Nem megyünk osztályzóvizsgára. Pontosabban nem engedem, hogy a lányaimat egy teljesen értelmetlen, és mint kiderült teljességgel felesleges stresszhelyzetnek vessék alá. Mert kicsit úgy érzem, hogy ez megcsúfolása lenne mindannak, amit egész évben csináltak.
Bevallom, ez az egész vizsga dolog régóta böki a csőröm. Alapvetően azért, mert nem értem a dolog logikáját. Miért kellene egy 7 éves gyereknek vizsgáznia? (Amúgy a 9 évesnek se kéne szerintem.) Miért kellene neki megfelelnie egy ilyen szituációban? Miért nem lehet elfogadni, hogy ő egy másik országban járt iskolába és ott szerzett bizonyítványt?
Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy minden egyes külföldre került gyerek szülei annyi energiát és pénzt fektetnének abba, hogy a csemetéjük párhuzamosan tanulja az idegen nyelv mellett a magyar tananyagot is, mint én. És ez nem önfényezés - nekem ez fontos, és örömmel csinálom. De nekem könnyű, mert otthon vagyok GYES-en, ha én is dolgoznék, nem lenne se ennyi időm, se ennyi energiám arra, hogy minden délután leüljünk tanulni.
Nekem nagyon fontos, hogy ők tudják magyarul is a nyelvtani, vagy a matematikai fogalmakat - de valljuk be, a világ nem áll meg, ha a gyerek ezeket angolul tanulja meg és majd csak jóval később fordítja le magyarra, amikor majd tényleg kell neki. Ember lesz belőle akkor is.
És azért valljuk be, valahol igazságtalan is, hogy dupla akkora terhelést kapjon a gyerek és tényleg minden egyes délutánunk ezzel menjen el, ahelyett, hogy olvasgatna, játszóterezne, vagy akár a tévé előtt bambulna. Fárasztó nekem is, nekik is a mindennapos készülés.
Ráadásul mi van azzal, aki nem látogat haza évekig? Aki mondjuk 14 évesen kerül haza, annak le kell vizsgáznia a teljes nyolc általánosból? És ha nem felel meg, akkor beültetik az első osztályba? Ráadásul az én gyerekeim alsósak, ahol nincs buktatás. Akkor ismét a kérdés: mi ennek az egésznek az értelme?
A tanagyag ráadásul mindenhol nagyon hasonló - ebben az életkorban elsőben írni-olvasni tanulnak és mondhatjuk ugyan, hogy hát angolul, nem magyarul, de azért ne feledjük, az olvasás készség. Aki el tud olvasni egy mondatot angolul, az a magyarral s megbirkózik. Sőt, a franciával, spanyollal, olasszal is. Lehet, hogy nem jól ejti ki, de képes rá. Matekból környezetből szintén ugyanazt veszik.
A harmadikosok itt is, ott is a szófajokat veszik, a szorzótáblát gyakorolják, az ezres számkörrel ismerkednek. Hogy ezt magyarul vagy angolul teszik, nem mindegy? A lényeg az elmélet ami mögötte van.
Ok, a j-ly-vel írott szavak közti különbséget Angliában nem tanulják, és Mátyás király kalandjairól sem olvasnak. De ha igazságosak akarunk lenni, minket is úgy vettek fel az angol iskolába, hogy egy büdös szót nem tudott a kisebbik angolul és nem mondták, hogy előbb tegyen le mindenféle vizsgát. Felvették, és megtanították arra, amit nem tudott. És nem engem kértek rá, hogy tanuljak vele.
Szóval a kérdés, ami bennem dörömböl már hónapok óta, az, hogy akkor miért kell az egész osztályzóvizsga? Minél többet gondolkodtam rajta, az egésznek annál kevesebb értelmét láttam. És annál jobban kezdett a gondolat is idegesíteni. És ez utóbbi érzés egyre erősebb lett.
