Három gyerekkel irány Anglia!

Fizikailag teljesen kimerültem. Olyan volt ez az egész nap, mint egy menet a hullámvasúton. Fel és le. Csak épp nem én utaztam ilyen sebességgel, hanem Bende láza.

Amikor egyszer csak 40.2-t mutatott a hőmérő, komolyan azt hittem, hogy valami tévedés történt. Ekkora láz nem lehetséges. Ez csak mérési hiba lehet. Mondjuk a higanyos lázmérő nem szokott tévedni, pláne nem felfelé, de annyira szürreális volt az egész, hogy el se akartam hinni. A férjemet kértem, hogy mérje meg újra. Ő ölbe vette a gyereket és megérezve a belőle áradó hőt, kiabálni kezdett, engedjem a hűtőfürdőnek való vizet. Azonnal. Amikor a 40 fokot nála is elérte a hőmérő, nem volt kíváncsi rá, megy-e följebb a láz, vetkőztette a gyereket és dugta is be a kádba. Kisbende ma már sokkal jobban viselte ezt is - nem sírt, csak nyöszörgött és nem harcolt. Ha kértük, simán lefeküdt a vízbe. Nem szerette, de csinálta.A harmadik, negyediknél meg már nem is sírt. Csak nézett szomorúan.
Vicces, hogy az általános nézet szerint a betegség komolysága egyenes arányban van a láz nagyságával, pedig (és kérem orvos ismerőseimet, erősítsenek meg benne) a kettőnek semmi köze egymáshoz. Láz nélkül is kerülhet nagyon súlyos állapotba egy gyerek - és néha banális, kicsi betegséget is kísérhet magas láz. A miénk úgy tűnik most az utóbbi eset.
Tegnap, amikor megvizsgálták a kórházban, mondták, hogy egyértelműen vírusfertőzés áll a tünetek mögött, ezért nem kell semmiféle antibiotikum, főleg mert se a torka, se a füle nem erősen piros, csak halványan. Szóval nem olyan nagyon beteg ez a gyerek, csak épp lázas.
Tudom, régen valóban az volt a policy ilyen esetekben, hogy a felülfertőzés megelőzésére adjunk antibiotikumot, mert az majd segít megakadályozni, hogy komolyabbá váljanak a dolgok, de ez már erősen túlhaladott nézet. Nem vagyok orvos - de egészségügyi szakújságíró igen, és ebben a státuszban elég sok szakmai továbbképzésen vettem részt és nagyon sok orvossal beszélgettem, és tudni kell, hogy az elmúlt években óriási kampányok voltak világszerte, hogy leszoktassák az orvosokat arról, hogy minden egyes lázas betegségre antibiotikumot adjanak. Az egy dolog, hogy totál hatástalan (és speciel nem akadályozza meg, hogy komolyabbá váljon egy betegség) de veszélyes is lehet. Mivel régen csodaszernek hitték, és mindenre adták, mára nagyon sok rezisztens törzs van, mert a bacik villámgyorsan alkalmazkodnak és túlélnek - ám az antibiotikumok számra nem nőtt, és azzal a pár szerrel kell dolgozni évtizedek óta, így hát elég sokszor már ezek se hatnak.
Arról nem is beszélve, hogy számos olyan mellékhatása van az antibiotikumnak, amit nem szoktak reklámozni, de például tudtátok, hogy a lisztérzékenység, nagyon sok emberben benne van, afféle alvó génként, és csak nagyon sok tényezőnek kell egyszerre jelen lennie, hogy aktivizálódjon, ezért van az, hogy az egyik embernél már 6 éves korban kialakul, másnál meg csak 84 évesen, és az egyik ilyen kiváltó ok, ha lázas betegséget antibiotikummal kezelnek. Szóval ha az ember kicsit beleássa magát a témába, akkor tényleg mindent megtesz, hogy elkerülje a gyógyszereket, mert nagyon sok olyan összefüggés van, amit még nem tudunk, de úgy tűnik, hogy azzal nem teszünk rosszat, ha minél kevesebbet avatkozunk bele.
Tudom, ez a mi gyerekkorunkban másként volt - én például soha nem jöttem el az orvostól Maripen recept nélkül, de sajnos ebben az esetben sem jelenti azt a "régi", hogy tökéletes és követendő. Az orvostudomány minden évben rengeteget fejlődik ezért van az, hogy ekkora különbségek vannak.
Amúgy nekem is tök egyértelmű a gyerekre nézve, hogy nem súlyos beteg, amikor nem 40, hanem csak 39 fokos lázzal tesszük a hűtőfürdőbe, akkor vidáman pancsol és játszik.
Mondjuk a mai napot rengeteg kúppal és még több hűtőfürdővel sikerült csak túlélni, mert 39 alá nem nagyon akart lemenni a gyerek láza, és az is kiderült, hogy az ibuprofenre sokkal jobban reagál, mint a paracetamolra. Ebben is tisztára olyan, mint a férjem, aki szintén hiába vesz be fejfájásra, vagy lázra Panadolt, (a paracetamol leánykori neve) neki se használ lópikulát sem - nekem meg azonnal elfújja a panaszaimat.
Viszont nem volt lázgörcse és azt remélem, hogy lassan csak elkezd gyógyulni is az alapbetegsége, és akkor a láz is mérséklődik majd.
Bende amúgy egy tökéletes energiavámpír, amikor rosszul van, akkor ránk fekszik és nullásra tudja meríteni a vele érintkező ember bioenergiáját. Ha sokat ölelgetem, akkor megfájdul a fejem, és hányingerem lesz és úgy érzem, hogy elájulok, ő meg ezzel párhuzamosan lesz egyre jobban. Ha átadom az uramnak, akkor fél óra múlva ő érzi magát hasonlóan rosszul, míg én addig regenerálódok.
De nem ez a legrosszabb ám számomra, hanem az, hogy teljesen lefoglal minket, így a két nagyra konkrétan nulla energia marad. Se tanulás, félkész mikróebéd, még az se kapott ma igazán nagy ünneplést, hogy Bíboré lett az évfolyam legjobb matek dogája és Borsit külön megdícsérték, milyen szépen olvas. Pedig ezek nem kis dolgok. Csak hát amikor folyamatos Bende ápolás zajlik, akkor nagy segítség az, hogy a lányok már nagyok és szépen eljátszanak a szobájukban. Más kérdés, hogy ez már lassan egy hete elvárás feléjük, és már ők sem örülnek annyira, hogy békén hagyjuk őket. De mi tagadás, Kisbendét is hiányolják már, akivel nem nagyon lehet hancúrozni, így még a Boribon mellé is odaülnek, amikor mesélni kezdem. Boribon pedig nagy sztár nálunk. Eddig is az volt, de most úgy éreztem, hogy pedagógiai hasznot is húzok belőle, méghozzá a Boribon beteg című remekműből, ahol jól látszik, Boribon milyen szépen beveszi a gyógyszert és bizony még hűtőfürdő is kell neki. Annyit elértem, hogy amikor Boribon gyógyszerét mutatom, akkor Kisbende együttérzően nagyra nyitja a száját. De amikor arra kérem, hogy akkor most ő is egyen a képzeletbeli szirupból, akkor nagyot és hegyeset köp. De nem adom fel, hátha egyszer csak észhez tér, mert újfent fogytán a kúpkészletünk és olyan jó lenne, ha a normál gyógyszert is elfogadná.Mivel a nyers erő nem jön be, most a meggyőzéses hadművelettel próbálkozom, de egy kétévesnél azért ez nem feltétlen jön be.