Három gyerekkel irány Anglia!

Zsuzsi egy korábbi bejegyzésemhez írt hozzászólásában azt mondta, hogy "mixed message" amit közvetítek Spanyolországgal kapcsolatban, és ezen jól elgondolkodtam. Aztán pedig úgy döntöttem, hogy tiszta vizet öntök a pohárba.

A helyzet az, hogy eldöntöttük, ősszel Spanyolországba költözünk. Persze közbejöhet még valami óriási magánéleti vagy világméretű krízis, de azért ha a világ megy tovább azon az úton, ahogyan eddig, nekivágunk és kész. Eldöntött tény.
Hogy nekem efelől kettős érzéseim vannak, szerintem teljesen normális.Legyünk őszinték, igenis nagy dolog egy idegen országba költözni, pláne ha annak a nyelvét se beszéli az ember. Megmozgatni öt embert, ebből két iskolásat és egy kétévest, lakást találni, iskolát és megszervezni mindenki életét nagy feladat. Itt is eltartott majd egy évig, míg kiismertem magam a szokások, viszonyok között, pedig legalább az angollal olyan óriási gondom már kezdetekkor se volt.
Azt gondolom, az is teljesen normális, hogy nem vágyom el feltétlen egy olyan helyről, ahol alapvetően jól érzem magam. Sok minden van, amit igenis fáj itthagyni, de szerintem ennek azért örülni kell, az lenne nagyon gáz, ha semmit se sajnálnék, mert akkor az azt jelentené, hogy itt nagyon rossz nekünk, ami nem igaz.
Spanyolországot pedig várom - minden nap tanulom a spanyolt, nézegetem az ottani blogokat, levelezek pár emberrel és gyűjtöm az infókat. Alapvetően pedig optimistán állok hozzá, mert ha eddig öt alkalommal jól éreztem magam az országban, akkor szerintem a költözés se lesz rossz. Illúzióim azonban nincsenek - nem lesz könnyű, senkinek. De azt remélem, hogy a végén (és azért az legalább 1-2 év a mérleg pozitív lesz.)
Furcsa amúgy nekem, hogy a hozzászólásokban mindenki Coventryt hibáztatja, amiért el akarunk költözni, mintha feltétlen rossznak kellene ahhoz lenni, hogy az ember el akarjon menni valahonnan. Mintha csak a rossz mozgathatna, a jövendő jó nem. Mindenki azon győzköd, hogy ha nem itt éltünk volna az elmúlt két évben, akkor annyira beleszerelmesedtünk volna az Egyesült Királyságba, hogy eszünkbe se jutna soha-soha itt hagyni. Ez több okból is furcsa nekem.
Egyfelől ne feledjük: ez csak egy blog. Az életünk töredékét se írom le benne. Egy dolog azonban a kezdetektől fogva le van írva benne feketén-fehéren: mi nem akarunk Angliában letelepedni. Ez soha nem volt benne a terveinkben. Ráadásul soha, egy percig nem panaszkodtam amiatt, hogy bajom lenne a várossal. Nagyon is tudatosan költöztünk ide és most, hogy Spanyolország városai között hezitálunk, gondoltam megírom, hogy mi vezetett minket éppen ide, Középföldére, hátha másnak is hasznos lehet.
Emlékszem, két éve, amikor Magyarországon csomagoltunk, mindenki ugyanazt kérdezte tőlünk, amit most: miért akarunk elköltözni? Nem jó nekünk ott, ahol vagyunk? És a válaszom most is ugyanaz. De igen, jó.
És mégis, akkor már pár éve gondolkodtunk azon, hogy jó lenne másutt is élni. A férjemmel mindketten töltöttünk hosszabb időt egyetemistaként más országban és jó volt. Egyszerűen klassz dolog megtapasztalni, hogy másutt milyenek az emberek, a szokások, az ízek, az illatok. Eleve jó dolog utazni, de másutt élni meg annál is jobb, mert sokkal mélyebben kerül bele az ember egy kultúrába.
Amikor eredetileg szóba került, hogy akkor hová, a férjem azt mondta, legyen Spanyolország, tengerparttal, napsütéssel, jókedvű fiestákkal. Én meg azt, hogy legyen Anglia, mert az angol nyelv az hasznos és én mióta elkezdtem angolul tanulni, imádom ezt az országot. A hasznosság elve győzött és én. Így kerültünk ide. De már az első perctől nyilvánvaló volt, hogy nem örökre jöttünk és hogy az én álmom után jön majd az övé is. Miért is ne?
Coventry véletlenül került a képre. Tudtuk, hogy nem akarunk Londonba menni, mert ott nem tudjuk megfizetni a lakásárakat. De fogalmunk sem volt arról, hogy akkor hová. A sors, a véletlen és persze Borsika PKU-ja döntött.A magyar dietetikusunktól kaptunk 3-4 emilcímet és több itteni dietetikussal is felvettük a kapcsolatot, és a birminghami válaszolt először, ráadásul nagyon barátságosan. Megírta, mely városok tartoznak hozzá, és mi meg eldöntöttük, hogy akkor itt fogunk lakni. Egyikben az ötből. Hozzáteszem, egyikről sem tudtunk semmit korábban. Akkor még azt sem, hogy a birminghami gyermekkórházban sokkal jobb az ellátás, mint Londonban (ezt ottani PKU-soktól tudom) és hogy a világon először ebben a kórházban kezeltek PKU-t diétával, tehát óriási a tapasztalatuk, rengeteg programot csinálnak és nagyon lelkes az egész csapat. 
