A múlt héten azt hittem, hogy Bíborkám hányós betegsége, Bende feje és az én hátam elég áldozat volt az isteneknek. Pedig az csak a nyitány volt, az előadásnak pedig még nincs vége. Előre szólok - ez bizony nem egy szép bejegyzés, és a hányás szó többször fordul elő benne, mint az egész blogban eddig összesen.
Nem tudom, hogy a hányós vírus mennyi ideig lappang, de úgy tűnik, akár egy hétig is képes rá. Mert éppen egy héttel Bíborkám péntek esti hányós éjszakája után a férjen is kitört a kórság. Ugyanaz - csak még durvább tünetekkel. Talán mert ő nem éjszaka, félálomban csinálta végig, vagy azért, mert felnőtt, de ilyen durván megzuhanni őt még nem láttam. Olyan négy órán át nyomta a fajansz fölött, majd totál kimerülve álomba zuhant. Onnan már jobb volt egy kicsit, elindult a javulás útján, legalábbis a görcsös hányás megszűnt, csak helyette brutál kimerültség és kóma vette át a helyét. De ez már sokkal jobb. Persze a hétvégénknek most is lőttek, egy óra gyerekfuttatást kivéve csak a szobából nézve élveztük a szép időt. Megjegyzem, a lányoknak ez nem volt ellenére, mert ők imádnak itthon molyolni a játékaikkal.
Hétfő hajnalban azonban következett Borsika a sorban. Nála a hányós betegség annyival bonyolultabb, hogy ilyenkor nem kapja meg a fehérjepótló tápszerét, ettől meg a vérképe azonnal felborul. Mondjuk ez 1-2 napig nem olyan vészes, de rá ezért jobban oda kell figyelni. De gondoltuk, majd úgy csinálja, mint a nővére és az apja: 4-5 óra kemény menet, aztán jobbulás. De persze ő soha nem úgy csinálja, mint a többiek. Ő azért kicsit délután is hányt és még ma reggel is. Most már több mint 24 órája nem evett, és tápszert se ivott. Igaz, 2 pohár rehidratáló folyadék délután benne maradt (aki eztkitalálta, soha nem kóstolta, mert lehet bármilyen hatékony, okádék íze van). Szóval nincs még kiszáradva, de mivel ő ilyen bajjal került már kórházba, kicsit aggódunk.
Ekkor még úgy tűnt, hogy én és Bende vagyunk az erős bástyák, akik megússzuk a dolgokat. Én mondjuk kicsit taknyos vagyok, és a fejem ettől kába, de azért ez nem olyan óriási probléma, ettől még simán tudok hánytálakat hordozgatni. Persze nem nyugodtan, mert a férj meséje szerint az egész hányós vírus valami elképesztően hirtelen tör rá az emberre. Egyik pillanatban még jól van, aztán kinyitja a száját és jön vele a róka is és a horror. És ezt láttam a gyerekeken is - egyik pillanatban még viccelünk, röhögcsélünk, aztán puff, lecsap a mennykő.
Persze Bíbor állati igazságtalannak tartja az egészet. Hogy ő hétvégén volt beteg és nem hiányozhatott a suliból, míg Borsi már második napja lóg és még tanulnia se kellett délután. (Naja, kislányom, az élet kemény és soha nem igazságos.)
Szóval Bende fürdetés után épp az ágyban mókáztunk, amikor hirtelen az én drága fiam összehányta az ágyat. Nagyon. Az egész bőségesen és ízűen befalt vacsi rajtam és a matracon landolt. És utána nem volt megállás, éjfélig jött félóránként görcsös rohamban az inger, ugyan eredmény nélkül, de iszonyat kifárasztva szegényt. Utána már csak kétóránként ébredt fel, felváltva Borsival, aki szintén öklendezett, szintén eredmény nélkül. Mi a férjemmel mindenesetre keveset aludtunk, mert hol egyik, hol másik gyerekhez rohangáltunk, logisztikailag kicentizve, hová is helyezzük épp a hányóstálat.
