 |
A matekpélda amúgy nem volt különösen nehéz. Adva van egy hetvenfős színházba járó csoport, ahol a gyerekek és a felnőttek 2:3 arányban vannak egymással, a felnőttek és a nyugdíjasok aránya pedig 4:5-höz. A kérdés, hány nyugdíjasjegyre lesz szükségem?
Csak azzal tudom mentegetni magam, hogy már nagyon későre járt, mert hiába futottam neki újra és újra a példának, egyszerűen képtelen voltam megfejteni. Végül próbálgatós módszerrel meglett az eredmény, de ettől persze még nem lettem boldog, tudni akartam, hogyan is kellene ezt rendesen csinálni. Hát magam elé vettem a kétujjnyi vastag matekkönyvem arányokkal foglalkozó részét és átolvastam az összes példát és feladatot, de persze egyik se segített, így aztán újra és újra nekivágtam a feladatnak, míg végül hajnal 1-re megtaláltam, hol követtem el a hibát a számolás során és végül kijött a megfelelő eredmény.
Amikor éjjel egykor teljesen elégedetten bebújtam végre az ágyba, akkor azon tűnődtem, hogy életemben ennyit még matekkal nem foglalkoztam. Soha, míg gimis voltam elő nem vettem a matekkönyvem, az meg hogy ne hagyjon pihenni és aludni egy matekpélda, az meg aztán végképp nem fordult elő.
Most meg alig telik el nap anélkül, hogy ne vennék a kezembe egy feladatsort. Van leckém, van mindig szorgalmi is, és van két matekkönyvem is, annak az épp témához tartozó feladatait is csinálom bőszen. (Egy könyv kötelező, a másikat a tanártól kaptam kölcsön, hogy tudjak még gyakorolni.)
És igen, én is érzem, hogy ez nem feltétlen... normális. :-)
De hát mit tegyek, tényleg élvezem a dolgot. Minden alkalommal úgy megyek be matekórára, hogy amikor kiosztják a feladatlapot, mit fogunk aznap csinálni, akkor csak kerekítem a szemem, hogy ez durva, és hogy ez nem fog menni. És minden alkalommal úgy jövök ki, hogy szinte lebegek a boldogságtól és azt érzem, hogy a rejtjelek értelmes, egésszé álltak össze a fejemben. Mint amikor feloszlik a köd és hirtelen mindent élesen lát az ember.
Tényleg szemérmetlenül lelkesedem órán is, nyilván ezért vagyok én a tanár kedvence is - noha nem feltétlen a legjobb tanuló. (Van egy litván csaj a csoportban, ő nagyon penge.) Persze a lelkesedésemet az is erősíti, hogy a próbadolgozataim rendszeresen "A" érdemjegyet kapnak.
Eredetileg azt hittem, hogy az angol lesz majd a kedvencem - és lehetne is épp, mert a tanár ott is zseniális. De kicsit elveszi a kedvem, hogy ott 3-4 hetente írásbeli vizsgát kell tennünk, és bár nem nehezek, de azért sokat kell rá készülni. Meg aztán az, hogy meg tudok írni egy szövegelemzést vagy egy novellát, az nem olyan nagy kihívás és meglepetés egy egyetemi magyar szak elvégzése után. Igaz, itt angolul kell helytállni, de ez már egyre kevésbé okoz gondot. Valójában az, hogy az ember szinte hetente ír egy angol fogalmazást, amit aztán kijavítanak, megbeszélnek, eléggé hatékony formája a fejlesztésnek.
(Megjegyzem, most már angolórákra is járok, a GCSE kiegészítéseként, ahol kifejezetten az íráskészségem fejlesztése a cél - de az pont olyan brutálisan unalmas és rémesen rossz, mint minden angoltanfolyam, amire eddig jártam itt Angliában. Mondjuk ez a csoport viszonylag jól beszél már, és van külön egy kifejezetten írásra szakosodott részleg a csoportban, ahová én is kerültem, akiknek aztán tényleg nincs gondjuk a nyelvvel, de soha nem fogom megérteni, hogy ahol egy csoport külföldi van, ott miért a vessző, a pontosvessző és a gondolatjel használatának szabályain kell újra és újra lovagolni, miért nem lehet mondjuk a múlt időket vagy a feltételes módot átvenni. De ezek soha nem kerülnek elő. Csak a rohadt vesszők - mondjuk igaz, ami igaz, ez nekem tényleg a gyengém volt, és elég sokat fejlődtem már. De ettől ez még nem lesz izgalmas témakör.)
Mindenesetre most már eljutottam oda mindkét GCSE tanfolyamon, hogy vége a félévnek és immáron hivatalosan is be kellett adni a jelentkezési lapot a vizsgára, ami majd júniusban lesz. Matekból három témakör, három külön vizsganapon lesz. Angolból csak egy vizsga lesz - de már írtunk ugye három házidolgozatot és volt egy szóbeli vizsga is, és lesz még egy írásbeli és kettő szóbeli. Összességében ezek a dolgozatok amúgy az évvégi jegy 40%-át teszik majd ki.