Amikor eldőlt, hogy Angliába megyünk egy évre, el se gondolkodtam azon, hogy szükség van-e erre a vizsgára. Borsi tanító nénije azt mondta, hogy nem kell, Bíboré, hogy készüljünk rá, mert muszáj. Beadtuk hát a kérvényt a suliba, hogy elmegyünk Angliába és legyenek szívesen magántanulóvá változtatni a gyerek státuszát. Ezt kértük, mert nem tudtuk, hogyan is kellene ezt jobban megfogalmazni. És mint utólag kiderült, ez bizony hiba volt. Ha ugyanis egy gyerek külföldre megy, sokkal jobban jár, ha felfüggeszti tanulói státuszát. Ilyenkor ugyanis nem kell vizsgáznia, az intézménynek pedig el kell fogadnia az ő külföld tanulmányait.
Szó szerint így szól a törvény: "amennyiben a szülő a tanulmányok külföldön történő folytatását jelenti be az iskola igazgatójának, és a bejelentés alapján a tanuló számára engedélyezik, hogy tanulmányait megszakítsa, ez esetben a közoktatási törvény 109. §-a szerint a tanulói jogviszony szüneteléséről van szó. Ehhez pedig nem kapcsolódik a tanuló teljesítményének semmiféle értékelése, minősítése, így osztályozó vizsga sem. Ebben az esetben a szülő kérheti a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítását. A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik."
De nekünk senki se mondta, hogy másként is lehetne, így gondoltuk egy év az egész, tényleg fontos, hogy ne maradjon le, hát tanultunk. Akkor kezdtem azért kicsit hülyének érezni magam, amikor kiderült, hogy míg mi egész évben tanultunk és stresszeltünk a hülye vizsga miatt, van olyan ismerősünk is, aki egyszerűen bevitte a gyerek bizonyítványát a suliba, ahol simán kiállították a magyar nyelvű bizonyítványát az angol alapján. Merthogy az igazgató ezt is megteheti. És ott úgy döntöttek, hogy erre a felesleges idegeskedésre se nekik, se a gyereknek nincs szüksége.
És akkor már egyre erősebben dörömbölt bennem a kérdés: mire is jó ez az egész? Miért töltsük úgy a nyári szünetet - ami amúgy nekünk 5 hét, és amit a gyerekek nagyon is megérdemeltek - hogy a vizsgára készülünk és stresszelünk? Miért jöjjünk fel ezért a Balatoni idillből Budapestre? Hiszen itt a bizonyítvány, amiben feketén-fehéren benne van, hogy elvégezték a sulit, méghozzá jó eredménnyel.
Ebbe a dilemmába robbant be a tény, hogy maradunk még egy évet és az a felismerés is, hogy mi már ebbe a suliban nem fogjuk visszahozni a lányokat. Mert ami egy éve még praktikusnak tűnt, hogy kéttannyelvű, és majd milyen jó lesz, hogy hazatérve is gyakorolhatják a nyelvet, az mostanra teljesen idejét múlt gondolatnak tűnik. Mert ők az élő nyelvet tanulják, nem iskolában tesztek és béna olvasmányok alapján.
És fogalmuk sincsen róla, mi az a Present Perfect, de tökéletesen használják. És azt mondják, hogy "half four" és nem azt, hogy "half past four" mert az angolok bizony ezt maguk is lerövidítik, és ez még akkor is helyes, ha ezt hallva a Rigó utcában sikoltva esnének össze.
És ami a legfontosabb, hogy nem akarom, hogy a jövendő tanáraik be akarják bizonyítani, hogy attól még, mert kin töltöttek pár évet, nem is tudnak angolul. Merthogy mindenkitől, aki hazajön ezt hallom. És bizony félévkor ezt mi is megtapasztaltuk, amikor Bíbor egy napot benn töltött a suliban, és zokogva jött haza, mert az angoltanára közölte vele, hogy gyenge az angolja (!!!!) mert nem tudta, mi a kopoltyú angolul. Tökéletesen szétzúzták az önbizalmát, egyetlen óra alatt. Nem is akart többé belátogatni a suliba, és azt látom, hogy magában ő már régen leírta a magyar iskolát. Tudja, nagyon jól tudja, hogy ahol ő tanul most, az ezerszer jobb ennél. Neki ez a mondat már nem fáj.
