Három gyerekkel irány Anglia!

Angol nyelven nagyon sok könyvet lehet találni a kétnyelvűségről (a netes cikkekről nem is beszélve) és ezekben állati érdekes tények vannak. Gondoltam, kigyűjtök néhányat belőlük, mert tudom, hogy sok olyan szülő olvas, aki hozzám hasonló cipőben jár és azon tépelődik, hogy vajon jól csinál-e mindent és hogyan érhetné el, hogy a gyereke az anyanyelvén és az adott ország nyelvén is egyforma jól beszéljen, írjon, olvasson.

1. Mennyi kétnyelvű ember él több a világon?

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy az egynyelvűség a gyakoribb, ám a felmérések azt a meglepő tényt bizonyítják, hogy a föld népességének nagyobbik része kétnyelvű.
Nagyon nehéz pontosan megbecsülni, hogy mennyi a pontos számuk, mert nagyon sok függ attól, hogyan is definiálják a kutatások a kétnyelvűséget. Van, ahol például kizárják azt, aki nem beszéli folyékonyan az egyik nyelvet, esetleg csak ért rajta, vagy nem tud írni-olvasni ezen a nyelven, és van ahol nem számít második nyelvnek a helyi dialektus.
Vizsgálati módszerektől függetlenül azonban mindig az jön ki, hogy a világban a kétnyelvűekből van több, az emberek 60-75%-a közéjük tartozik.
Akkor miért tűnik a számuk sokkal kevesebbnek? Azért, mert jelenleg az egynyelvű társadalmaknak (idetartozik többek között Európa, Észak-Amerika és Ausztrália) van nagyobb hatalma, több pénze így ők tűnnek a standardnak.Ők szerepelnek az újságokban, filmekben így azt hisszük, hogy ők az átlagosak.
Pedig ez nagyon messze van az igazságtól! Itt van például Nagy-Britannia, ami kívülről nézve teljesen egynyelvű országnak tűnik - pedig  az angolon kívül sokan beszélnek welsziül, skótul vagy gael nyelven, de ezeknek a nyelveknek nagyon alacsony a társadalmi megítélése. A legtöbben értéktelennek, haszontalannak találják és afféle hagyományőrző, régies népszokásként tekintenek rá, amelyet csak azok őriznek, akik beleszületnek, de nincs gyakorlati haszna és értelme annak, hogy más is megtanulja.

2. Mik az előnyei a kétnyelvűségnek?
Kétnyelvűnek lenni sokkal többet jelent, mint szó szerint két nyelven beszélni. A döntés, hogy így neveli valaki a gyerekét, befolyásolja annak egész életét, és annak minden részét: az identitását, szociális kapcsolatait, iskolai előmenetelét, a jövendő munkáját, partnerkapcsolatait, lakóhelyét, nyaralási szokásait és a gondolkodását is. Mindent.
A kétnyelvűségnek nagyon sok azonnal látható előnye van. A legkézenfekvőbb, hogy minél több nyelven beszél valaki, annál több emberrel tudja megértetni magát, és többet meglát, megért a világból. A nyelv ismerete által többet megért egy másik kultúra irodalmából gondolkodásából, szokásaiból. Ennek következtében az egész világ kinyílik számára. A nyelvvel együtt megtanulja, hogy mennyire sokfélék az emberek, mennyire más szokásaik, hitviláguk van, tehát sokkal toleránsabb, elfogadóbb ezután mindenféle mássággal szemben.
A kétnyelvűség azonban ennél sokkal mélyebb változásokat is okoz Akik kicsi kortól megtanulják, hogy a dolgoknak nem csak egy neve lehet. Az agyukban így a dolgoknak és a fogalmaknak sokkal lazább lazább és formálhatóbb kapcsolata alakul ki, tehát ennek következtében ennek következtében az egész gondolkodásuk sokkal rugalmasabb lesz.
Természetesen nem elhanyagolható a kétnyelvűség gazdasági haszna sem: a kétnyelvűek sokkal jobb munkalehetőségek közül választhatnak, könnyebben elhelyezkedhetnek és több fizetést kérhetnek.