Angolból ért most egyébként a kellemes meglepetés - most kellett eldönteni, hogy alap vagy emeltszintű érettségire jelentkezzünk. (Matekból nem volt ilyen kérdés - mi az emeltszintű csoport vagyunk, ara megyünk és kész.) Aki A-t szeretne kapni, annak mindenképp az emeltszintűre kell jelentkeznie - ám nagyon sok ember számára nem az A a cél, hanem a C, mert ez kell ahhoz, hogy valaki főiskolára jelentkezhessen. Jobb nem. A tanár szerint az emeltszintűnél könnyen le lehet csúszni a D-re, tehát aki biztosan meg akarja kapni a C-t (azzal az eséllyel, hogy talán még B is lehet belőle) az válassza az alapszintűt. Korábban ott a C volt a plafon, idén változott a szabály, jó alapszintű dogára B-t is kaphat az ember. A tanár egyesével beszélt mindenkivel, hogy döntse el, mit szeretne és persze ő is elmondta az eddigi órai munka, dolgozatok alapján, hogy ő mit tanácsol. Sok embernek javasolta amúgy az alapszintet - volt is ebből pár vita, mert volt, aki azt mondta, hogy inkább megpróbálná a magasabbat, mert majd összeszedi magát, sokat tanul stb. Kicsit nehéz úgy dönteni amúgy, hogy még nem láttunk ilyen dolgozatot - de a tanár kérte, hogy még ne nézzünk ilyet, mert elég speciális módja van a megoldásnak, és mivel ez most új vizsgafajta, viszonylag kevés a már meglévő tesztpapír. Tehát ha megnézzük, ellőjük a meglepetést, szóval várjunk.
Így ültem le a tanár mellé, hogy megbeszéljük akkor velem mi legyen, és az egyik legrövidebb megbeszélést folytattuk le. Megmutatta, hogy a legújabb dogám eredménye is Band 5 (ami a legjobb) és hogy ez "pretty consistent" tehát ő úgy gondolja, hogy a végeredmény majd A lesz amit az összes házidogámra kapok majd, így ő azt javasolja, hogy csináljam a magas szintűt. (Ez nem csak azért becslés, mert még 2 dogám hátravan, hanem azért is, mert azt, hogy ki hányast kap összességében majd csak júniusban döntik el, akkor nézik meg, hogy az egyes vizsgaközpontok milyen eredményeket küldenek be, ha mondjuk túl sok az A, akkor megnézik, nem voltak-e túl lágyszívűek, ha túl sok a C, nem voltak-e túl szigorúak, tehát az egyes szintek közti határvonalat majd csak akkor határozzák meg véglegesen. Ezen kívül van három szóbeli vizsga is, az egyiken már túl vagyok, az volt a "csoportos beszélgetés" ahol azt nézték, tudunk-e egymásra figyelve vitázni egy adott témáról és lesz még egy prezentáció tartás is, meg egy drámajáték, amiről még semmit se tudok.A szóbeli vizsgák eredménye amúgy nem számít bele a GCSE végső jegyébe, de ha nincs meg, akkor nem lehet vizsgára menni, szóval azért fontos.
Amúgy az írásbeli vizsgák kérdéseit előre megkapjuk, otthon ki kell dolgozni, elküldeni emilen a tanárnak, ő kijavítva, a megjegyzéseivel együtt visszaküldi. Ebből készíthetünk vázlatot, amit az adott vizsganapon használhatunk majd, de ott azért emlékezetből kell megírni újra. (Tavaly még nem kellett ott helyben produkálni, elég volt ha valaki otthon megírta és úgy beadta, de ezt már megszüntették. Előtte való években, meg nem is volt ennyi dolgozat, és a házi feladatok 60%-ot jelentettek, nem 40-t. Szóval minden évben nehezedik a dolog.)
Na, szóval ha engem kérdez valaki, azt mondom, hogy ha valaki egész normálisan beszél angolul, és van már otthon egy érettségije, akkor ez nem igazán nehéz kurzus - de időigényes. Sok a házifeladat, házidolgozat, amik ugyan nem túl bonyolultak, de azért időigényesek. (Hiába tudom én hogyan kell elemezni egy novellát, azért idő leülni, végiggondolni, megírni azt az elemzést.)
Hogy aztán ez mire lesz jó, azt viszont végképp nem tudom, azt ne kérdezzétek. Én azt gondolom, hogy ha egyetemre akarok itt járni, akkor ezzel igazolni tudom a nyelvtudásom és talán nem kérnek nyelvvizsgát is - de ebben nem vagyok biztos, mert nem néztem utána. Álláskeresésnél lehet talán előny, meg ha valaki itteni tanárképzést akar csinálni, akkor kell a matek, az angol és a science is. Nem feltétlen kötelező ezekhez tanfolyamra járni - de azért szerintem érdemes, mert bár a témakörök nem bonyolultak, megvan a mateknak is a maga angol szakkifejezésrendszere, amit érdemes tudni, ráadásul most például statisztikát veszünk és én pl. a gimiben nem tanultam az adatok rendezésének és bemutatásának elveiről. Meg hát azért a tanfolyamon a vizsgatrükkök is előkerülnek, amikre figyelni kell. Angolból pedig szerintem nem is lehet egyedül felkészülni, hiszen csomó vizsga van évközben, amit nem tudom, hogy távoktatással hogyan lehet beadni és hát itt is, megvan az a speciális követelményrendszer, ami alapján meg kell írni a dolgozatot - pl. volt olyan, hogy elmondták, nem kell se bevezetés, se konklúzió, mert nem az a kérdés, csak "in medias res" vegyük sorra az elemezni kívánt érzelmeket, és azokról írjunk. Vagy hogy ott pl. nem számít a nyelvtan meg a helyesírás, mert azt nem pontozzák - másutt meg hogy kifejezetten nézik, van-e benne elég összetett mondat. Szóval nem nehéz vagy megcsinálhatatlan - csak éppen speciális. Én mindenesetre élvezem, és mint már többször mondtam, azért csinálom, mert úgyse tudnék mást csinálni abban a két és fél órában, amíg Bende suliban van. És sokat tanulok belőle - néha még a tananyagot is. De azért az angol mentalitásról, szokásokról, tanítási módszerekről még többet. Ez a fő oka annak, hogy kicsit sem bánom, hogy ezzel töltöm az időm.
