Három gyerekkel irány Anglia!

Szerintem a világ egyik legjobb munkája a szépségrovatszerkesztőé. Az ember tonnaszám kapja a krémeket, parfümöket, arcfestékeket. Mindig a legújabbat és mindig a legdrágábbat. A dolog lényege pedig az, hogy ki kell próbálni a százezer forintos kaviáros arcpakolást is. Mert csak akkor tud igazán jól írni róla.

Én már kétszer is voltam ebben az álomállásban, és imádtam minden percét. A puccos sajtótájékoztatókat, a kényeztető ingyenkezeléseket és persze a tucatjával érkező drága termékeket is. Nincs mit szépíteni - ez bizony durva megvesztegetés. Azért küldik, hogy az ember őket szeresse és róluk írjon. Ez az együttműködés mindenkinek jó. A cégnek ez sokkal olcsóbb, mint a hírdetés. A szerkesztőnek jó, mert a saját tapasztalatairól tud írni. És még az újságnak is hasznos, hiszen ha valakit sokat ajánlgatnak, akkor azért azt utána meg lehet kérni, hirdessen is, hiszen amúgy is benne van a lapban. Álomállás, mondom én.
Pláne akkor, ha az embernek érzékeny a bőre és sokat kell próbálkoznia, hogy megtalálja a neki illő krémet. Mert lehet egy arckrém papíron csudajó, biztos, hogy nem illik mindenkihez. Azt hiszem én minden létező márkát kipróbáltam már, és most már elég pontosan tudom, hogy mi az a 4-5, amiben bízhatok. Innen kezdve már csak a személyes ízlés dönt. Az én kedvencem a Dr Hauschka lett, ami nem csak nagyon tiszta bioalapanyagokból készül, de minden alkalommal csodát is tesz a bőrömmel.
Egy nagy gondom van csak vele, Angliában még nem találtam meg, hogy hol lehet kapni. Biztosan van, de mivel nem tudom hol, Magyarországon veszem meg a féléves adagom és viszem ki magammal.
RÁadásul univerzális megoldás nincs. És néha a szuper krém sem elég. Az utóbbi időben sajnos azt vettem észre, hogy egyre szárazabb a bőröm, különösen a szám körül és megint egyre több vörös folt jelent meg az arcomon. Gondoltam, hogy elmegyek hát a háziorvoshoz, hátha annak van valamilyen szuper megoldása. El is mentem a kedvenc indiai dokimhoz, aki közölte, hogy tinikori pattanásaim vannak. Amikor elárultam neki, hogy a hamvas tinikoron már túl vagyok, akkor először nem akarta elhinni és alaposan ellenőrizte a születési dátumomat. (Ez mondjuk nagyon jólesett és azonnal szebbnek éreztem magam!) Ám amikor rádöbbent, hogy a maholnap negyven leszek, közölte, hogy akkor a közelgő menopauza okozza a gondjaimat. Mire én kicsit kiakadtam, mert azt gondolom, hogy a kettő között is van talán élet, de végül is nekem mindegy, hogy nevezi - segítsen megoldani. A doki felírt egy antibiotikumot és adott egy krémet. Mikor mindkettő a kezembe került, kiderült, hogy a gyógyszert szigorúan tilos szoptatás alatt szedni. Elfogadtam - de bevallom, azt gondoltam, hogy dokibácsi azért nem tud mindent. Majd itthon az én maszek bőrgyógyászom megmondja a tutit. Végül is folyatatosan azt hallom mindenkitől, hogy a magyar orvosok sokkal jobbak, mint az angol sarlatánok. És én is hittem benne, hogy maszekban, sok-sok pénzért jobb ellátást fogok kapni, mint ingyen és bérmentve.
Amikor leszállt a gép, első dolgom volt bejelentkezni a bőrgyógyászatra, ahol épp volt is időpont, így félóra múlva már ott is ültem a magándoki rendelőjében. Attól kicsit húztam a számat, hogy itt is szó szerint ugyanazt hallottam tízezerért, mint az ingyenes indiai dokinál: a bőrgyógyász pontosan ugyanazt az antibiotikumot írta fel, amit az angol. És ugyanilyen tilos beszednem.
