 |
Azon gondolkodtam, hogy elképzelhető, hogy most ezért érzem magam krízisben. Merthogy a rövidtávú projectek elfogytak, hosszú távúakba meg nem feltétlen akarok belekezdeni. Minek, úgyse maradunk itt örökké. De ettől az egész itt tartózkodásunk olyan értelmetlenné válik. Mert ha már nem akarok itt semmit, akkor miért nem megyek el? Mire várok?
Persze tudom, a gyerekeket nem lehet ideoda rángatni, be kell fejezni az iskolaévet, sőt még akár a következőt is. De ha ők nem akadályoznának, akkor vajon könnyű lenne mindent itthagyni és tök új helyen mindent újrakezdeni?
Persze, nyilván ott is turisták lennénk még 1-2 évig, de akkor vajon ez jó megoldás, utazgatni és továbbállni, amikor megunom? Nem mintha ez rossz élet lenne, de vajon ez a klasszikus gyökértelenség valóban boldoggá tenne, vagy adna valami hiányt, amit aztán később megbánnék?
Nincsenek válaszaim, és nehéz is azt mondani, hogy menjünk innen, mert bár nem tökéletes, de kicsit sem rossz. És ki tudja, hogy másutt jobb lenne-e. Nincs rá garancia. Sőt, az biztos, hogy csomó nehézséggel kéne számolni, szóval kényelmesebb maradni. De még jobb lenne nem kényelemből maradni valahol, hanem akaratból.
De ameddig ez az akarat csak lebeg, addig én magam is. Így hát az utóbbi időben nem csak a kórust mondtam le, de új dolgokba se nagyon kezdtem. Egyszerűen nem köteleződtem el semmi komoly dologba. Például nem kezdtem el továbbképezni magam egy komolyabb intézményben, hogy legyen angol szakképzésem is és mondjuk kaphassak pár év múlva valami szuper állást. De nem kerestem olyan önkéntes munkát sem, ami aztán alapja lehetne egy későbbi karriernek. Hiszen ki tudja, itt akarom-e ezeket meglépni. Vagy akarom-e egyáltalán. Kérdés, kérdés, kérdés.
Persze, persze nagy a szám, és tele vagyok tervekkel, de nyilván azért van ez, mert eddig Kisbende folyamatosan a nyakamon lógott és esélyem se volt semmi komolyba belefogni, de most hogy van ez a két délelőttöm (ami amúgy kicsit se hosszú idő és totál tele van munkával) úgy érzem, hogy csinálni kéne valami értelmeset ebben az időben és ki kéne tölteni.De legalábbis döntéseket kéne hoznom, ha nem is arról, hogyan tovább, de legalább arról, hogy én mit akarok.
Azt elég biztosan tudom, hogy nem akarok még visszamenni Magyarországra. Az ott töltött két hét arról győzött meg, hogy most ez nem járható út. De azt is tudom, hogy nem akarok itt Coventryben letelepedni. De hogy okos dolog-e elhagyni Angliát, vagy inkább itt kellene egy kellemesebb várost keresnünk, azt nem tudom.
Mindenesetre az elmúlt napok szenvedései (amiben azért az esőnek komoly szerepe volt) arról győzött meg, hogy lépni kell és nem szabad csak várni, hogy elkezdődjenek a dolgok. Ezért mindenféle elhatározásokra jutottam. Például vettem új ágyneműket. Tudom, ez apróságnak tűnik, de most már lassan meguntam azokat, amiket még otthonról hoztunk, meg el is használódtak. De eddig eddig nem vettem újat, mert minek, jó lesz ez még itt, meg ha költözünk, ez csak súly, amit pakolni kell és fizetni érte, hogy máshová vigyenek. De most mindenki kapott új rózsás, patchwork mintás újat és ez például rögtön jókedvűvé tett. (Tudom, sekélyes, nőcis dolog, de a vásárlás igenis komoly boldogságfaktor.)
