Zeuszt még Magyarországon vettük. Ő egy görög teknős. Nagyon pici még- korban és méretben is. Két és fél éves, ami tekintve, hogy ha jól bánnak vele, egy ilyen állat 50-80 évig is simán elél, nagyon is zsenge kor. Termetre sem nagy - mint egy napszemüveg lencséje, és nem olyané, ami mögé a hollywoodi sztárok bújnak. Ezért hát nagyon vigyázni kell rá.
Mivel szigorúan védett állat, és csak fogságban szaporítható, ezért van neki saját CITES papírja, és chipje is, anélkül nem is hozhattuk volna ki. Na a kihozatal amúgy sem volt egyszerű, mert Magyarországon senki nem tudott épkézláb információt adni arra nézve, mik is ennek a szabályai. Mindenki azt szajkózta a hivatalban, mi kell egy kutyának - oltások, útlevél, szigorú karantén. Egyszerűen nem tudtak túllépni ezen.
Csak hát a teknős más.
Egyrészt nem lesz veszett, másrészt mivel a kis terráriumában van, nem kerül kapcsolatba más állatokkal, és az állatorvos útlevelet sem ad neki. Végül az angol vámhivatal azt mondta, hogy elég, ha a gazda ír egy papírt, hogy az állat egészséges, és jónapot.
Na, ekkor kezdődött a második gond: ki fogja kihozni. Mert hát repülőn nem lehet, csomagküldő nem vállalja, így végül egy kedves magyar pár vállalta el, hogy két pici gyereke mellé az autóba besuvasztja a mi teknősünket is, és kocsival kihozzák nekünk. Minden simán ment - Zeusz náluk jól viselkedett (nem kapart éjjel, nem akart rémülten kimászni a kis utazóládikájából, és evett-ivott is rendesen)
Na, itthon utána azért megkaptuk a műsort a kis primadonnától. Mert hát primadonna a lelkem, ha eddig nem mondtam volna. Mivel lámpát nem akartunk küldeni vele, itthon annyira megörült a fénynek, hogy nem akart elmenni aludni sem napokig, csak melegedett, és teljesen frászt kapott, amikor újra be akartam rakni a kis utazóládába, hogy ne a hideg konyhában töltse az éjszakát, hanem jöjjön föl az emeletre mellénk, ahol melegebb van. Innen sejtjük, hogy azért nem élvezte az utat - de szerencsére mostanában nem készülünk költözésre, tehát nincs mitől félnie.
És hogy egyébként hogy van? Minden aggódót megnyugtatok, hogy jól. Részletesebben? Hát íme a Zeusz hírek:
1. Van neki egy új mászófája
A teknősök szeretnek felmászni a magaslatokra. Legalábbis Zeusz szeret. Amikor megkaptuk, adtak mellé egy kivájt fatörzset is, ami jó volt, mert fel is tudott rá mászni, meg alá is tudott bújni. Zeusz még arra is használta, hogy fejest ugorjon róla (a kicsi testben igazi kalandor lakik), és emiatt sajnos elég gyakran a hátára is esett, ami azért kínos teknőséknél, mert ilyenkor nem tud visszafordulni. Először még nagyon pánikba esett ettől - ma már rezignáltan várja, hogy megfordítsa valaki.
Szóval a jó kis fatörzs sajnos eltört, és itt kezdődött a kálvária, mert kiderült, hogy ilyen fatörzset nem lehet kapni. Létezik persze többféle pótlószer is - például cserépből égetett, ami túl meredek, és nem tud rá felmászni. Vagy van olyan fatörzs, ami elég kicsi ahhoz, hogy fel tudjon rá mászni, de alá már nem tud bújni. Többet is kipróbáltunk - de vagy túl nagy, vagy túl kicsi - egyik se volt jó.
Szerencsére itt, Angliában megtaláltuk a tökéletes törzsdarabot, ami elég vastag és nem törik, a mászási szöge meg tökéletes. Zeusz boldog tőle, imádja, mászkál rajta és alatta alszik minden este.
2. Van már neki egy nagy palaköve
Amikor beütöttem az amazon keresőjébe, hogy görög teknősünknek keresnék valamit, akkor derült ki, hogy itt kérem kánaán van teknősügyileg. Nem csak egy silány kis hüllőpolc a nagy állatos szupermarketben, hanem millió vicekvacak, amivel meglephetem. Az egyik ilyen a nagy, lapos palakő volt, amire azt mondták, hogy imádják a tekik, mert átmelegszik a lámpától, és akkor alul-felül melegíti az állatot, amit a hüllők nagyon élveznek. Egy baj volt csak - kisebbfajta vagyonba került.
Ekkor jött a magyar ész - hát a kert végében az előző tulaj itt hagyott egy nagy zsák palát, amit a tetőről szedtek le. Ez pont olyan, mint a neten kínált csilivili - csak hát vékonyabb és nem dizájnos, és persze koszos is. De egy alapos sikálás után beraktuk a terráriumba, és Zeusz imádta.
Ilyen én még nem láttam: a teknős konkrétan annyira kibújt a páncéljából, ahogyan csak tudott, és palacsintaként szétlapult a kövön, hogy minél nagyobb testrészét érje a kőből áradó melegség. Amikor először megláttam, hogy a feje lenn van a kövön, bevallom azt hittem, elpusztult, annyira természetellenes volt a póz. Meg is ráztam szegényt, hogy él-e, de csak bávatag kéjes tekintettel rám nézett és élvezte tovább a riviérát. Teknős módon.
