerintem nem minden órának kell feltétlen tüzijátékos mókasziporkának lennie, de itt azért ez alapvető elvárás.
A mi iskolánk épp most lépett elő "satisfactory"-ból "good"-ba, méghozzá úgy, hogy a diákok viselkedése és biztonsága illetve a management hatékonysága "kiváló" besorolást kapott. (Ezt nem meglepő, egy egészen agilis igazgatónk van, aki tényleg mindent beszerez és megszervez a gyerekeknek.) A diákok eredménye általánosságban jó, ami azért is nagy eredmény, mert ez egy szegény környék, sok külföldi gyerekkel, akik nagy része alacsony iskolázottságú szülőkkel rendelkezik és amikor iskolába jönnek átlag alatti tudással rendelkeznek. Ám amikor kikerülnek, az eredményeik átlagosak vagy afölölöttiek, ami egészében véve nagy eredmény. Az indoklás szerint azért nem lett kiváló a sulink, mert a tanítás színvonala ugyan a jó és készében véve a jó és a kiváló között mozgott, de a diákok nem mindig kaptak elég esélyt arra, hogy maguk találhassanak ki dolgokat. (Nem feltétlen értem, hogy ez mit jelent...)
Szóval az Ofsted jó és hasznos kiindulópont, bár elismerem, a pdf file, amit a honlapjukról le lehet tölteni döbbenetesen hosszú minden egyes suliról, de azért érdemes rászánni az időt. Kisebb angol tudással azonban más honlapoknak is neki lehet futni, pláne, hogy van olyan, amelyik grafikonokkal, táblázatokkal egyszerűbb összehasonlítást enged meg. A "find the best" nevű honlap sorrendbe teszi az iskolákat: itt találni az általános iskolák listáját, itt pedig a középsulikét. Én most az általános Angliai listákat linkeltem be, de városonként is rá lehet keresni.
A nagy körben az összesített pontszám van, ami maximum 100 lehet. 90 fölött nagyon jó az adott suli, és 80 fölött is nagyon jó. (Nálunk a lányok iskolája 87 illetve 83 pontot kapott, és nem panaszkodhatom egyikre sem.)
Ha az ember rámegy az adott iskola lapjára, akkor olyan szerintem nagyon fontos dolgokat tudhat meg, amelyek könnyen összehasonlíthatóak bármely más környékbeli suliéval. Hány diák van, hány tanár, vigyáz ezekre a gyerekekre, mi a diák-tanár arány az iskolában. Mennyi a lány, mennyi a fiú diák, a diákok hány százaléka jogosult ingyen ebédre és a gyerekek hány százalékának angol az anyanyelve. (Ez a két adat azért elég pontosan jelzi, milyen gazdasági háttérrel rendelkeznek a környékbeli családok.)
Ennél is fontosabb azonban, hogy milyen vizsgaeredményeik vannak amikor elhagyják a sulit, matekból és angolból. Középsulisoknál természetesen ott az összes érettségi eredmény és hogy hány százalékuk tanult tovább egyetemen.
Ott van a tanárok átlagos fizetése is, amiben meglepően nagy különbségek lehetnek. A legjobb londoni általánosban például évi szinten 14 ezer fonttal többet kapnak a tanárok, mint ahová Borsi jár. A londoniban havi 4000 fontot keres egy tanár, ami átszámítva majdnem másfél millió forint... hoppá! Borsiéban csak 900 ezer Ft egy tanár havi átlagos fizuja. Ebből is látszik, hogy a tanári karrier errefelé nem megvetendő dolog.
A kép nem lenne teljes, ha nem lenne ott a suli címe, telefonszáma és térképe is - tehát azonnal lehet látni, hová esik a lakásunkhoz képest és fel is lehet hívni őket, hogy van-e hely.
Merthogy azt tudni kell, hogy hely az nem nagyon van. Ha az ember kibérli a lakást, érdemes azonnal felkeresni a helyi önkormányzatot a gyerek összes iratával (anyakönyvi kivonat, útlevél vagy személyi - bizonyítvány nem kell) hogy minél hamatabb elkezdhessenek helyet keresni neki. Bizonyos helyeken ugyanis olyan nagy lehet a zsúfoltság, hogy akár heteket, hónapokat is várni kell, hogy a gyereket berakhassák egy osztályba. Több gyerek esetén igyekeznek ugyanabba a suliba rakni mindenkit - de ez is meghosszabbítja a várakozási időt. Mi 2010-ben Bíborral 4 hetet vártunk, Borsival majdnem 6-t. De ezek sajnos nem számít extrém hosszúnak, hallottam már olyat is, hogy majdnem fél évig kellett várni, míg a környéken felszabadult egy hely.