Vicces amúgy számomra, amikor arról írnak emberek, hogy mi mindent kellett volna tudnunk Coventryről, mielőtt ideköltöztünk. Megnézném amúgy, hogy amikor ő először idejöttek, pontosan tisztában voltak-e Anglia történetével, arról, melyik térség, rész miről híres. Most már két év után én is tisztábban látom a megyéket, a városokat, a történelmi tényeket - de messze vagyok még attól, hogy tanácsot adjak másoknak. Különösen azért, mert mindenki mást keres, amikor külföldre költözik.
Amikor mi ideköltöztünk, csak azt tudtuk, hogy NEKÜNK miért lesz jó Coventry. Például azért, mert az ország közepén van és nagyszerű csillagtúrákat tudunk majd innen tenni és bizony ez nekünk fontos szempont volt.
A városnak egy csomó jó tulajdonsága később derült ki. Például az, hogy sok itt a bevándorló, ami amúgy iskolaszempontból kifejezetten jó volt. Mert a lányok sulijának óriási tapasztalata volt abban, hogyan kezelje azokat a gyerekeket, akik nem beszélik a nyelvet és úgy ülnek be egy tanórára. Vannak ismerőseink, akik tiszta angol közegben élnek és nagyon szeretik - de például a gyereküket el kellett hozni az oviból, mert az óvónők egyszerűen nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy nem beszél angolul.
Az is fontos volt számomra, hogy olyan helyen lakjunk, ahol jó a tömegközlekedés, mert én nem vezetek. Tudom, ezen bármikor változtathatok, hiszen van jogsim, de nem akartam, pláne nem másik irányban. Coventryben nem csak jó a közlekedés, de gyalog is elérek szinte minden boltot, ami fontos. És olcsó! Tudom, ez egy nagyon kicsinyes szempont - de nekem nagyon jó érzés volt, hogy van a környéken egyfontos, vagy Primark, vagy Tesco.
Két évvel ezelőtt szinte egyszerre költöztem ki Angliába az unokahúgommal és amikor az otthoniaknak meséltünk, mintha két különböző országból érkeztek volna az élményeink. Én innen Coventryből írtam, ő meg Londontól délre. Én arról áradoztam, hogy milyen finom és friss itt a zöldség, ő arról panaszkodott, hogy minden ízetlen. Én vittem haza az olcsó és nagyméretű ruhákat anyámnak (22-es méretben...) ő azt mesélte, hogy minden őrült drága és alig vannak boltok. A lakásukért dupla annyit fizettek, mint mi, de régi volt és penészes. A miénk világos és újépítésű. Neki kocsiba kellett ülnie, ha tejet akart venni én 5 perc sétával tíz boltot is találok. Itt egy csomó program van kisgyerekes anyáknak - náluk egy sincsen. Én ingyen angoltanfolyamra jártam - ő a helyi College-ben 150 fontot fizetett érte. Amúgy ugyanúgy utálta mint én, mert semmit sem tanul belőle. Csak nekem nem fájt annyira otthagyni.
Szóval hogy hol jobb az élet, itt, vagy Anglia déli részén, számomra nagyon nem egyértelmű.
Nem akarom én Coventryt fényezni, ezért azt már csak a teljesség kedvéért jegyezném meg, hogy a helyi egyetem sem olyan rossz ám. Az elmúlt pár évben rengeteg pénzt költöttek rá, új épületeket és karokat indítottak. És nem csak a gépészmérnök szakok nagyon jók. A férjem rendszeresen jár be, több tanárt ismer, előadásokra is be szokott néha ülni, és azt meséli, hogy az itteni kommunikáció szak rádióstúdiója jobb, mint ami otthon a Magyar Rádiónak van. (Nem is beszélve az ELTE-ről, ahol az én drágám több mint tizenöt évig tanított rádiózást. Igaz, azt is beismeri, Birmingham-é még jobb. A régi nagy egyetemeken meg nincs kommunikáció szak...)
Szóval azt gondolom, hogy amennyi hátránya van a városnak, annyi előnye is. Számunkra ezek az előnyök nagyon jók voltak és a város pontosan megfelelt annak, amire szántuk. Nem mondom, hogy ez a legjobb választás a világon és ennél jobb város nincs Angliában, de nem értem, hogy akik szidják miért teszik. Én csak azért drukkolok, hogy Spanyolországban is megtaláljuk azt a várost, ami ennyire jó lesz nekünk, mint ez volt.
És hogy mégis mixed legyen ez az üzenet is, azt beismerem, hogy ha Spanyolország után újra visszajövünk (nincs kizárva) akkor nem Coventryt fogjuk választani. De nem azért, mintha itt ne lett volna jó, inkább mert akkor már egy egészen másféle család leszünk. Nagyobb gyerekekkel, másféle igényekkel és tervekkel. Például akkor már a dietetikus se lesz annyira fontos, mert ismerjük a rendszert és nem lesz szükségünk arra a sok-sok segítségre, amit az elején kaptunk tőlük. És mert nem gondolom, hogy hűségesen ragaszkodnunk kellene egy olyan helyhez, ahová a szép emlékeken kívül semmi nem köt, hiszen akkora nagy a világ és annyi szép hely van benne - még itt, Anglián belül is. Hát még ha ennél jobban is körbenézünk...