Három gyerekkel irány Anglia!

Furcsán csendes volt a ma délelőtt. A férjem ült az asztali nagy gép előtt, én a laptop előtt és mindketten dolgoztunk. Ilyen még nem volt, mióta itt lakunk. Vagyis, mióta Kisbende megszületett. 

Be kell vallanom, nagyon jól jött ez a mai délelőtti szabadság, mert mindkettőnknek sok munkája volt. Fel se nagyon keltünk a gép elől, csak amikor már menni kellett a gyerekért. Kicsit fura volt a csend, hogy nem csak 1-1 percre ülhetek le, ameddig Kisbende valamivel elfoglalja magát, hanem fel se kell állnom. És nem éjszaka van, jé, hanem nappal és mégis haladok. De azért azt hiszem ezt meg tudom majd szokni. Jó lesz, hogy mostantól kicsit normálisabban tudok tervezni mindenféle munkákat, mert azért az messze van az ideálistól, hogy hogy csak éjszaka jusson nekem számítógép idő, és attól függjön egy-egy cikkem sorsa, hogy mennyire vagyok fáradt aznap, és hogy kell-e vasalni. Mivel a Nursery nem épp olcsó mulatság, amúgy is elhatároztam, hogy megpróbálom írással kitermelni az árát, és el is döntöttem, hogy ezentúl ezt a két délelőttöt munkára szánom.
De azért nagy lépés ez, érzem ám minden tagomban.
 Fura volt hétfőn is, amikor bevittem a gyereket, a félórás beszoktatás idején. Ott ültem a szülői szobában, és próbáltam észrevétlenül beleskelődni a festett ablakon, a Micimackós figurák rései között. Nem volt Kisbendének semmi baja. Semmi anya maradj itt, ne menj ki. Azt csinálta, amit mindig. Pápá mami, integetett majd szépen az ajtóhoz kísért és becsukta mögöttem. Majd ment játszani. Különösen a hangszerek tetszettek neki. Én meg titokban kukucskáltam, milyen is az ovi élete. Állati sok gondozónő van, ez az 1:4 arány nagyon jó. Igaz, egészen pici babák is vannak és azt mondjuk rossz volt hallani, hogy az egyik vagy 20 percig sírt, de ringatták, énekeltek neki, és végül el is aludt - ennél többet a saját anyja se tehetett volna.
Azért persze van pár apróság, amin nehéz magam túltenni. Az egyik, hogy tényleg nincs fehér óvónő. Igaz, ez a Muslim Center ovija - amiről én először azt hittem, hogy csak muszlim gyerekek mehetnek oda, de csak egy épületben vannak vele, ez egy tök független intézmény. És nem csak muszlimok dolgoznak benne, hanem mindenféle vallású nőci is - igaz, egyik se igazi angol és a gyerekek között sincsen ilyen. (A nagyobbak csoportjában azért van egy angol óvónő és ott több fehér gyerek is van, igaz főleg lengyelek.)
A másik, amit én furcsállok, hogy keveset viszik ki őket a szabadba. Csak kb félórát és akkor se az egész csoportot, csak három gyereket és váltogatják, mikor, ki legyen kinn. Amikor megkérdeztem a vezetőnőt, hogy mégis mennyi időt töltenek a szabadban a gyerekek, ő elkezdett szabadkozni, hogy ne aggódjak, csak 20-30 percet, de higgyem el, nagyon figyelnek, ne fázzon meg egyik gyerek sem. Mondtam neki, hogy félreért, én ezt az időt nem sokallom, hanem keveslem és szeretném, ha ennél többet menne ki a gyerekem. A csaj erre fellélegzett és közölte, hogy ők is úgy vélik, hogy többet kéne a gyerekeknek kinn lenniük, de a szülők ezt nem szokták pártolni és konkrétan én vagyok az első, aki azt kéri, hogy többet vigyék ki a gyerekét, ne kevesebbet. Azt tanácsolta, hogy beszéljek erről Kisbende "key-person"-jával, és akkor figyelembe veszik a kérésem. Ezen amúgy egészen ledöbbentem. Lehet, hogy csak azért van ez így, mert ide nem echte fehér angolok járnak és a csadrosok ennyire féltik a gyerekeiket? Vajon ez egy kulturális különbség? Vagy minden nursery ilyen? Nem tudom, de az tuti, hogy ezek nem olvasnak Vekerdyt, miszerint az ekkorkáknak napi 2-3 óra szabad levegős rohangálás kéne.
Mindenesetre beszéltem Afsanával, aki Bende "key-person"-ja, vagyis az a gondozónő, aki Kisbendéért felelős, és kértem, hogy ne egyszer, hanem inkább két-háromszor vigyék ki Kisbendét egy délelőtt alatt. Ő azt mondta, hogy ne aggódjak, így lesz - de nem tudom, hogy tényleg megteszik-e, vagy csak mondják és rossz érzés, hogy nem tudom Bendét megkérdezni, hogy mi történt vele aznap.
Afsana szerint amúgy az első nap tök könnyedén telt, Kisbende egy könnycseppet se ejtett értünk, nyugodtan játszott egész nap és tök jól evett is. És ne aggódjunk, sőt, holnap ne is jöjjünk érte ilyen korán, nyugodtan hagyjuk itt az egész időre. Merthogy Kisbende 8-13-ig jár, de ma csak 9 körül vittük be, és már délben érte mentem, mert féltem, hogy hosszú lesz számára a benn töltött idő. De mondták, hogy ezt az időt mi kifizettük, és mivel a gyerek jól van, nem kell sietnünk. Arról egyébként, hogyan töltötte a napját, egy ilyen lapot kaptunk, és bevallom én ennek nagyon örülök, mert tényleg jó azt tudni, hogy kakilt-e a gyerek vagy mennyit és mit evett, mert pl. ha beteg lenne, akkor ezek igenis fontos információk.