Ha az embernek amúgy ideje és módja van, persze érdemes megkeresni, melyik a legjobb iskola, de a beiratkozás itt is áprilisban van. Annak, aki évközben érkezik, el kell fogadnia, hogy nincs sok választási lehetősége. Oda kell mennie, ahol hely van - de én azt mondanám, emiatt nem érdemes aggódni.
A mi házunkhoz két iskola is egyforma távolságban van - azt mondták az egyik jobb, mert ott több az angol, de oda csak egy gyereknek lenne hely. A másikba mindkettő mehet, ott több a bevándorló gyerek, viszont ezért jobban fel vannak készülve arra, hogy mit kezdjenek azokkal, akik nem beszélnek angolul. Így végül mi az utóbbiba adtuk a gyerekeinket és reméltük, hogy jó lesz nekik. És jó lett.
Ráadásul ahogy tegnap összehasonlítottam a két iskolát a "find the best" honlap segítségével, azt kellett látnom, hogy a mi "rosszabb" iskolánk minden részeredményben jobban teljesít, mint a másik. Jobbak a gyerekek matekból, angolból, írásból, olvasásból egyaránt. Igaz, a tanárok kevesebbet keresnek, és kevesebben is vannak, mint a "menő" suliban, így összességében lejjebb került a listán. Eggyel kevesebb pontot kapott az összesítés során, mint a másik. Ráadásul a honlapon még a három évvel korábbi "satisfctory" Ofsted eredmény szerepel a mi sulink esetében. Szóval vigyázni kell, nem mindig naprakész a "find the best" sem.
Aggódni azért sem kell amúgy nagyon, mert ahogy én látom, és hallom másoktól az angol iskolákban nincs akkora különbség, mint otthon. Nagyon igyekeznek, hogy egyforma képzést kapjanak mindenütt a gyerekek, hogy támogassák azokat, akik esetleg lemaradnak, nagy a rugalmasság, nagyon figyelnek az egyedi igényekre. Most ráadásul be is fenyítették a sulikat, hogy aki nem éri el a "good" szintet, azt mind bezárják - ami kicsit ellent mond annak, hogy minden másnap arról cikkeznek a lapok, hogy olyan sok bevándorló gyerek érkezik, hogy sok helyen az igazgató kiköltözött a szobájából, hogy abból is tanterem legyen és a kert végében plusz sufnikat állítottak be. Mindenesetre az oktatás elég központi téma errefelé is, sok pénzt ölnek bele, nagyon alaposan szabályozzák, hány tanár hány gyerekre vigyázhat és a legtöbb helyen nagyon komolyan védik a diákokat bármiféle zaklatás, csúfolódás ellen. (Az érem másik oldala, hogy szinte minden héten hírt adnak egy diákról, aki amiatt lett öngyilkos, mert sokat csúfolták. Bár tartok tőle ilyesmi Magyarországon is előfordul, csak nem lesz belőle címlap sztori.)
Ami meg azt az általános aggodalmat (és kérdést) illeti, hogy a gyerekek mit fognak csinálni, ha bekerülnek egy osztályba, noha nem beszélnek egy kukkot sem? Hát erre aztán végképp nem kell rágörcsölni. Az esetek többségében jól feltalálják magukat, sok-sok segítséget kapnak és pillanatok alatt behozzák a hátrányukat. Én még nem találkoztam olyan magyar szülővel, akinek a gyereke ne lett volna az iskola éltanulója egy éven belül - és ez nem csak a magyar oktatást dicséri, mert azokra is érvényes, akik soha nem jártak magyar suliba. (Mint például az én középső lányom.)
Szóval összességében az tudom mondani, hogy errefelé jó iskolásnak lenni. Érdekes, izgalmas órák vannak, kevés a lecke, sok a szabadidő, rengeteg a kreatív feladat, ám valami titokzatos módon, a végére ugyanoda jutnak el, mint a magyar iskolások. Igen, lehet olyan füzeteket bescannelni, hogy milyen feladatokat csinál egy itteni ötödiket és egy otthoni matekból, és lehet ezeken szörnyülködni is, de az igazsághoz hozzá kell tenni, hogy aki itt tud és akar, azért mehet előre - aki meg lemarad, azt meg nem alázzák porba, ami nekem azért szimpatikus hozzáállás. És azért a középsuli végére az általános tudásuk nagyjából ugyanolyan lesz, mint annak, aki otthon érettségizik, egy év elteltével pedig, amikor mindenki elfelejti a sallangot, akkor meg pláne.