De mivel a repülőút következtében a bőröm sokkal szárazabb volt, így ajánlott két krémet is, ami majd helyrehozza. Na, nem valami szuper titkos kencét - olyat, amit bárki levehet a gyógyszertár polcáról. Persze ismerem ezeket a kencéket, használtam is már őket, nem is voltak rosszak. De azért bevallom, azt hittem, hogy egy bőrgyógyásznak nagyobb fegyverek is vannak a kezében. Amikor elmeséltem, hogy én Hauschkát használtok, közölte, hogy ő azt nem ismeri, ne kenjek magamra minden vackot. Mikor közöltem, hogy ez ugyanolyan gyógyszertári termék, közölte, hogy mégse lehet olyan jó, hiszen a bőröm száraz. OK, gondoltam, hát igaza van. (Igaz, azt is mondta, hogy szerinte dobjam ki a macskámat, mert az okozza a gondot, csak röhögtem - ez valami bőrgyógyász fixáció, azonnal állatot kell keresni, de nekem nincs macskám, és még állatkertben is rég voltam, szóval ez lyukrafutás.) Amikor kérdeztem, hogy akkor mégis mi okozza a gondjaimat, közölte, hogy szerinte allergiás vagyok, és erre nincs gyógyszer. (Basszus, a holdra szállunk, de erre nincs gyógyír.) Csak az antibiotikum segíthet, hát szoktassam le a gyereket a ciciről a magam érdekében. (Ez amúgy nincs ellenemre, már én is azt gondolom, hogy itt az ideje, de azért ez nem 1-2 napos project.) Azt amúgy nem tudja megmondani, hogy mire lehetek allergiás, mert ahhoz, hogy a vizsgálatot elvégezze elő kell készülnöm - méghozzá úgy, hogy négy (!!!) hétig nem használok semmiféle kozmetikumot. Se tusfürdő, se sampon, se szappan, se krém, se smink, se mosogatószer, se semmi. Nekem ez maga a lehetetlenség - OK, a fürdés gyógyszertári mosakodóval is megoldható, de a hajmosás? Vagy a kézmosás? Ruhát vajon mivel mosok addig?
Ok, akkor ezzel még várunk, gondoltam, míg kitalálom, hogy is lehet ezt menedzselni. De az arcom vöröslött és hámlott, hát gyorsan elmentem a gyógyszertárba és megvettem amit ő ajánlott. Újabb 15 ezer ugrott.
Hazamentem és bekentem az elsővel. A bőröm úgy lángolt fel, mintha leforráztam volna. Nem baj, gondoltam, mondta, hogy kell pár nap türelem. De fájt, csípett. Mivel mondta, hogy az első krém szalicilsavat is tartalmaz, ezért lehet, hogy sok lesz, többé nem kentem rá. Jöhet a kettes számú krém, gondoltam. Ez nem csípett, de lángolt továbbra is. A szárazság meg nem javult. Nem voltam türelmetlen - csak hát szar érzés volt, hogy fáj a bőröm. És csúnya. Lángoló vörös. És hámlik. Egyre jobban. De nem baj, kentem rendületlenül, hiszen ezt mondta a doki. Az mondjuk kicsit rosszul esett, hogy mindez épp Magyarországon történik, ahol régi ismerősökkel akartam, találkozni. És jó lett volna szépnek lenni, de hát ez van. Ha elmentem, lealapoztam jó vastagon egy speciális gyógyszertári alapozóval. Ha hazajöttem, gyorsan lemostam. És kentem, kentem kentem. Ám a bőröm nem javult - sőt a szárazság terjedt. Már nem csak a szám körül vöröslött, de az orrom mellett is, az államon is, sőt a nyakamon is.
A harmadik nap a férjem azt mondta, hogy szerinte ezt abba kéne hagyni. Ne kenjem többé, mert láthatólag csak ront rajtam. OK, mondtam neki, de ha nem kenem, akkor fáj. Nem kicsit, nagyon. Úgy éreztem minden alkalommal, amikor kinyitottam a szám, hogy reped szét, mint ha száradó agyagpakolás lenne rajta. Csak most az én bőröm tört fájdalmas darabokra.
Szóval kenni kéne. De mivel? Mi az, ami jobb, mint a bőrgyógyász által ajánlott szuper krém? A választ persze a gyerekeknek köszönhetem. Konkrétan Bendének, akinek kipirosodott a feneke. Kaptam kölcsön egy kis Sudokrémet. Ez nem más, mint popsikrém. De használt. Este bekentem a gyerek fenekét - másnapra elmúlt a pirosság.
Kínomban és jobb híján hát én is ezt kentem magamra. És láss csodát - másnapra a bőrömről elmúlt a pirosság. Még hámlott, de már nem fájt. Hát bekentem újra. És 24 óra alatt totálisan megjavult. Konkrétan most olyan jól néz ki, mint ahogyan hónapok óta sem. Nem hámlik és színe olyan normális, hogy még alapozó sem kell rá.
Először persze az egésznek nagyon örültem és vicceltem, hogy naná, seggfejre seggkrém. De most már kicsit bosszant a dolog.
Mert ha nem megyek "szakemberhez", hanem azonnal saját magam kezdem kezelni, akkor már egy hete szép sima lenne a bőröm, és nem kínlódok vele ennyit. A pénzről nem is beszélve, amit kidobtam az ablakon. Anyukám szerint persze semmilyen krém nem kell nekem. Fiatal vagyok még hozzá. (Muhaha)
Én azért ennél árnyaltabban látom a gondot. Szerintem ugyanis krém kell az embernek. És azt gondolom, hogy nem is azokkal volt a baj, amiket az orvos ajánlott, csak azzal, hogy akkor és ott nem az kellett volna. Tehát nem dobtam ki őket. Viszem magammal Angliába. Jó lesz az még. Amúgy sima hidratáló krémek. És persze vettem Hauschkát is, ami mindig használ. De mellétettem egy nagy doboz Sudokrémet is. Olyan ez, mint a Bazi nagy görög lagziban a Vindex. A csodaszer, ami a pattanástól a zsírfoltokig mindenre jó. Most már tudom, nem élhetek nélküle.