Három gyerekkel irány Anglia!

Be kell vallanom, az én szüleim nem valami jók a családi kapcsolatok ápolásában. Egy kis faluból jöttek Budapestre évtizedekkel ezelőtt és szinte teljesen megszakították a kapcsolatot az hátrahagyott családtagokkal. Igazi kis elszigetelt mini-családként éltünk sokáig. Nem panaszképp mondom, nekem mindig ez volt a természetes - sokáig nem tudtam, hogy mit veszítettem ezzel. De amióta gyerekeim vannak, nagyon jól látom, hogy a család milyen fontos. És nem csak a mi kicsi családunk, hanem az a kapcsolat is, ami összefűz a tágas rokonsággal.

Szerencsére ha itthon vagyunk, jó nagy család vesz körül minket. Nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, barátok és sok más rokon, akiket ilyenkor végig kell látogatni, el kell velük beszélgetni. És ami gyerekkoromban évi egy-egy baromi unalmas látogatást jelentett, az most izgalmas kaland és tapasztalatcsere. És nem csak nekünk, felnőtteknek, de a gyerekeknek is. És nem csak a velük egykorú unokatesók miatt.
Tudom, a legtöbb embernek magától értetődő, hogy a család besegít a gyereknevelésbe. És ezen nem csak azért értem, hogy le lehet nekik passzolni a csimotákat, hanem inkább azt, hogy össze lehet őket ereszteni, és ebben a kapcsolatból mindenki profitál. A felnőttek nagy szeretetbombákat kapnak, a gyerekek pedig izgalmas élményeket, amiért a szülők nem feltétlenül lelkesednek.
Vasárnap például az én húgom felajánlotta, hogy elviszi a két nagylányomat a Szigetre. Merthogy 11 éves kor alatt ingyenes a belépés, neki meg amúgy is volt jegye. Mit mondjak, nekem eszembe se jutott volna, hogy egy tíz és egy nyolc éves gyereknek ott lenne a helye, de persze az se merült fel, hogy ne engedjem el őket. Tudom, hogy megbízhatok a hugomban és a lányaimban is, és azt is, hogy ez nagy élmény lesz nekik. Még akkor is, ha éjfél körül érnek haza, csillámtetkóval a karjukonm, brutálisan koszos fekete lábakkal és pezsgőtől bűzlő fejjel. (Nem, természetesen nem ittak, az egyik színpadról locsolták le őket és ez amúgy kicsit se zavarta őket.) Láttak tüzijátékot, rengeteg táncos műsort, akrobatákat, tűznyelőket és életük legjobb bulijának nevezték az egészet. És a nyári vakáció idején azt gondolom egy-egy ilyen belefér.


De nem volt kisebb élmény számukra az sem, amikor a nővérem látogatott meg minket, és tollasozott a csajokkal, és vállalta még azt a szívást is, hogy a két lány egyszerre ütötte neki a labdát, és neki állati gyorsan kellett ide-oda pattognia, hogy mindkettőt vissza tudja ütni. Nagyon sokat és felhőtlenül nevettek ezen a délutánon, és a végére már Kisbende is összebarátkozott az "idegen nénivel" aki olyan nagyon erősen kereste a kegyeit.
Persze ő még nem fog emlékezni erre a napra. És lehet, hogy hosszú évek távolságából a lányok se. De azért azt remélem, hogy azért valahol megmarad bennük, hogy nagyon jó érzés, ha az embernek nagy a családja. Ha sok olyan ember veszi körül őket, akiből szabadon és feltétel nélkül árad a szeretet.