Három gyerekkel irány Anglia!

Azt mondtam pár hete, hogy nincs is szebb ennél a kétéves kornál? Hát kicsit elhamarkodtam a dolgot, mert mostanság egy cseppecskét megnehezedett Kisbendével az élet. Eddig is tudott nagy hisztit csapni, ha valami nem úgy történt, ahogyan ő akarta, de mostanra odajutottunk, hogy hiába tesszük meg amit akar, a hiszti akkor sem marad el. Odaadom a tejet, amit kért, de lesöpri az asztalról: neki másik tej kell. Szívószálat is kér hozzá, de másikat. Amikor Blackpoolban a tengert meglátva elkezdte követelni, hogy neki másik tenger kell... na, akkor már tudtam, hogy "terrible two" megérkezett. 

Persze nézzük a dolgok jó oldalát - végre beszél, nem is keveset és egyre érthetőbbek, tisztábbak és bonyolultabbak a mondatai. Kár, hogy főleg arra használja a tudását, hogy afféle kis őrmesterként elkommandírozza a családot. Merthogy mindennek helye, módja, ideje van és mindent a rend szerint kell csinálni. Ugyanoda kell ülni ebédnél, nem lehet kabát nélkül kimenni, ha egyik lányon hajráf van, a másiknak is hoz egyet, de hozza a cipőket is, ha indulni kell és kiabál velünk, ha nem vagyunk elég gyorsak. Persze főleg a lányokat szereti utasíthatni, ha bármelyikkel elkezdek vitatkozni, élő árnyékként mellém áll és hadonászva-kiabálva ismétli a szavaim, mint valami rossz karikatúrám. Nem is tudom ilyenkor, hogy röhögjek, vagy inkább mélyen magamba nézzek - tényleg ilyen lennék?
Persze azt is tudja, hogy a lányokkal nem csak veszekedni lehet, hanem játszani is. Új közös hobbi a labdázás, merthogy Kisbende állandóan dobálni akar és ebben a csajok is partnerek. Odaül a konyha szélére (ez az egyetlen hely, ahol nincs szőnyegpadló és jól pattan a labda) és odadobja a tűzhely aljához. A visszapattanó labdát a tesó kapja el, és aztán ő jön. Ez egy olyan közös dolog, amivel már igazán együtt tudnak játszani. Merthogy ez amúgy nem könnyű vele, ugyanis rombol és borogat. Odamegy amikor a lányok nyugodtan játszanak, kiveszi a kezükből, ami benne van, eldobja, elszalad vele - persze ez is lehet jó kis hancúrozós játék, ha épp mindnek olyan kedve van, de ha épp csendes szöszmötölés lenne a program, akkor bizony megy a sivalkodás. És bizony néha én is beszállok a sápítozó kórusba, amikor mondjuk a lányok szekrényéből borogatja ki a frissen vasalt ruhát, vagy a könyvespolcról egy mozdulattal lesodorja a könyveket, vagy fogja a kicsi állatkás, babás ládákat és mind az ötöt egymás tetejére borítja... és nem feltétlen a rendetlenség zavar, inkább az, hogy ennek ilyenkor soha nincs gazdája. Bende huncutul visszautasítja, hogy ilyenkor ő rakjon rendet (pedig egyébként szívesen segít ebben, csak hát most ez nem az ő cucca...) a lányok pedig joggal mondják, hogy Bende volt a bűnös, csináljon rendet ő - az eredmény? Persze rám marad. Nem is az zavar, hogy ilyenkor ott kell ülnöm és eltelik néha egy órába is míg minden visszakerül a helyére, inkább az, hogy azalatt sokkal értelmesebbet is játszhatnék velük.
Na persze nem panaszkodom túl sokat, mert vannak nagyon jó hírek is - például eljutottunk oda, hogy a fiatalúr üzembiztosan végigalussza az éjszakát. Egyszer csak elmaradt az éjféli ébredés, majd a hajnal kettes is. A hajnal ötöshöz ragaszkodott legtovább, amit azért utáltam, mert ilyenkor mellém bújt és szopizni akart még 1-2 órácskát, ami azért a végére már fájdalmas, ráadásul én már nem tudok aludni közben, legfeljebb szenderegni. Ha viszont visszautasítottam, vagy mocorogtam, esetleg pisilni mentem, kirepült az álom a szeméből és kezdődhetett a nap. Ami azért persze neki is korai volt, így garantáltan morcos napunk lett. Így aztán kitaláltam, hogy hiába van olyankor már félig-meddig világos, úgy kezelem, mint az éjszakai ébredéseket - gyors cici és mehet aludni. Volt egy pár nap méltatlankodás, de aztán levette, hogy ez a rendszer és elfogadta. Azóta csak 7-kor kel, amikor végül is már a férj is ébred, szóval az már emberi időnek számít.
 Az esték is simán mennek. Már nincs zenehallgatás - nem kéri a magnót. Fürdés után szó nélkül megy a mi franciaágyunkba, ahol vagy együtt olvasunk, vagy egyedül nézeget könyvet, esetleg rajzfilmet a tableten (spanyolul ám) és ha eljön a villanyoltás, akkor minden különösebb gond nélkül megy a rácsos ágyba. Igen, még abba, mert eddig még nem jött rá, hogy abból ki is lehet egyedül mászni, ami fura, mert amúgy mindig, mindenre felmászik és állati ügyes. És a lányok ennyi idősen már rég rácstalan ágyban aludtak, de őt nem zavarja a rács. És ami még nagyobb hír, hogy már nem kell anyacici se az alváshoz, csak két plüsskutya. Egy óriási és egy kisebb, amit az oviba is vinni szokott. Persze azért kis cicizés még van, de csak reggel, amikor 7-kor átjön az ágyunkba és még egy negyedórácskát ébredezik és délben, amikor altatom. Enélkül egyszerűen nem tud elaludni, viszont ébren maradni sem tud és ha nem teszem le délben, akkor 5-kor szabályszerűen összeesik és alszik egy órát. És akkor készülnek az ilyen cuki videók! :-)


