 |
Amikor ezt a Monster High babát lefotóztam, még csak arra gondoltam, hogy vicces módon most nekem pont akkora nagy vágás van a hátamon, mint ennek a babának az arcán. Naná, merthogy ez egy szörny baba, és ő Frankenstein lánya. Gondoltam majd akkor rakom fel a fotót, ha megérkezett a szövettan eredménye. Hát megjött és szerencsére negatív. De közben persze a baba kérdés olyannyira bebonyolódott, hogy gondoltam írok róla.
Akinek nincs 8-12 éves korú lánya, az valószínűleg soha nem hallott ezekről a Monster High babákról. Én először tavaly karácsonykor akadtam rájuk, amikor az Argosban alig 10 fontra leértékelve ültek a sarokban és a kutyának se kellettek A középső lányom halovány kísérletet tett akkor arra, hogy vegyek neki egy zombi babát, vagy egy vámpírosat, de én ránéztem a babákra, majd a gyerekre és közöltem, hogy ilyen undi dolgot mi nem veszünk.
Ma már tudom: hiba volt.
Akkor kellett volna felvásárolni a teljes készletet és meglehetős szép profittal tovább tudtam volna adni.
Merthogy valamikor a nyáron divatba jöttek ezek a babák és teljes hiszterikus őrület és ezzel együtt komoly hiánykereskedelem alakult ki körülöttük. Amikor a barátnőm elmesélte, hogy ők Spanyolországban hetet (!) vettek belőle, még komolyan gondoltam, hogy elment az esze. Szörnybabák, na ne már. De aztán szép lassan hozzánk is beférkőzött az őrület, lett egy, kettő, és ma már nekünk is hat van belőle. Múmia, zombi, szellem, kísértet (nem ugyanaz az kérem!) víziszörny és farkasemberlány. Persze mindennel együtt, ami ezzel jár - van róluk rajzfilm, és van saját újságjuk ékszerek és ruhák és millió kommerciális vacak.
Nálunk karácsonyra kapták az első párat - és nagy-nagy boldogság volt belőle, mert akkor már tényleg régen vágytak rá, ráadásul jó ideje kapni se lehetett. Ám az első este rögtön katasztrofálisra sikeredett. Ezek a babák ugyanis hosszú, vékony kezekkel rendelkeznek, és amik mint kiderült, elég törékenyek. Szóval amint az én Bíborkám kivette a dobozból, azonnal sikerült Ghoulia Yelps kezét könyökből letörnie. Volt nagy sírás-rívás, de szerencsére megvolt a számla, visszavittem, kicserélték és megoldódott a gond.
Mivel beleszerettek ezekbe a szörnyekbe (amiknek meglepő módon nagyon helyes arcuk van, és elképesztően fantáziadús ruhatáruk) azóta kaptak még többet is. Nem tőlem, de a rokonok nagyon örültek, hogy van végre valami, amit vehetnek nekik és ami tényleg vad örömmel tölti el a lányaimat, akiknek amúgy mindene megvan, szóval alapjáraton elég nehéz nekik venni valamit.
Nekem nincs bajom azzal, hogy ezek szörnyek - igen, ízléstelen az ötlet, de ha ez tetszik nekik, miért is ne kapjanak ilyet. Kinőttem én már abból, hogy mindent jobban akarjak tudni náluk. Sokkal nagyobb gondom ezekkel a fránya babákkal, hogy valami egészen idióta módon úgy szerkesztették meg őket, hogy csak akkor lehet átöltöztetni őket, ha az ember leszedi a kezüket. Konkrétan kitépi. Merthogy minden ruhájuk ujja állati szűk, a tenyerük meg nagy, szóval a használati utasításban is benne van, hogy öltöztetéshez ki kell szedni a kezét - vagy könyékből, vagy csuklóból. Horror, de mindegy, ez a legkevesebb. Ment is nekik eddig simán. Ám most a hétvégén a nagy játék során sikerült újabb két baba kezét letörni, de úgy, hogy se megszerelni nem lehet, se visszavinni, merthogy már a számla sincsen meg, a legtöbbet ráadásul Magyarországon kapták.