3. Nem szereti az új tápot, amit rendeltem neki
A teknős fő tápláléka a pitypang. Ez a legegészségesebb, amit csak ehet. Persze végveszélyben ehet uborkát, salátát, spenótlevelet - néha kis paradicsomot, gyümölcsöt is, de az alap a pitypang. Na most ezt azért Budapesten, télvíz idején nem kis kihívás beszerezni. Ekkor akadtam rá a teknős-száraztápra. Pont olyan, mint a kutyáké, macskáké. És persze, mint kiderült, a teknősök is odavannak érte. Apró, pici zizi nagyságú falatkák, amint meghallja a doboz zörgését, máris szedi a kis lábát. Elveszi a kezünkből, felmászik érte bárhová. Még jobban szereti, ha beázatom, és puha lesz, mert hát egy görög teknős nem húsevő, nincsenek nagy fogai, az embert se harapja meg.
De hát ez elfogyott, amikor kijöttünk, és itt kinn nem találtam. De volt tucatnyi más, gondoltam nem mindegy? Hát rendeltem egy másfélét.
Hát azt a sértődést! Megkóstolta, aztán elfordította a kis fejét, kikaparta a tálból és beletaposta a földbe. Hogy ezzel a vacakkal kínáljuk a finom helyett. Legutóbb akkor csinált ekkora műsort, amikor spenótleveleket kapott (ami a szakirodalom szerint a kedvence), és azt hitte madárbegysaláta (amit már evett, és szeretett.) Amikor megérezte az új spenótos ízt, olyan depresszióba esett, hogy egy hétig semmit nem volt hajlandó enni.
Nagyon azért nem kell aggódni - az itteni kertünkben óriási pitypangok nőnek, bár mint kiderült, a zsenge levelek finomabbak fenséges őteknőssége szerint. És addig túrtam a netet, míg meg nem találtam a régi tápszerét is, hogy megörvendeztessem. Kilós kiszerelésben rendeltem. Elég lesz egy ideig. (Bármire hajlandó ám, hogy megkaparintsa, elég, ha meghallja a doboz zörgését, már szalad. És még azt mondják, hogy a teknősök hallása nem jó. Hát kérem, ez hülyeség!)
4. Nem szereti a vetélytársakat
Akartunk neki venni egy kis társat - mert hogy mégis milyen szomorú szegény, hogy egyedül van egész nap, de mindenütt azt írják, hogy a teknős a természetben is egyedül él. Ha van párja, akkor azt egész nap baszogatja. Különösen a hím a nőstényt, és ha nem hajlandó folyamatosan párzani vele, akkor meg piszkálja. Aztán ezt nyáron láttuk is az állatkertben Pesten, ahol egy csomó teknőst tartanak egy nagy kertben, és bizony elég agresszívek tudnak lenni. Felborítják a másikat, harapdálják, rámásznak. Szóval nem szép látvány.
De gondoltuk ne legyen egyedül - van egy kis műanyag dinó figuránk, beraktuk mellé. Nem is mellé, inkább a fatörzs tetejére dísznek. Mégiscsak szebb akkor egy terrárium, ha sok dolog van benne. Hát Zeuszt ez annyira felidegesítette, hogy azonnal felmászott, és lelökte a gaz vetélytársat. És teszi ezt azóta mindig. Amint a dinot visszarakjuk, ő már indul is letaszítani azt a trónjáról. Végül is igaza van: ez az ő helye, ez az ő fatörzse, és amúgy is ő a Jani.
5. Mostanság extra barátkozós
Tavaly télen kicsit aggódtunk is érte, annyira agába fordult, olyan kis apatikus lett. A teknősök alszanak téli álmot, de ez nem kötelező nekik. Jó dolog, egészséges - de nem veszélytelen. Mert ilyenkor hűvös helyre kell tenni, és nem kap enni pár hónapig. Ettől tovább élnek, nagyobbra nőnek - de ha a gazda nem figyel oda eléggé,akár bele is halhat a teki, mondjuk ha túl hideg van, vagy épp ellenkezőleg, nincs elég hideg. A kicsiknek ezért nem is szabad, mert nincs elég tartalékuk. Szóval bennünk fel se merült, hogy teleltessük, de azért mégiscsak belassult. Tavasszal aztán magához tért, és nyáron imádta a Balatont, meg azt, hogy nagyokat sétálhat a kertben. (Persze csak felügyelettel, mert hát kicsi, és ha felkapja egy varjú, akkor meg is ölheti, meg a macska is veszélyes rá) Most már itt az ősz - de isten bizony, mozgékonyabb, mint valaha. (És ez nem vicc, TÉNYLEG nagyon tud teperni.) Ráadásul vagy párzási időszak van, vagy nem tudom mi ütött bele, de kifejezetten keresi a társaságunkat. Ha valaki a terrárium fölé hajol, már jön is, (nézi, van-e nálunk kaja), és dörgöli a kis fejét az ujjunkhoz. Nagyon-nagyon cuki.
De jót nevettem :) örülök, hogy újra többet írsz, szeretem a stílusod
Képzeld, a lányok egyik barátnője visszaköltözött Angliába és ránk hagyta a teknősét - úgyhogy most épp nekünk is van egy ilyenünk, vagy valami hasonlónk, pontosan azt sem tudom milyen fajta... bár szegénynek se palaköve, se mászófája... de most adtál pár tippet :-) Köszi!