3. Mik a hátrányai a kétnyelvűségnek?
Ha egy kétnyelvű gyerekkel bármiféle probléma támad - később kezd el beszélni, nem megy neki az olvasás, rosszul tanul az iskolában - a szülők hajlamosak rá, hogy a kétnyelvűségben találják meg a probléma forrását - pedig ez nagyon ritkán jogos félelem. Ne feledjük, ezekkel a gondokkal nagyon sok más, teljesen egynyelvű közegben felnőtt gyerek is találkozik, és a felmérések szerint ezek a gondok a kétnyelvű gyerekeket sem érintik gyakrabban.
Természetesen butaság lenne azt állítani, hogy a kétnyelvűségnek csak előnyei lennének, problémák igenis felmerülnek ennek kapcsán.
A kétnyelvű gyerekek szülei nagyon gyakran panaszkodnak arra, hogy rengeteg erőfeszítésükbe kerül a kétnyelvűség fenntartása - hogy mindkét nyelven legyen kellő számú ismerős, mesekönyv, program.Az ugyanis csak legenda, hogy amennyiben a szülők kétnyelvűek, akkor a gyerek automatikusan megtanulja mindkét nyelvet. A kétnyelvűségért bizony dolgozni kell - nyelvenként körülbelül napi két órát kell rászánni. Természetesen ez nem unalmas tankönyvi tanulást jelent, csak közös programot, részvételt, játékot. Ám ha az egyik szülő dolgozik, akkor gondot okozhat neki ennek a biztosítása, ami ahhoz vezethet, hogy az egyik nyelv nem fejlődik kellőképpen.
Nagyon gyakori jelenség az is, hogy a kétnyelvű környezetben felnőtt gyerekek érti mindkét nyelvet, de csak az egyiken hajlandó megszólalni. Ez nem ritkaság - a családok közel 20%-a tapasztal ilyesmit, főleg akkor, ha csak egy szülő beszéli a környezetben az adott nyelvet, illetve tinédzserként jellemző az egyik nyelv elutasítása. Ez semmiképpen nem a szülők kudarca - érdemes erre is sikerként tekinteni. Az ilyen passzív nyelvtudás is sokkal több, mint amire sok ember képes, és ezt a megfelelő környezetben könnyen aktivizálni lehet, akár már egyetlen családi vakáció elég lehet hozzá.
A kétnyelvű környezetben felnőtt gyerekek számára gondot okozhat, hogy saját magukat hová helyezzék el a társadalomban. Döbbenetes volt számomra látni pár évvel ezelőtt egy showműsorban egy félvér kislányt, aki elmondta, hogy bár az apukája ghánai, ő Magyarországon született, magyarul beszél, magyarul gondolkodik és magyarul érzi magát. A nézők között azonban volt pár bőrfejű, akik tiltakozni kezdtek: aki ennyire fekete, az nem lehet magyar ember, menjen haza Afrikába. Szegény kislány hiába próbálta elmagyarázni, hogy neki nincs más hazája, soha nem is járt még külföldön, a külseje miatt nagyon csúnyán megtámadták.
Ilyen helyzetek bizony előfordulnak a kétnyelvű gyerekekkel, különösen, ha a szüleik különböző kultúrához tartoznak. Bennük is felmerül a kérdés, hogy akkor ők most ilyenek, olyanok, vagy a kettő keveredése? Ugyanez a helyzet az emigráns szülők gyerekeivel is - pár év után, lehet, hogy otthonosabban mozognak az idegen ország kultúrájában, szokásaiban, nyelvében, mint a szüleikétől kapottban. De akkor most vajon milyen nemzetiségűnek kell vallaniuk magukat?
Természetesen ezek a problémák nem minden kétnyelvűt érintenek. Vannak, akik könnyedén tudják definiálni önmagukat akár egy új kategóriát kitalálva (ami akár a TCK is lehet)  előfordulhat az is azonban, hogy valakinél ez komoly identitásbeli problémává alakul.
Nagyon sok egyéb gond is felmerülhet a kétnyelvűség kapcsán, amit nehéz megoldani. Például, ha a két szülő nem érti egymás nyelvét és amikor a párjuk az anyanyelvén beszél a gyerekhez, kirekesztettnek érzik magukat. Sok szülő aggódik, ha a gyerek nyelvi fejlődése gyengébb az egyiken, mint a másikon, pláne ha a "saját nyelvük" kerül háttérbe. Ráadásul még ma is előfordul, hogy egy orvos, tanár, beszédspecialista azt javasolja, hogy bármilyen ok miatt inkább csak egy nyelvet használjon a család, különösen, ha a gyerek nyelvi-iskolai haladása nem megfelelő.