A baj az, hogy egy ilyen baba alsó hangon 7-8 ezer Ft. De ráadásul kapni se lehet, amint jön a boltba, azonnal elfogy. Persze van ebay, meg amazon és néha boltokban is feltűnik, de nem egyszerű kérdés és néha még ennél is drágább, ha egy-egy ritkább modellt keres az ember.
Én meg most itt vagyok a nagy dilemmában, és a férjemmel vitázva, hogy mi legyen. Merthogy a lányok tényleg imádnak ezekkel játszani és én szívem szerint valahogy megoldanám a dolgot, hogy megtehessék. Olyan dolgokat találtam ki, hogy veszek abból, ami eltört még egyet és visszaviszem kicserélni a töröttet. Vagy néztem az ebayen, hogy megveszem a használt és pucér változatot (az is 4000 Ft) amihez ruhát se adnak, se semmit, de így legalább megvan a baba és nincs nagy baj, végül is minden egyéb kiegészítőnk megvan hozzá. Vagy egyszerűen fogom és megveszem újra, amit azért is meg tudnék tenni, merthogy ezekből 4-5 verzió is kering - mondjuk egy zombilány van sima ruhában, estélyiben, úszódresszben, iskolai egyenruhában - és még a frizurájuk is kicsit más, szóval még örülnének is a lányok annak, hogy kapnak egy újabbat.
A férjem azonban nagyon erősen ellene van. Egyrészt mert tényleg drágák, és sajnos annál drágábbak, hogysem "csak úgy" minden alkalom nélkül vegyünk egyet. (Jogos, mert még 4 ezer Ft is sok érte). Ám a másik érve az uramnak, hogy igenis az ő hibájuk, hogy nem vigyáztak rá, és tanulják csak meg, hogy a tetteiknek következménye van.
Én meg bár ezt értem, mégis inkább azt tanítanám nekik, hogy mindent meg lehet oldani a világban.
Emlékszem, amikor Bíbor kicsi volt, rendszeresen sírógörcsöt kapott a rajzlap fölött, merthogy "elrontotta" a képet, az nem olyan lett, mint ahogy ő akarta. És én minden alkalommal melléültem, és pár vonallal, színezéssel, akármivel bebizonyítottam neki, hogy nem lehet "elrontani" egy képet, olyan nincs is! Mindent ki lehet javítani és meg lehet oldani, legfeljebb nem olyan lesz, hanem másmilyen, de az is jó! És én valahogy ezt a mentalitást szeretném nekik továbbadni - meg lehet oldani a baba dolgot is, nem kell elsiratni, fájlalni a kis szívüket amiatt, hogy többé ez nincs.
Talán mert nekem volt olyan babám, ami eltört és a mai napig fáj, hogy kidobták a szüleim és jobban emlékszem arra az egyre, mint a sok-sok egyébre, amit aztán elajándékoztam, mert nem kellett már. Szóval nem akarom, hogy fájjon nekik - de persze értem én azt is, hogy fájdalom kell, meg vágyakozás is, meg tanulság is, és igenis van olyan, hogy nem lehet jóvátenni valamit. Mert ha például vezetés közben SMS-ezek és elgázolok valakit, akkor nem tudom visszaforgatni az idő kerekét, tehát a tetteinknek tényleg vannak időnként maradandó következményei is. És ezt jó tudni.
De vajon ezt tényleg babában kell elkezdeni megtanulni? És pont most? És pont így? Nem tudom, komolyan nem. Megtehetem, hogy megvegyem nekik akár újra azt a babát. De megpróbálhatok ügyeskedni is. De vajon ezt az üzenetet akarom nekik átadni? És vajon, ha megszerzem nekik, akkor ezzel vajon azt üzenem, hogy anya annyira szeret, hogy mindent megtesz értetek - vagy azt, hogy nem kell törődni a következményekkel, majd elsikáljuk bármi is van.