Kisbende amúgy most nagyon szépen elkezdett beszélni, rengeteget kérdez (mi ez, mit csinálsz) és rengeteg szót használ. Magyarország és az egynyelvű közeg teljesen felturbózta a dumáját. Nyilván ez most kicsit megint meg fog borulni, hogy heti három délelőttöt angolok közt fog tölteni. (Heti kétszer a bölcsiben, egyszer créche-ben lesz, míg én tanfolyamozok) De nagyon jó lenne, ha el tudná mesélni, hogy evett-e rendesen, bántotta-e valaki, jól érezte-e magát - bár őszintén szólva úgy emlékszem, hogy a fiús anyukák az oviban sokat panaszkodtak amiatt, hogy a srácok semmit se mondanak el otthon, hogy mi történt velük és el voltak ájulva attól, hogy mi, lányos anyák mennyivel több infót tudunk.
Én most csak annyit tudtam tenni, hogy megkérdeztem Kisbendét, hogy "ovi jó?" mire ő rávágta, hogy "nem" de közben nevetett és szépen udvariasan pápázott mindenkinek, szóval nem tudom, hogy komolyan kell-e vennem. Mivel a lányok csak háromévesen mentek közösségbe, fogalmam sincsen, hogy mit kell figyelnem nála, honnan fogom tudni, hogy tényleg jó-e neki. (Az mondjuk jó jel, hogy szívesen megy be és nem sír - de az se feltétlen katasztrófa, ha mégis megteszi, mert lehet, hogy csak anya-apa hiányzik neki és ez nem azt jelenti, hogy a bölcsiben rossz sora van, szóval nehéz dolog ez.)
Az biztos, hogy rendesen kifáradt, amikor hazaértünk rögtön benyomta a szunyát és jó három órát szuszogott, így legalább a cikk után az ebéd is elkészült. Amúgy nincsenek rossz érzéseim az ovival kapcsolatban, pár furcsaságtól eltekintve egészen normális helynek tűnik és Kisbendén se látom, hogy megzakkant volna a nagy és komoly elválásunktól.