Aztán úgy döntöttem, hogy nem nyávogok amiatt, hogy esik és nem tudok kimenni fotózni, mert rájöttem, hogy amikor pl. erről írok a blogban, akkor ehhez nincs fotóm, és a netről kell letöltenem. És ez pedig igazi lúzerség ez, hiszen ha esős kép kell, akkor itt az alkalom. Ezért hát tegnap Bende alvásidejében fogtam magam és az ablakba kiülve, a fényképezőgépet biztonságos szárazon tartva próbáltam esőcseppeket fényképezni és kiderült, hogy amúgy ez nem is kicsi kihívás és bizony akár még ebből a korlátozott témából (és környezetből, ami az ablakból látszik) is nagyon jókat lehet kihozni.
Aztán egy hirtelen fordulattal eldöntöttem, hogy folytatom a franciatanulást, ami egyáltalán nem logikus lépés, de jólesik és ennél jobb ok erre nem kell. Pár hónapja egyszer már elkezdtem, de akkor abbahagytam, mert azt gondoltam, hogy ha Spanyolországba költözünk, akkor inkább a spanyolra kéne koncentrálnom. De aztán azt meg nem kezdtem el helyette, mert valamiért nincs hozzá kedvem, soha nem is volt. Nem tudom az okát, tényleg nem, imádom Spanyolországot, ötször jártam már ott, keresztül-kasul végigjártuk az egészet és nincs olyan része amiért ne lettem volna oda tiszta szívből. (És nem minden országért vagyok amúgy oda, például se Portugália, se Olaszország nem nyerte el igazán a szívemet, pedig azok is gyönyörű helyek, de egyikben sem éreztem magam igazán otthon.) A spanyol nyelvet gyönyörűnek tartom az emberek kedvesek és szívesen költöznék is oda, de ha előkerül a spanyolkönyv, egyszerűen elalszom fölötte. Szóval esténként mostantól a neten franciatanfolyamot csinálok, és ezt most minden értelmet nélkülözően élvezem.
Aztán a férjem múltkor elkezdett csesztetni, hogy micsoda lúzer dolog, hogy hagyom elveszni a német nyelvtudásom. Ami elég jó volt valaha, de mivel az utóbbi 10 évben nem használtam meglehetősen berozsdásodott. És igaza van. Ráadásul nemrégiben sikerült kiváltanom egy speciális kártyát, amivel itt Coventryben egy csomó tanfolyamon ingyen vehetek részt. Többek között nyelvtanfolyamokon is. Nem nagy kunszt, heti egy alkalom, szép lassú mederben csorogva. De ma elmentem a németórára, ami a kezdő tanfolyam harmadik része, és tök jól éreztem magam rajta. Jó volt felidézni az ezer éve nem hallott szavakat, kifejezéseket, érezni, hogy ha lassan és nyögvenyelősen is, de megy ez még.
Emellett persze az angolt se hanyagolom el, sőt, mostanság többet foglalkozom vele, mint eddig bármikor. És van is eredménye. Meg persze annak a másfél évnek is, amit itt töltöttem. Ezt akkor vettem észre, amikor Magyarországról visszajöttünk. Hogy nincs már meg az a kezdeti feszengésem, nem keresem a szavakat, sőt már a telefonálástól sem félek. Az angol úgy csusszant vissza az agyamba, mintha csak egy régi, kényelmes, jól kitaposott papucsba léptem volna bele. És magát a tanulást meg sokkal jobban élvezem, mint bármikor eddig. Van célom, eszközöm és még tanulótársam is. (De erről majd később.) De ez is egy boldogságforrás mostanság, amiért hálás vagyok.
Nem mondom, hogy ettől a sokféle nyelvtől, hobbitól amit most egyszerre nyomok (mert persze a spanyolt is erőltetem) automatikusan boldogabb lett az életem, de tény, hogy jó érzés az agyamat használni. Ezek persze nem döntések, nem is helyettesítik azokat, sőt, tudom, hogy tiszta bolondság egyszerre ennyifelé aprózódni. De mindez nem zavar. Mert most olvastam hozzá a facebookon egy Bob Marley féle bölcsességet, ami nagyon tetszik: "Some people feel the rain. Others just get wet." És akárhogy is esik, én nem akarok az utóbbi csoportba tartozni.