Szerintem fontos, hogy értsék: a dolgoknak következményeik vannak, különösen, hogy ezek elég fura babák ... Én szeretem, ha nemes és szép dolgokkal játszanak a gyerekeim :)
Bevallom, engem a maguk babák kicsit nem zavarnak. Bizarr ötlet, de minden korban más a szép. Anyám, amikor kicsi volt, kapott Amerikából egy Barbie babát. Senkinek, sehol nem volt akkor még olyanja. Annyira zavarba jött a felnőtt baba gondolatától is, hogy kidobta. (Pedig most mennyit érne...) Szóval szerintem azzal nincs gond, ha minden kornak (életkornak és korszaknak is) megvan a maga divatja. Most épp ez a menő. Azt gondolom annyi okos és szép dolgot adtam már az én lányaim életébe, hogy simán el tudom viselni, ha nekik most éppen más tetszik vagy más az ízlésük. Visszanézve a tinikoromra, nekem is voltak fura dolgaim ruhában, zenében stb. Aztán mégis ember lett belőlem. :-) És bár anyáméknak pl nem tetszett, hogy feketében járok, vagy levágatom a derékig érő hajam, azért nem szóltak bele. És én ezért hálás vagyok nekik, nem is kicsit.
Az ügyeskedéses út járható, de nagyon magyar. :) Mi magyarok a legtöbb dologra ki tudunk kerülőutat találni, de nem biztos, hogy ez a jó út és a jó példa. Igaz, ez is csak nézőpont kérdése. :)
Én is azt mondom, hogy jó dolog megmutatni, hogy mindennek van megoldása, de az is egy megoldás - a sok közül -, hogy nem kapnak újat. Az elsőnél még megértem, hogy kicserélted, hisz nem tudhatták, hogy törik. De az egy lecke kellett volna, hogy legyen.
Én a kegyetlen fajtából vagyok, nem vennék újat.
Sőt mi több, egy szörnybabának miért kell 2 kéz? Pestises lett és leesett... :D Ez is lehet egy megoldás: történetet kreálni a karhiány mögé. ;)
Szerintem sincs gond a babákkal, mondjuk konkrétan nálunk az megy, hogy egy műanyag dobozt teleszednek kukaccal, meg bogárral, meg amit még találnak a kertben és mozog, és behozzák a házba és a női tagozat visszafolytott lélegzettel követi a doboz minden helyváltoztatását, miközben egyfolytában pörög a fejükben a gondolat, hogy most akkor szólni vagy nem szólni, sőt még mosolyogni is az undorító csúszómászó férgekre, mikor közben úgy dobná ki a házból, hogy a szomszéd épület mögött puffanva érne földet, pedig nincs közel...
Szal a babákkal semmi gond nincs szerintem. :)
Nálunk is van ilyen őrület, igaz, nekünk olyan "Lutra album" szerű kártyagyűjtő van, aztán megy a csere-bere a barátok közt ezerrel.
Itt nincs hiány ilyen babákban, ha gondolod megnézem neked mennyiért vesztegetik és postázok, ha mégis az új baba mellett döntötök. Nekünk még egy ilyen sincs, bár nem is kértek még. Én sem gondolom, hogy ettől tönkremenne a lelkiviláguk, de azért elmondtam már nekik, hogy fúúúj, nekem nem tetszik. De ők élvezik :) Nekem addig nincs bajom egy játékkal sem amíg tényleg csak egy a sok közül (legyen az zombi baba, Nintendo, számítógépes játék, akármi) és nem válik kizárólagossá náluk. Minden csoda 3 napig tart, minél jobban tiltanánk annál nagyobb lenne az érdeklődés és annál jobban kitartanának mellette.
Szóval ha baba kell csak szólj :)
Ja, és nem elsiklani ám a negatív szövettan felett, tök jó, örülök :)
Azt hiszem én megszerezném a másikat. Talán, mert a lányaid alapból nem olyanok, hogy "nem számít" . Valószínű, hogy a baba vacak. Talán nem is véletlen hanem a gyártó ösztönzése a vásárlásra.Nem akarattal tették tönkre.