Ma reggelre Bende amúgy jobban lett, és ivott kis anyatejet és kólát is (Tudom, furán hangzik, de a dietetikusok szerint a kóla nyugtatja a gyomrot és a sok cukor segít a kiszáradás megelőzésében. És tényleg beválik! Szerencsére Bende odavan érte, kólalalá-nak hívja) Borsi azért még szenved, de remélem ma már javul.
A fekete ló én vagyok. Úgy érzem magam, mint a halálsoron az elítéltek. Szinte bizonyos, hogy én is elkapom majd a bajt. Persze picike esélyem van a felmentésre, de már a férj is azt mondta, hogy nem fogadna rám nagyobb összeggel. Szóval kicsit rettegve várom, hogy mikor kezdek bele a hányós őrületbe, és bízom abban is, (naivitás) hogy ha eddig megúsztam, akkor talán sikerül teljesen elkerülnöm. Mert amit a többieken látok, na azt nem kívánnám még az ellenségemnek sem.
Csak hát most olyan döntéseket kell hoznom, hogy egyek? Ha eszek, akkor mi lehet az vajon, ami kifelé is a legkevésbé fájdalmas? Szedjek be vitamint? Vagy már késő? És vajon ez a gyomorfájás most azért van, mert ez az első tünet, vagy mert nem ettem? És kólát igyak én is? Vagy fekete teát? És egyáltalán ki merjek mozdulni itthonról? És mit mondjak a szerkesztőmnek, meg tudom írni a cikket huszadikáig, vagy nem fog menni, mert a betegápolás után én magam szorulok majd segítségre?
Dögrováson
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Most egyél jó sok sütit, meg csokit. Aztán ha kijön, nem sajnálod annyira. :)
Jobbulást!
A kólából meg keverd ki a szénsavat, mert különben ha van egy kis inger, könnyebben visszajön. Ja, és hűtőből, jó hidegen, kis kortyokban igyad, akkor hat.
Legfeljebb visszajön, de a csoki-kóla combo talán visszafelé sem olyan borzalmas :)
Ajaj, szerintem egész bikát kellene áldoznod. Előre szólok, csak a kertben egészben sütve érvényes. :)
Én is a szénsavra gondoltam, mint ami segít kihozni a tartalmat :)
Amúgy ha ennyire para, akkor miért nem kötsz a szád elé valamit és mosol extremely sokszor kezet? Hátha elkerülöd...
Jobbulást nektek! Ismerős a helyzet, már végigcsináltam párszor csak én a hányástól mindig el is ájulok. Szóval ezt tényleg nem kivánja az ember senkinek. A kóla kis mennyiségben (3-4 korty) kiválló a hányinger enyhitésére.
A szénsav kikeverést természetesen csináljuk. Amúgy a kóla állati jó ilyen esetekben, még a László kórház fertőző osztályán is ezt ajánlották és a mi dietetikusunk is. :-)
Derek, nem hiszem, hogy meg tudnám előzni a betegséget. Mint mondtam, már egy hete itt kering a családban. Most szájmaszkozni halottnak a csók. :-))) Amúgy meg, tudod milyenek a gyerekek - amikor betegek, különösen bújósak és igénylik anyát. És aki egész nap hányást fogdos, mos, kezel, annak sokat nem számít a gyakori kézmosás sem. Amit természetesen szintén csinálok. De azért nem fogom lelökdösni őket az ölemből a félelemtől. Mert alapvetően hiszek abban, hogy az immunrendszerem megvéd. És közben meg félek is, naná. :-))) De szerintem ez normális. Mindenesetre még jól vagyok...
Képzeld, Marcsi, nekem egyszer sikerült kikerülnöm ezt a hányós betegséget úgy, hogy a család benne volt. Rengeteget szellőztettem és rengeteget hipóztam. És csináltam ugyanezt máskor is, és mégis elkaptam, de azért van egy hajszálnyi esély!
És a kóla kérdéshez én még a ropit szeretném hozzátenni. A férjem Bécsben élt sokáig, és ott ez a hagyományos gyógymód, és tényleg működik. Előre viszont fölösleges betermelni belőle.
(És itthon jiába próbáltam a családban, barátok között terjeszteni a tudást, hogy kóla-ropi, mindenki csak nézett rám, mint a hülyére....)