4. A gyerekem amikor beszél, összekeveri a két nyelvet. Ez normális?
Igen, teljesen az. Ráadásul ez nem csak gyerekek körében fordul elő - még a felnőttek is gyakran keverik az általuk beszélt nyelveket. A beszélőket a hétköznapi életben ugyanis egyetlen dolog vezérli - meg akarják értetni magukat olyan gyorsan és hatékonya, ahogyan csak lehet.
A szavak, szerkezetek keveredése különösen korai életkorban teljesen normális, ritka az olyan kétnyelvű család, ahol nem fordul elő. Bár a szülők többsége aggódni kezd ilyenkor, ez felesleges - a legtöbb gyerek kinövi ezt az életszakaszt, különösen, ha a szülei betartanak néhány alapvető szabályt.
Először is soha ne kritizálják a gyereket, ne mutassanak rá a hibára, és főleg ne szidják le érte. Ezzel csak negatív érzelmeket ültetnek a gyerekbe az egyik nyelvvel kapcsolatban, ami azt okozhatja, hogy a gyerek inkább nem beszéli majd az általa hibásan ismert nyelvet, így abban egyre gyöngébb lesz.
Ha valamit kever a gyerek, okosabb egyszerűen megismételni helyesen, így az majd beépül a gyerekbe, ez egyébként minden beszédbeli hibára érvényes.
Természetesen a nyelvek szétválasztása csak akkor sikerülhet a gyerek fejében, ha a szülő se keveri azokat. Ha valami a fele mondatot így, a másikat úgy mondja, ne csodálkozzon, ha a gyerek is így beszél majd.
Ha minden nyelvnek megvan a maga használója (apa az egyik, anya a másik) módja (itthon így beszélünk, ha elmegyünk egy másik nyelven) helyszíne (itthon egy nyelv, iskolában másik) akkor a gyerek számára hamar nyilvánvalóvá válnak ezek a szabályok és megtanulja követni őket.
Némi keverés persze később is előfordulhat - hiszen vannak szavak, amelyek az egyik nyelven könnyebbek, fogalmak, amelyek frappánsabbak és lényegre törőbbek, mint a másikon. Dolgok, amiknek csak az egyik nyelven van nevük (különösen iskolai fogalmak). Ezeket lehet, hogy később is használja majd a gyerek - ám ez már egyéni beszédstílus kérdése és nem kell miatta különösebben idegeskedni.

5. A kétnyelvű gyerekek könnyebben tanulják meg a harmadik nyelvet?
Úgy tűnik, hogy ez igaz. A kétnyelvűek többsége kifejezetten érdeklődik a nyelvek iránt és szívesen tanulnak még többet is. A tapasztalatok szerint az újabb nyelveket könnyebben és gyorsabban megtanulják, mint azok, akik most először fognak bele a nyelvtanulásba. A jelenség pontos okát nem ismerik még a tudósok, de úgy tűnik, hogy a kétnyelvűek olyan speciális tudással rendelkeznek, mint a nagyobb rugalmasság a gondolkodásban, tudatosabb nyelvészlelés és jobb nyelvtanulási stratégia.
Ehhez hozzájárul még az önbizalom, mint nem elhanyagolható tényező. A kétnyelvűek általában már a kezdetektől fogva biztosak benne, hogy képesek lesznek megtanulni a harmadik nyelvet (hiszen már kettőn tudnak) és nem félnek sem megszólalni, sem attól, hogy esetleg hibát vétenek és ha nem jut eszükbe egy szó. A siker olyan apróságokon műlik, hogy a kétnyelvűek nem blokkolnak le például akkor, ha nem jut eszükbe egy szó - körülírják, elmutogatják, hiszen ilyen szituációval az általuk már beszélt két nyelv kapcsán is találkoznak, tehát megvan a megoldásra a stratégiájuk.