Az meg hogy zombi...majd kinövik ezt is.Ez a menő és kész.
Szuper, hogy negatív a szövettan! Majdnem elsiklottam a lényeg felett!
Most komolyan amúgy, nézzétek meg ennek a babának az arcát - tök szép! A ruhájuk meg állati kreatív és csini, olyan cipőik vannak, hogy megáll az ész. Mondjuk nem értem, hogy tetszhet ez az én lányaimnak, akik amúgy normál esetben a zombi szótól is a falra másznak ijedtükben, de valószínűleg ez a korszellem. Hogy most a vámpíros könyvek, filmek mennek és ez a baba csak ezt a korszellemet lovagolja meg. Ők meg simán leveszik és élvezik. Az egésszel amúgy csak az a gond, hogy én nagyon nem szeretem a tökéletlenséget, azt, ha hiányzik valami a gyűjteményből, mondjuk a Jókai összesnél a 8 és 10-ik kötet között nincs ott a 9-es, az nekem fizikailag fáj. Vagy ha egy adott kis műanyag vacakból 12-t kell összegyűjteni és nekem csak 11 van, az irritál. Szóval én állatira palimadár vagyok minden ilyen hülyeségben. A férj szerint az a baj, hogy engem ez a babadolog jobban érdekel, mint a gyerekeket, merthogy ők amúgy nem hozzák ám szóba, nem könyörögnek újért, és nem sírnak hangosan és sokszor, hogy jajj, de szegények ők most. És talán ebből okulva észhez kéne térnem, és kéretlenül nem egyengetni mindent előttük. De most ott vannak a fiókban a törött kezű rémek, és egyszerűen úgy érzem, hogy ez egy megoldandó feladat. Pedig lehet, hogy tényleg nem... Mondtam már, hogy ez a blog rólam szól, és a gyerekeim tök normálisak? :-))))
Örülök hogy negativ a szövettan!
Babát én most nem vennék. Majd később, valamilyen alkalom kapcsán igen. De most azonnal csak azért mert sikerült tönkretenniük....nem, nem vennék.
A majdnem 4 eves fiam eldobta az autojat, figyelmeztettem, hogy el fog torni. Ujra eldobta, eltort. Volt nagy durci, meg egy kis huppoges. Megragasztani nem lehetett. Mult heten bementunk egy turkaba (Goodwill), altalaban hagyom jatszani a jatekokkal, tudja, hogy nem veszunk. Talalt egy nagyon hasonlo kisautot es jatszott vele, azonban amikor indultunk kifele, kozolte, hogy szeretne. Nagyon szepen mondta, nem volt nyafogas. Az elso (belso) reakciom az volt, hat jo... aztan meggondoltam magam es azt mondtam, hogy megveszem az apjanak aki biztosan megengedi majd, hogy jatsszon vele, es akkor vigyaznia kell ra. Ment egy parszor oda-vissza a diskura, hogy neki vegyem meg ne az apjanak... en nem engedtem, O meg visszatette a polcra. Nyugiban kijottunk, vartam a reakciot, de nem volt (pedig utana is eppen valami szamara unalmasat csinaltunk). Azota nem emlegette, a torott jatekot nem dobtam ki, kisfiamra bizom a sorsat.
Fel eve meg lazan megvettem volna a jatekot, azt hiszem. Mostanaban vettem eszre, hogy kisfiam kepes feldolgozni a csalodasokat es felfogni a tette kovetkezmenyeit.
Rendszeres olvasod, S. Kanadabol
Igen, szerintem is most és babában kell elkezdeni. És hát van nekik még másik hat, szóval nem az lesz, ha nem szerzed be újra, hogy egyáltalán nem játszhatnak ilyennel :) A pestises ötlet is jó :D
Van egy blog, Hegemony77 blogja, ilyeneknek gyárt egyedi ruhákat :)
És éljen a negatív szövettan!