Annál inkább nekem. Mert én ezt nagyon nehezen tudom megbocsátani a magyar iskolarendszernek. És nem írtam le decemberben, mert úgy voltam vele, hogy nem akarok a gyereknek rosszat. Mert neki ide kell visszajönnie, akármit is blogol az anyja. De most már tudom, hogy inkább viszem spanyolra, németre, franciára, vagy hollandra, de nem fogom hagyni, hogy magyar anyanyelvűek tanítsanak neki béna dolgokat. Mert én a saját káromon tapasztalom, hogy bizony én még a mai napig azt mondom a sült krumplira, hogy "pommes frites", pedig senki nem érti mit akarok, merthogy a hasábburgonya ott csak "chips." De amit egyszer rosszul tanulsz meg, azt embertelen nehéz javítani. És bizony nagyon hasznos, hogy a lányok most a "tiszta forrásból" tanulnak. És ha ezt fejleszteni kell, majd fogadok melléjük egy angol egyetemistát, elviszem őket a Berlitzbe, agy a British Councilba, vagy akárhová. De a suliban inkább tanuljanak valami mást. Sokkal nyugodalmasabb lesz az mindenkinek.
Ettől függetlenül persze tanulni fogunk. És már sok-sok ezer forintot költöttem tankönyvekre - merthogy hiába van három gyerekem és járna emiatt ingyen tankönyv, a Borsinak meg amúgy is a PKU-ja miatt - a suli azt mondta, hogy ha a gyerek külföldön tanul, az neki nem jár. Ami azért vicces, mert ha belegondolok, miért ne járna, ha aztán ebből akarnak minket vizsgáztatni? De mindegy, én már nem szélmalomharcolok a magyar rendszerrel. Ki tudja, mikor jövünk vissza, hová sodor bennünket az élet és milyen suliba kerülnek a lányok. Tanulni jó és muszáj - ebben én továbbra is hiszek. De a vizsgában nem. És mindent meg is teszek, hogy megvédjem ettől a lányokat, ameddig csak anyai hatalmamban áll.
Osztályozóvizsga rulez
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Mi a jo francot tanulnak ezek a szegeny magyar gyerekek angolbol, ahol a "kopoltyu" szora van szukseg?
Biztosan elengedhetetlen a mindennapi eletben!
Hat en is tok ideg lettem!
Es orulok, hogy maradtok!
(Szerintem nemcsak abba nem, de semmi egyeb magyar oktatasi intezmenybe nem fogod mar adni a gyerekeket)
Igen. Számomra Magyarország régóta csak ezt a tök fölösleges agyon idegelést jelenti. Mikor 2003-ban hazamentünk az én számomra leginkább azért volt hasznos, mert rájöttem hogy tényleg soha többé nem akarok ott élni. Holott előtte nekem is volt honvágyam. De az ilyen és ehez hasonló incidensek rövid úton kiölték ezt belőlem.
Szia Marcsi!
Egy ideje csendesen olvasom a blogodat, de csak most ragadtam billentyűzetet, hogy írjak is. Nagyon felháborítónak tartom ezt a kopoltyús esetet. Mégis mi a célja a magyar oktatási rendszernek? Hogy hülyéket neveljenek? Mert egy ilyen után simán elmehet a kedve a gyereknek az egész nyelvtanulástól, ha azt látja, hogy a legjobb sem elég jó egy tanárnak. Mert nehogy már az döntse el, hogy tud-e valaki angolul, hogy tudja-e, mi az a kopoltyú. Én sem tudom, azt mégis már 4 éve viszem itt Ausztráliában egy középvállalkozás majdnem teljes adminisztrációját és kezelem a telefonokat. Csak ugye a kettő között az a különbség, hogy én simán elküldöm a búsba, ha nekem mondja, hogy rossz az angolom, mert tudom, hogy nem az. Viszont szegény kislányod még nem meri ezt megtenni. Azért kíváncsi lennék, hogy kopoltyú néni hány tanítványa állná meg olyan szépen a helyét Angliában, mint ahogy a te lányod. Mondogatnák mindenre, hogy kopoltyú, kopoltyú, mert többre nem tellne. Mégis mi a célja az angol oktatásának e szerint a nő szerint? Az, hogy beszélgetni tudjunk rajta és ennek megfelelően a mindennapi kommunikációban előforduló szavakat tanuljunk, vagy az, hogy meg se merjünk nyikkanni, mert jaj-mi-lesz-ha-rosszul-mondjuk-akkor-inkább-nem-is-mondom, de legalább tudjunk olyan szavakat, hogy kopoltyú. Ne haragudj, hogy pont ilyen dühöngő hozzászólással sikerült bemutatkoznom, de nagyon felháborítónak tartom amit a tanárnő csinált, és nem tudtam magamban tartani a dühömet.
