Három gyerekkel irány Anglia!

Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!

Végre mindenki egészséges és az idő is jó, hát újra felvettük az útilaput és a hétvégét tömény utazással töltöttük. Egy régi jó ismerőssel kezdtünk - a Blenheim kastéllyal.

Angliában általában őrült drágák a belépőjegyek - de nagyon sok helyen kínálják fel azt a lehetőséget, hogy a napijegyet ingyen éves bérletté lehet változtatni. Ez mindjárt barátibb megoldás, ráadásul leveszi az "egy-nap-alatt-mindent-muszáj-megnézni" terhet az ember válláról. Ha tudom, hogy egy egész évem van bebarangolni egy helyet, sokkal nyugodtabban veszem a dolgokat. Nem zavar, ha Kisbende fél órán át csak a földet túrja a kertben egy bottal, vagy Bíborka lányom száz virágot is lefotóz. Mert ha nekik ez az élmény, akkor örülök neki, hogy élvezik. És egy picike szépség nekem is jut ilyenkor.
Blenheimben most negyedszerre jártunk már. Először a királyi esküvőn, amikor lovagi torna is volt, aztán volt egy alkalom, amikor megnéztük a kastély egyik felét és a kert egy réstzét, aztán egy meleg nyári napon csak a 2500 hektáros kertben barangoltunk egész nap, meg a tó mellett, és főleg az óriási győzelmi emlékművet csodáltuk meg. Az 1704-es höchstadti csatában aratott győzelemért kapta az első Duke a birtokot. Az én gyerekeim persze akkor se a nagy oszlopot csodálták, hanem a bárányokat, amelyek körülötte legeltek. Most pedig a kastély időutazós digitális kiállítását is néztük meg, majd a kisvonattal elutaztunk a Pleasure Gardenbe.
Amikor először jártunk itt, fogalmunk sem volt róla, hogy ez egy nagyon fontos hely, csak annyit, hogy közel van. Menet közben derült csak ki, hogy ez Anglia legnagyobb nem királyi kastélya, és hogy World Heritage Site, tehát Világörökségi helyszín. Jelenleg a 11-ik Duke of Marlborough birtokolja, de bár vannak privát részei is a kastélynak, nem lakik itt. Nem csodálom - nyáridőben rengeteg turista jár errefelé, de nekünk most szerencsénk volt, mert egyáltalán nem volt zsúfolt.
Mivel egyszer már láttuk az eredeti tárgyakkal berendezett régi részt, most a másik szárny felé vettük az irányt, ahol a kastély történetét mutatták be. A kastély első úrnőjének a szobalánya vezet körbe minket - pontosabban annak a kísértete és ez a lányoknak nagyon tetszett. Különösen, hogy mozgó viaszbábuk és vetített képek mesélik a sztorit, hogyan életek itt az emberek, hogyan változott a sorsuk, a kastély építésének nehézségei, az olyan frivol dolgokig, hogyan volt az egyik Duke-nak közös szeretője a királlyal és milyen volt a szekrény, amibe akkor bújt, amikor a király váratlanul hazaért.

Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!

A kultúrális kitérő után persze alig várták a gyerekek, ghogy végre szaladgálhassanak a kertben. És ilyenkor nekünk is olyan jó, mert nem kell állandóan attól rettegni, hogy Kisbende leszalad az útról, vagy hogy elvész. Itt aztán szaladhat. Se autó, se vadállatok, és hatalmas zöld mezők. Hát szaladt. Ameddig az ámulattól sóbálvánnyá nem meredt. Merthogy rátaláltunk egy óriási nárciszmezőre. Mivel nem volt kiírva, hogy fűre lépni tilos, megengedtük a gyerekeknek, hogy belemenjenek. Ők meg teljes extázisban rohangáltak le és föl. A lányok persze mindig is nagy virágmánákusok voltak, nekik ez maga volt tündérfölde. De Kisbendét is elvarázsolta a neki derékig érő hatalmas virágmező, mindet meg akarta szagolni, aztán meg csak szalad és szaladt és közben arra is figyelt, hogy egy virágot se taposson le. Álomszép látvány volt.

Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!

Aztán vonatra szálltunk. Merthogy a park olyan nagy, hogy saját kisvasútja van, amire eddig még soha nem fértünk föl, de most végre eljött az alkalom. Olyan mesebeli volt az egész. Picike, zakatoló és az út mentén rengeteg fácánt láttunk. És amikor megérkeztünk, az még jobb volt. Eddig fogalmunk sem volt róla, hogy van még egy kert, ahová csakis a vonattal lehet eljutni, sétálva nem. Ez a Pleasure Garden - valójában egy óriási játszótér. A közepén egy világ legnagyobb szabadtéri labirintusával.

Származási hely: Három gyerekkel irány Anglia!

Labirintus sok helyen van, de bevallom én ennyire profiban még soha nem voltam. Valójában még egy labirintusban nem tévedtem el, mindet inkább gyerekszórakozásnak láttam. Hát ez viszont rendesen megkavart. Ha nem lett volna kilátó, ahonnan kinavigáljuk a fele családot, majd megyünk a nyomukban, lehet, hogy még most is ott keringenénk. Megjegyzem: a bejáratnál elhelyezett tábla azt ajánlja, minimum 20 percet szánjon rá, aki be akar menni. De voltak kisebb logikai játékok is, mini-városka és egy pillangó kert is, amit különösen Bende élvezett nagyon, akit teljesen elbűvöltek a repülő óriások. Volt nagy piknikes rész is, ahol a magunkkal hozott autós tortával megültük Kisbende névnapját, és már indultunk volna vissza az autóhoz, amikor a lányok meglátták, hogy van még egy hatalmas játszótér vár is a kert végében. Akkor már kicsit csepegett az eső, de bementünk. Már csak mi voltunk ott. És mi se sokáig, mert már csak percek voltak a zárásig. De azalatt még kifutkosták-mászókázták a lányok a tüdejüket is. És szerencsénk volt, mert az eső is csak akkor kezdett el igazán esni, amikor már a kocsiban ültünk. Tökéletes nap volt, amit mindenki élvezett.