Haha! Welcome to the club! Ma epp egy ilyen monster high-os pizsamat vettem a lanyomnak... (mondjuk neki csak egy darab ilyen babaja van, es hatalmas dilemmak kozepette nem egy ujabb babat kert, hanem nagylanyos pizsot)
Szerintem sem kellene ujat venni az eltort babak helyett, en nem vennek...
Gondolom a szovettan miatt leesett egy nagy ko, nagyszeru hir!
OMG, OMG, OMG, OMG... hát én ezt nem hiszem el!!!!!!!! Nem, ilyen nincs, ennyire cuki babák nem létezhetnek.... Neeeeeeeeeee... És ilyen a mi időnkben miért nem volt?! Ez igazságtalanság!!!! Az a baj, h ilyen vén fejjel, ennyi pénzért nem vehetek magamnak belőlük, így sajnos meg kell várnom, amíg lányom lesz - valszeg már egyhetes korában lesz öt ilyen babája, ha nem tíz. Asszem, minden rokontól ezt fogom kérni... Ha szerencsém van, addigra kimegy a divatból is olcsón hozzájutok ebayen meg second hand shopokban. Adora Batbrat lányainak biztos van ilyen!!!
Bocs, h a poszt erkölcsi tanulságához nem szóltam előbb, csak egy kósza gondolatom van: sztem a legjobb, ha a lányok maguk döntik el, mi legyen. Minden nevelési szakember folyton azt szajkózza, h ha a gyerek mindent megkap, már 7-8 éves korától legyen saját zsebpénze. Fix összeg, fix időközönként, amit ő maga oszt be és dönti el, mire költi. Elverheti cuki apróságokra vagy összegyűjtheti egy ilyen komolyabb, 8-10 ezer Ft-os dologra is (nyilván a fő ruhadarabokat, tanszereket stb. továbbra is a szőlő veszi). Ez azért jó, mert így szabadságot kap, tanul, megérti tettei következményét és fejlődik a pénzhez fűződő viszonya - amit azért nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen minden pénzzel kapcsolatos attitűdbeli zavar 10 éves korig alakul ki. Szóval én azt mondom, döntsék el a lányok maguk, mi legyen: add meg a keretet, és majd meglátják, mi a prioritás.
Másik fontos dolog: sztem "mozgássérült" vagy kéz és láb nélküli babával is nagyszerűen lehet játszani, elvégre több millió ember van a világon, akik sérült végtagokkal vagy végtagok nélkül is boldogan élnek. Pl. az a híres ausztrál pali, akinek se keze, se lába nincs, mégis boldog, jóképű, sikeres és szép házasságban él. Hadd tanulják meg a gyerekek is, hogy nem minden a tökéletes test, ráadásul sokfélék vagyunk. Miért kéne kidobni "valakit", akinek hiányzik könyékből vagy vállból a keze?!!! Most komolyan, az milyen üzenet lenne...?
*szülő :D
ps.: Utóbbi gondolathoz jó példa a rákos kislányok kezdeményezése, akik több millió követőt gyűjtöttek a Facebookon, hogy legyen kopasz Barbie is, hiszen sok-sok kislány kemoterápia miatt elveszítette a haját. A Mattel reagált az ötletre, és elkezdték gyártani a csodaszép, csinos, igazi Barbie-kat, haj nélkül. Jótékonysági alapon csinálják, kereskedelmi forgalomba nem kerül a cucc, csak a gyermekonkológiák, gyermekhospice-házak és rákos gyerekekért létrejött alapítványok kapnak belőle. Szép dolog ez, és egyébként nem lenne hülyeség a boltokba is juttatni belőle, mert egy gyerek simán találkozhat betegség - nem feltétlenül kemó - miatt haját vesztett kislánnyal, és nem árt tudatosítani, hogy ők is lehetnek szépek, kedvesek, aranyosak... legfőképpen igaziak.