Lehet, hogy elso korben erdemesebb lenne Anglian belul korulnezni. En mar az otodik varosomat taposom, de azt hiszem vegre megtalaltam, ahol elni is tudnek, nem csak lakni: es ez Del-Anglia. Igen napos es szaraz tud lenni, es persze itt a tenger is... London sincs messze. Jo, nem azt mondom, hogy francia Riviera, de amit Angliabol ki lehet hozni, az itt megvan. Nezelodjetek!
Szia, hasonlo erzeseim voltak, megnyugtato hogy mas is igy erzi. Bennem eldolt a kerdes, meg par ev hogy a alanyom angolja biztos legyen, aztan mindent elorol egy masik orszagban. Nehez elkepzelni milyen lesz, de legalabb Van egy celom.
Annyi lehetosegrol irsz, hol talaltal rajuk, konyvtarban kerdezoskodtel eloszor? Par evig en is szeretnem a szabad delelottoket valami hasznossal eltolteni, behozni valamennyit az elmult evek anyasagabol, csak hol kezdjem?
Lakva ismerszik meg az ember. A spanyolokhoz koltozes utan fognak kiderulni az ottani nehezsegek. Nem veletlen, h Angliabol nem megelhetesi emigransok koltoznek oda, hanem itt tehetosse valt, esetleg koran nyugdijba ment emberek vesznek hazat a jobb klima, alacsonyabb megelhetesi koltsegek remenyeben (aztan koltoznek sokan vissza, pl. amikor kiderul, h a haz amit vettek egy uj autopalya nyomvonalaban van es kotelezo kisajatitas ala esik, vagy amikor az ingatlan nem is aze, akitol vettek es vagy kifizetik a realis vetelarat az igazi tulajnak, vesztve a csalonak adott penzt, vagy mennek haza egy olcso haz araval szegenyebben es egy eletreszolo keseru tapasztalattal gazdagabban). Az Egyesult Kiralysag egy hagyomanyosan befogado orszag. Nem eltem meg Spanyolorszagban, csak Olaszorszagban 10 evet. Mivel innen hagyomanyosan inkabb elvandorolnak, a bevandorlokat alapvetoen fenntartasokkal fogadja a bennszulott lakossag. Sikerult baratokat szereznem, de ez nem volt sem konnyu, se gyors. Olaszorszagban (es nem hinnem, h ez a spanyoloknal maskepp lenne), a csalad es a nagycsalad a legfobb bazis. Reszben mert ha nem muszaj, nem vandorolnak szivesen meg orszagon belul sem (a helybeliek a mas regiobol szarmazokat is idegenkent kezelik, engem nehol konnyebben elfogadtak kulfoldi letemre, mint az olasz szarmazasu ferjemet), reszben a szocialis ellatottsag hianyai miatt. Egy olasz kisbabanak nincs bolcsi, allami semmi, magan se sok, a nagymamaval nem rendelkezo, de munkaba visszatero anya igen nehez helyzetben talalja magat. Gyes sincs persze, csak par honap, amikor en szultem hat volt, amit egyben fizettek ki majdnem egy ev mulva, addig eljunk amibol tudunk. Ovoda 3 eves kortol, ha eppen van a kozelben, iskola 6 eves kortol, reggel nyolctol delutan egyig, napkozi nincs. Oldd meg.
Es ez meg csak a kisgyerekes resze a dolognak, nem szoltam az egyeb, a mindennapokat megnehezito burokraciarol (az exem 2003 oszen elhunyt, a hagyateki eljaras meg mindig nem fejezodott be, lassan 10 ev eltelt, a sogornom megvenne a gyerekunk altal orokolt hazreszt, pl azert h felvehessen hitelt a mar igencsak esedekes felujitasra, mielott raomlik a teto, de nem teheti, mert az en hozzajarulasom nem eleg, a gyamugy pedig semmit nem csinal, de sebaj, meg ot ev es nagykoru a gyerek, majd o eladja neki kozvetlenul...), amire szinten rengeteg peldam van.
Egy uj orszagba nem azert kell/ene koltozni, mert a mostani hudeszar, hanem mert a masik orszagba tenyleg vagyom. Kulonben eselyes, h az uj orszagban sem lesz annyira jo.