Eszter
Annyira vártam már ezt az írást tőled.
Iszonyuan halas vagyok, hogy ezt leirtad. Mi a gyerek 3.5 eves koraban jottunk ki. Addigra mar ugyan beszelt valamit angolul, de meg mindig masodik nyelv volt az inkabb. Aztan jott az iskola 4.5 evesen es nekem se idom, se energiam nem volt arra, hogy vele a magyar anyagot is vegyem parhuzamosan es mindig szegyelltem is magam emiatt.
De az is bennem volt, hogy a gyerek angolul jar iskolaba, ott kell megfelelnie jol es angolul, es mi soha nem terveztunk hazamenni, a ferjem angol, nekem itt jobb mint otthon, a gyerek meg nem ismer mast.
Igy most van egy magyarul ugyan nem rosszul, de akcentussal beszelo, eppencsakhogy olvaso, nyelvtanbol es tortenelembol zero gyerekem, aki evekkel korabban fog itt erettsegizni nehany targybol, mert angolul viszont brillirozik. Talan kellett volna a magyar tananyagba (legalabb irasolvasas szinten) erot es idot fektetni, de ezt sosem fogjuk mar megtudni, azt remelem, hogy ha szuksege lesz ra valaha, es emiatt motivalva erzi majd magat, akkor barmit meg fog tudni tanulni. Pusztan presztizsbol mar nem nyomok nala semmit. Most eppen Mussolini es az olasz ujraegyesites erdekli, hiaba probalnam neki Matyas kiralyt nyomni, nem menne, az iskolai tortenelem helyett is az ot erdeklo temakkal foglalkozott (amit az iskolai toritanarja nem orommel de tudomasul vett es hagyta eloadast tartani olasz szazadfordulobol, mikozben a varak volt a tema, ot a varak 2 evvel ezelott erdekeltek).
A mao-i angoltanarok tulnyomo tobbsege iszonyatos komplexusoktol szenved, ha veletlenul egy angol nyelvteruletrol erkezo diakjuk akad, muszaj azonnal megmutatniuk, h a gyerek nem tud naluk tobbet, hogyan is tudhatna. Halloottam olyan, Kanadabol hazatelepult gyerekrol, akit buktataskozeli allapotba hoztak angolbol es minden masbol is szivattak, ahol tudtak, borzaszto :(.
Nagyon sajnalom a lanyodat, remelem, hamar tulteszi magat ezen, szerintem nyugodtan megmagyarazhatod mar neki, hogy nem minden felnott es nem minden tanar okos, intelligens, belato es tiszteletet erdemlo, neki sajnos egy selejt jutott. :(
Par napja irtad, hogy a magyar oktatasban a gyerek orome es elvezete semennyire nem szempont, pedig az ember azt tanulja meg igazan jol, ami erdekli es amit elvez. :(
Meg egyszer koszonom, h ezt leirtad.
Á, igazából ennek az egésznek sajnos nincs gyakorlata, elvégre nálunk nincsenek otthonoktatók, magántanulók... és külföldre sem volt "divat" iskolába járni. Én a 90-es évek végén voltam egy évet Amerikában ösztöndíjasként, középiskolás koromban. Nem akartam veszíteni egy évet, így osztályozóvizsgáztam. Már 17 voltam, így tudtam egyedül tanulni használt tankönyvekből, utána meg nyáron lehúztam pár órát az érettségi tárgyakból magántanárokkal a családom jóvoltából. Jól sikerült a vizsga, a mai napig a harmadikos törit tudom a legjobban, hiszen egyszerre tanultam meg az egészet másfél hónap alatt, így volt rálátásom az összefüggésekre. Ugyanakkor stresszes egy nyár volt: vagy tanultam, vagy lelkifurdalásom volt, amiért nem tanulok.
