Három gyerekkel irány Anglia!

Nem tudom mi történt, de nem tudok kommentelni, pedig muszáj hozzászólnom ahhoz, amit írtatok!!! Szóval ez most külön bejegyzés, de ha rájövök, hol a bibi, majd átmásolom kommentbe! :-)

Na, először is a kopoltyú tényleg tananyag. Ez egy kéttannyelvű általános iskola, ahol harmadikban a környezetet angolul tanulják a gyerekek. Ebben benne van az állatok részei témakör is, kopoltyústúl.
Más kérdés, hogy ha egy gyerek aki korábban két évig odajárt egy napra hazaérkezik, feltétlen kell-e vele dolgozatot íratni és nem okosabb-e elmondatni vele, hogy mi minden más kinn, hogyan megy neki az angol és társai. (Jó előre jeleztem, hogy mely nap megy be, engedélyt kértem rá stb.)

És dicsérni egy kicsit! Tudom, nekem ez már vesszőparipám, de tényleg jólesik! És lehet mondani, hogy könnyű az én gyerekeimnek, mert kinn könnyen megtanultak angolul, de én tudom, hogy ebben ugyanolyan kőkemény munkájuk van, és emlékszem, mikor Bíbor az első pár hétben minden nap sírt a suliban, hogy nem értik meg, és tök szar érzés volt neki. Szóval azért ez sem " királyi út" - csak tényleg hatékonyabb és gyorsabb.

Amúgy a kopoltyú "gill" - csak hogy mindenki tanuljon ma valamit. :-) Még akkor is, ha soha a büdös életben nem fogja ezt a szót kiejteni, mert nem szokott előfordulni a minennapi társalgásban. Az más kérdés ugyebár, hogy akkor miért ez a szó és a mamutfenyő (sequioa) kap hangsúlyt a tananyagban, meg a fedőtoll (flight feather) és a pihetoll (body feather)... megjegyzem, magyar ember írta a tankönyvet... nekem néha egy-egy szó egy kicsit fura is, egy csomót soha nem is hallottam, de ez most nem tanknyvkritika. Az legbénább tankönyvből is lehet jól és emberségesen tanítani. Nálam a tanárnő itt megbukott.