Azon meg csak amulok, h valaki, akinek ennyire nem jonnek be a szines kisebbsegek, miert koltozik eppen a legmagasabb bevandorlo arannyal rendelkezo Coventrybe? Az a videk mar a viktorianus idokben is egy vegyes ragu volt, a nehezipar munkaeroigenyet a helybeli lakossag nem birta kielegiteni, igaz akkoriban inkabb irek jottek nagy szamban.
Masresz beirattad Bendet a Muzulman Kozpont ovodajaba es csodalkozol, h a gondozonok nem feherboruek? Keves a feher muzulman... Hozzateve, h valoszinuleg a munkaero felvetelenel a vallas nem jatszott szerepet, nem jatszhatott, ez rasszista megkulonboztetes lenne, de valoszinu egy hithu kereszteny, de meg egy nem hithu sem megy muzulman ovodaba dolgozni. Ebben az orszagban a rasszizmus intezmenyesen tilos barmilyen formaban, egy ovono alkalmazakor a kepzettseg, tapasztalat, gyakorlati ido es sok mas szerepet jatszik, a borszin vagy a vallas biztosan nem. Mondjuk en nem is orulnek, ha jatszana es inkabb felvennenek egy lustabb, piszkosabb, kevesbe gyerekszereto, ambe szokekekszemu gondozot a ratermetteb fekete helyett. Es ez rasszizmus is lenne ugyebar...
Nekem 6 év után jöttek elő hasonló kérdések. Két év eltelt azzal, hogy nem tudtam, tudtuk hogy hova tovább, merre tartsunk. Aztán - bármennyire ironikus is - egy nap nagyon sokáig dolgoztam, és ilyenkor a cég kifizeti a taxit. A sofőr, mivel olyan késő volt már, csak átvágott a belvároson. Buckingham Palota, Big Ben, London Eye stb esti kivilágításban. Ahogy éppen haladtunk át az Albert Bridge-n (amit anno olyan sokszor néztem ámulva a Bridget Jones filmben), hirtelen rámszakadt a tudat, hogy én innen nem akarok még elmenni.
Most éppen lakásvásárlás közepén állunk és remélem hogy hamarosan átmennek a hivatali dolgok. Szabadok vagyunk, van lehetőségünk utazni, a munkahelyünkön megbecsülnek... A többi meg majd jön.
A fenti kommentekre reagálva:
Egyetértek Dorotheaval. Én is Dél Keletre jöttem először és azóta is imádom. Nem voltam még a Midlandsen a 10 év alatt egyszer sem (nem büszkeségből mondom, csak hogy nincs összehasonlításom), de az biztos hogy itt lent van 4 reptér ahonnan repülhetünk Magyarországra (Eurostar Párizsba egy gyors hétvégére?), jobbak a fizetések, kellemesebb az életstílus, és ami nekem jelenleg még nem, de neked lehet hogy már most fontos lenne: legalább 3 magyar iskoláról tudok. Van magyar cukrász (Sweet Passion), van magyar fodrász, masszőr, vannak szállítók akiktől havonta egyszer alapanyagokat (geszti püré, fagyasztott zöldbab, kolbász, ponty, miegyéb) hoznak rendelés alapján, és ez 40 font felett semmibe sem kerül.
Zsuzsival is egyetértek, hogy lakva ismerszik meg az ország! Nagy görög rajongó vagyok, de 4 alkalom után már tudom, hogy jobb nekem ha csak nyaralni megyek oda. Persze irigylem a spanyol időjárást, Ditke blogján mindig csak sopánkodok.
(Viszont azt eddig nem olvastam hogy Marcsinak különösebben problémája lenne más nemzetekkel, inkább tényszerűen írja le...)
Az én tanácsom az: költözzetek délebbre, London külvárosába (vagy a home countykba), és élvezzétek hogy itt mennyivel élhetőbb minden mint Magyarországon!