Nem értem, miért nem lehetett elfogadni a kinti tanulmányaimat, mint az osztrákoknál, a németeknél, a japánoknál vagy a franciáknál. Ők eleve kész tantervvel jöttek a suliba, h otthoni iskolájuk mit kér a tanév elfogadáséhoz. Nálunk az ekvivalencia szóba sem került... Egyedül a pszichológia tanár fogadta el az amerikai jelesemet, mert itt is, ott is az Atkinson-könyvből tanultunk.
Ezek szerint 2001 óta ez legalább változott, ami jó hír. Meggyőződésem, h senkit sem kéne szívatni azért, mert színesebb, életszerűbb tudásra tett szert, pláne nem kisiokolásokat...
Kedves Marcsi!
Nagyon örülök ennek az írásnak (és a többinek is, már mindet végigolvastam), mi épp most (januárban) készülünk kiköltözni és hetek óta azon vívódok, hogy a most másodikos kislányom magántanulóként vizsgázzon-e itthon nyáron, vagy koncentráljunk a kinti dolgokra és hagyjuk az itthoni vizsgát? A 6 évesem még ovis, így neki sem lesz könnyű dolga, de az ő esetében legalább a vizsgával nem kell foglalkoznom :)
Szóval ugyanezek a kérdések aktuálisak, ezeken a kérdéseken rágódok én is.
Sokat segítettél mit írjak a kérvénybe az iskola felé :)
Köszi: agasbogas
Kedves Ágasbogas! Nekünk bejött, hogy tanulunk ugyan, de nem vizsgázunk. Ha te se akarod ezzel terhelni magatokat (hidd el, lesz elég sok minden, amire az első félévben koncentrálni kell a lányodnak) akkor kérjétek a tanulói jogviszony szünetelését. Ehhez nincs osztályzóvizsga! Ha hazajöttük valamikor, majd akkor eldönti az intézmény, hogy milyen feltételek mellett folytathatja a sulit. Drukkolok nektek! Majd írd meg, hogy tetszik Anglia!
Köszi, már nagyon izgulunk, azt hiszem elképzelni sem tudjuk milyen lesz odakint valójában, bár megpróbáljuk :) Sokat segítenek az írásaid, hogy legalább némi képet kapjak a kinti életről, suliról, ügyintézésről.
Majd írok! Addig is olvaslak. Ágasbogas
Nézd meg akkor a babaszobás blogom is, azon nagyon sok konkrét segítő jellegű cikk van!
http://www.babaszoba.hu/services/naplok/view/angliabanbabazok/Fodor_Marcsi_Angliaban_babazok
Szia azt is végigolvastam már, nagyon hasznos dolgok vannak ott is. Pl. padlószőnyeg, mivel tisztítjátok, megdöbbentő ez a vajszín mindenütt, ha minden igaz nekünk is az lesz (pl. egy sima porszívó mire elég ott?) Az iskolával (ma mentem be megbeszélni, hogy elutazunk), utazással, vásárlással, tanulással kapcsolatos bejegyzéseket szintén nagy örömmel olvastam. Szóval még1x köszönöm, hogy megosztod velünk az élményeidet! Ágasbogas
Gina,Daventry:
Szia,en is 3 gyerekkel jottem el Magyarorszagrol,4 honapja,de most is siras szorongat,ha arra gondolok,hogy miert vartam ilyen sokaig?Az a legalis rabszolgatartas ami ott folyik...A gyotrelmes iskolak amiket dicsernek es csak kinozzuk a gyerekeinket vele!!!Itt a gyerekeim imadnak suliba jarni,elvezik tanulast.mo.-on mindenbol bukasra alltunk,pedig a lanyomnak 128-as IQ-ja van,fantasztikusan rajzol-Mo.-on abbol is megbuktattak felevkor:-)Matekbol allandoan tanarhoz jartunk,itt osztalyelso belole es meg szeretin is.bocsass meg,de bunt kovetnel el,ha hazavinned a gyerekeidet,megfosztanad oket attol a lehetosegtol,amit Angliaval adtal.-ELET!-nincs jobb szo.Mi meg nem is beszelunk angolul,megis boldogok vagyunk,mert van ELET!!!Ezutom szeretnem ajanlani mindenkinek,hogy segitek kezdeni ha ki akar jonni.(kovachgeorgina@gmail.com)Mindenkinek sok szerencset es boldogsagot kivanok!!!Gina