Három gyerekkel irány Anglia!

Tudom, hogy ezek a blogos díjak nem komoly állami kitüntetések, de én mégis nagyon örülök nekik, mert szeretet van mögötte, az meg soha nem jöhet rosszkor és soha nincs belőle elég. Aztán meg mindig ülök rajtuk egy csomó ideig, mert nem kis felelősség, hogy kinek adja tovább az ember és mit is mond el magáról, amit eddig még soha. Mert mindig van szabály is, itt az, hogy árulj el öt dolgot magadról és add tovább öt másik bloggernek. És ez nehéz. De most összeszedtem magam és először is köszönöm Mollynak, aki nekem adta a Liebster blog díját, és akinek amúgy imádom a blogját, és elárulom, ha csak öt percem van a neten, akkor mindig vele kezdem a bogarászást. Hát ez volt az első titok. :-) 

A második titkot csak a blogolvasók nem tudják, a barátaim számára nem nagy meglepetés, ha elárulom, hogy majdnem harminc éves koromig mit csináltam minden hétvégén. Kinn voltam a Ligetben. És nem kérem, én nem játszottam, hanem szenvedtem. Na jó, hivatalosan dolgoztam. Apáméknak ugyanis ott volt egy játékboltja, lufival, forgóval, minden földi giccsel, és nekem is kötelező volt ott lennem zsenge gyerekkoromtól fogva, hogy bevezetést nyerjek a munka értékébe. Én bevallom, utáltam, ezért ha csak lehetett inkább olvastam és magasról tojtam a vevőkre, de azok jöttek én meg általában tök undok voltam mindenkivel. Utáltam, hogy nem nézhetek egy hétvégi filmet sem, nem pihenhetek és tanulhatok, vagy barátnőzhetek, mint mindenki más az osztályból. De most, így utólag végülis hálás vagyok érte a szüleimnek, mert megtanultam, mit jelent a munka, a felelősség, és lám, így is lettek barátaim, egyetemre is bejutottam és a tévét se bánom már. De azért bevallom, örülök, hogy pár éve eladták a boltot és soha többé nem kell odamennem.

A harmadik titok, hogy imádom a sorozatokat és bár napközben ritkán van nálunk tévé, ha a gyerekek elalszanak, én azonnal bekapcsolom. Mindenfélét imádok, de főleg a történelmi sorozatokra gerjedek. A Tudorok és a Borgiák nagy szerelmem volt, de az orvosos és a krimis is jöhet minden mennyiségben. Jelenleg a Big Bang Theory az abszolút kedvenc, de mostanában valamiért a Criminal Minds-nak se tudok ellenállni. És vasárnap könnyezve néztem a Született feleségek legeslegutolsó részét is. Véget ért egy korszak...

A negyedik is csak olyan félig meddig titok, mert aki járt már nálam, az tudja, hogy könyveket gyűjtök. Szenvedélyesen. A régi lakásunkban volt egy öt méter hosszú, és négy méter magas könyvespolc. Roskadásig telerakva. Plusz még egy csomó apróbb polc szerte a lakásban, és még a földön is mindig volt pár kupac, ami sehová nem fért. Aki csak belépett hozzánk, mindenkinek az volt az első kérdése: és te ezt mind olvastad? Töredelmesen bevallom, igen. Majdnem mindet. Amikor Angliába költöztünk, ennek a brutális mennyiségnek az elszállítása volt a legnagyobb munka, és itt kinn nagyon hiányzik az én kis könyvtáram. Olyan jó volt, hogy bármi adódott, tudtam hová nyúlni. De persze azért nem kell félteni, jópárszár darabom van már itt is. A férjem nem örül neki, de csak azért nem, mert tudja, a végén neki kell cipelni, és otthon se fog elférni.

Az utolsó kis titkom, hogy imádok könyvtárba járni. Még nem voltam 18 éves, amikor korkedvezményes igazolással beiratkoztam az Országos Széchenyi Könyvtárba, és onnan kezdve ott éltem pár évig. Olyan nyitástól zárásig. Gyakran elsőként szaladtam fel a nagy márványlépcsőkön, hogy enyém legyen a kedvenc ablak melletti helyem, és nem tudnám megszámolni, hányszor hallottam a hangszóróban, hogy záróra, mindenki húzzon már haza. Nekem ezzel teltek az egyetemista éveim bulizás helyett. Néha kicsit cikisnek érzem, de a mai napig olyan jó emlékeim vannak arról, hogy ülök a könyvek között, hogy átmelegszik tőle a szívem. Megjegyzem, a lányokat is megfertőztem már, Bíbornak megígértem, hogy 28-ik szülinapján elviszem az OSZK-ba és beíratom. Alig várja már...

A díjat pedig adom: 
Sacinak, aki a blogon keresztül talált meg és aki azóta már itt él Coventryben és három tündéri gyereke van, és akivel telefonon dumálni is nagyon szeretek - de élőben is jó lenne többet látni, csak sajnos a kettőnk hat gyerekéből valaki mindig keresztülhúzza a számításunkat. Szóval ezúton is szépen őt, hogy a blogját frissítse gyakrabban, mert szeretem olvasni!

Hellának, akinek szintén itt él Albionban, és akinek a lányai annyi idősek mint az enyémek, és aki olyan jól megtalálja lassan itt a helyét, hogy csak lesek!

Eszternek, aki szintén zenész, vagyis újságíró és tök izgalmas dolgokról ír, magánt és szakmát keverve. Élvezet olvasni!

Juhari Zsuzsa régésznek, akitől minden alkalommal amikor olvasom tanulok valami újat!

És ennek a bájos fotóblognak, ahol naponta láthatok valami szépet nagy szerelmemről, Párizsról.