Szerintem Olaszország és Spanyolország nagyon más és nem azért gondolkodunk rajta, hogy odaköltöznénk, mert itt nekünk rossz, sőt. Épp az a gond, hogy nem az, így nehéz rávenni magunkat arra, hogy mozduljunk. :-) És az, hogy én speciel nem vágyom annyira Spanyolországba, az nem jelenti azt, hogy ne lenne olyan ember a családban, aki meg igen. Konkrétan a férjem, aki beszél is spanyolul és aki annak idején beleegyezett abba, hogy Angliába jöjjünk, mert én ezt szerettem volna. És nem bántuk meg. De ő már akkor is mondta és azóta is mondogatja, hogy neki meg Spanyolország az álma. És igazából mivel már én is sokszor jártam arrafelé és mindig isteni volt, nekem sincs igazán nagy kifogásom ellene. És ha még egy hónapot esik az eső, akkor egyre kevésbé lesz. :-) Igaz, az esőt is szeretem, de most ez kicsit feszegeti már a komfortzónámat. :-)
A spanyolok amúgy tapasztalataim szerint nagyon jó fej, kedves és barátságos népek, de nincs bajom az angolokkal sem. Sőt, a színesbőrüekkel sem. :-) Bende pedig nem muszlim oviba jár, csak vicces módon egy épületben van az ovi a Muslim Centerrel (ahol amúgy minden ügyintéző echte fehér brit amúgy, és ha jól belegondolok ez is fura) de a kettő két tök külön intézmény, de szerintem ezt már egyszer leírtam. Szóval szó sincs róla, hogy valami vallásos ovi lenne, ahová nem járhatnak fehér és keresztény emberek, egyszerűen ezen a környéken azokból kevesebb van.
Csodálkozni szoktam amúgy azon, hogy ha egyszer is leírom, hogy éppen rossz a kedvem, akkor mindenki halálra aggódja magát ezen, és azonnal ráfogja Angliára, és arra, hogy biztosan komoly depresszióba estem a költözés és Magyarország hiánya miatt. Pedig szerintem az embereknek mindenhol vannak jobb és rosszabb napjai, nekem most épp az utóbbiak vannak többségben, de nem mondanám, hogy folyamatosan. Ma például állati jó napom volt, pedig esett az eső megint, de csak szemerkélve (amit imádok) és tök nagyot sétáltam a belvárosban, és fél órán át kávézgattam a Starbucksban, és közben olvastam és nézegettem az ablak előtt elhaladó embertömeget. A kisgyerekes anyák szerintem tudják, hogy ez utóbbiból sok nem jut ki és nagyon-nagyon jólesik néha. Szóval most egész fel vagyok töltődve.
Zsuzsi: Már megint úgy rám támadtál, és komolyan nem értem, hogy miért kerültem a bögyödbe. Sehol nem írtam, hogy nekem Angliában húdeszar lenne. Szeretek itt élni, de nem gondolom, hogy ez lenne a világ legjobb helye. Amúgy nem hiszek abban sem, hogy egyáltalán van ilyen. Abban viszont nagyon erősen hiszek, hogy a családunknak nagyon jó lenne Spanyolországban is élni egy darabig. És még hány izgalmas és barátságos hely van Európában...a Föld bolygóról nem is beszélve...
Névtelen (kár, hogy nem írtad alá :-) Ti hová akartok továbbköltözni? A könyvtár pedig jó kiindulópont, de a helyi önkormányzat honlapja is!
"Egy uj orszagba nem azert kell/ene koltozni, mert a mostani hudeszar"
oszt már mér ne? szerintem a hűdeszar, az már elég érv lehet költözésre, ha pl egy szar lakásban laksz, akkor is próbálsz elköltözni onnan, nemde? az más kérdés, hogy itt baromira nem hangzott el, hogy szar lenne (csak a sok eső.)
amúgy nem akartam hozzászólni, csak azt ki nem állhatom, mikor valaki kijelenti, hogy szerinte így és így KELL élni és amikor azt látja, hogy húha, mások bizony nem úgy csinálják (fene a pofájukat), akkor beszólogat...
Koszonom a tippet, nevtelen voltam :)
Spanyolorszag vonz az idojaras miatt, viszont az iskola szempontbol Svajc a nyero.
Anna