Kitartást, Marcsi! A neheze szerintem akkor is a család betegsége volt, a sajátját valahogy könnyebben vészeli át az ember. De hátha, hátha jól kikerülöd!
Nagyon átérzem a helyzetedet,mert ha nálunk lecsap a hányós vírus akkor mind a 4-ünkön végigmegy (amíg apa itthon volt) addig ő volt az egyetlen aki kimaradt belőle.
Sajna nálunk kb. én szoktam 2.nak elkapni-így elég nehezemre esik fél gyógyultan hányást takarítani(főleg úgy hogy elég ha csak meghallom az öklendezést és már szinte rakom is mellé :( )
itt úgy szokás ha lezajlik pár nap alatt a hányás akkor jön a hasmenés...
kóla az finom(nálunk mindenki függő :D )és használni is szokott!
jobbulást a családnak!!
mikor terhesen hánytam, mint a lakodalmas kutya, nekem a nagyon hideg kóla (meg a jégszopogatás és a savanyú dolgok) segített (olyan fél órára jobb lett) - persze terhesen nem nyakalhattam egyfolytában kólát. egyébként nagyon együtt érzek: az ilyen okádós baj, az rettenetes - terhesen nyolc hónapon át átlag napi hármat hánytam, már könyvet akartam írni a hányásról -, remélem hamar meggyógyultok.
Molly, én is ilyen hányós terhes voltam. Mindháromszor. Bíborkámmal annyit hánytam, hogy még a nyelőcsövem is vérzett a végén. Elég ijesztő volt. A két lánnyal segített, ha ettem, így velük 20 kilót híztam. Bendével viszont az segített, ha nem ettem, így vele csak 5 kilót. (Hiába no, Kisbende igazi úriemberként vigyázott az anyja alakjára.) De hidd el, hogy amit a férjemen láttam, az a folyamatos, kontrollálhatatlan, órákon át tartó roham, na azt még nézni is kiakasztó volt. Pedig hányásból én is diplomázthatnék. :-))))
vérzett a nyelőcsöved? jézusom...ez durva. (mondjuk halkan hozzáteszem, hogy végre valaki, aki szintén rosszul volt...akkoriban folyton azt hallgattam, hogy mindenki "annyira jól volt" a terhessége alatt és hogy ez példátlan, hogy én ilyen rosszul vagyok, ilyenről még nem is hallottak, biztos lelki oka van, stbstb)
igen, én is keveset híztam a babákkal, az állandó okádás az azért jó fogyókúra, mondjuk nekem volt pár hét, amikor szó szerint folyamatosan ennem kellett, az volt a terhesség szép része, akkor keveset hánytam és azt a nyolc kilót, amit híztam velük, szerintem akkor ettem össze:) - volt egyszer nekem ilyen fosós-hányós betegségem, egy hónapig tartott, undorító volt, olyan rosszul voltam, hogy meggyőződésem lett, hogy kész, vége, ennyi, meghalok, szóval jaj, fúj, hányós betegség:) - de hátha te nem kapod el, végül is van ilyen is néha.
Jobbulást a betegeknek!
Ha már hányásra készülsz (tudom nem, de ha mégis), próbáld meg elkerülni a nagyon fűszeres, erős, esetleg nagyon savanyú dolgokat. Jah és minden falatot alaposan rágj meg. Ha az első részét kerülöd el, akkor nem égeti végig annyira a nyelőcsöved/légcsöved (nekem az orromon is szokott jönni :D), a második pedig a nagy darabok fájdalmas nyomását előzi meg.
Tudom, fujj. :D Én legalábbis ezeket tapasztaltam. Ha már muszáj, legalább ne fájjon.
ismerős, nem is olyan rég estünk át mi is rajta.Elaltattam a legkisebbet, mikor felkeltem mellőle akkor még tervben sem volt, hogy a wc irányába kellene mennem, de az szoba ajtaját már villám sebességgel csuktam be a számra tapasztott kezemmel.
A kóla nálunk is bevált, hidegen szénsav nélkül...4 napig mi is kómásak voltunk, azaz az ember és én, a gyerekeken másnap már nem látszott..