Ha viszont délben rakom le, akkor akár három órán át is nyugodtan durmol - és ugyanúgy kilenckor alszik el! Szóval kis anyai matek - naná, hogy kell nekem az a 2-3 óra nyugi, ameddig megcsinálom a csajoknak az ebédet. (Igen, sajnos mostanság már nem nagyon jut ki nekem a déli alvás...)
Na, nem mintha Kisbende is enne abból, amit én készítek. Amilyen jó evő volt eddig, az utóbbi pár hónapban olyan válogatós lett - csakis az édes dolgok mennek. Ha meglátja, hogy levest, főzeléket teszek az asztalra, már áll is fel és megy játszani. Én meg úgy döntöttem, hogy nem nagyon erőltetem, a lányok mutatják a jó példát, eszik a kaját. Sőt, amúgy néha igyekeznek meggyőzni Bendét is, hogy ez finom, és érdekes módon, rájuk jobban hallgat és belekóstol bármibe. Ezt azért szeretem benne, hogy nem kapásból utasítja vissza a dolgokat, mint a lányok anno (zöldet nem ettek például elvből sokáig) hanem kóstolás után dönt úgy, hogy nem. Persze a lényegen nem változtat, mert nagyjából tejen, joghurton, pudingon és némi tésztafélén él. Minden más undi és kiköpi. De abban reménykedem, hogy ha nem erőltetem, akkor majd szépen visszaszokik a közös asztalhoz és kajákhoz.
Az oviban ma már azzal fogadtak, hogy evett is - amit eddig ott teljesen visszautasított. Pedig örömmel ment, csak épp a kaja volt neki fura, de úgy tűnik, hogy mostanra azzal is megbarátkozott. És minden mással is - ma amikor érte mentem, az udvaron voltak, és kilestem, hogy is érzi magát. Hát kérem jól. Három másik kiskölyökkel bringáztak körbe-körbe, időnként megálltak és nézték a kerítésen át, hogy a szomszéd utcában tolat egy munkagép. El voltak bűvölve. Boldogan szalad be, ha megyünk, és ma úgy kellett erővel kivonszolni is az udvarról. Az angolja persze most ismét meglódult. Furcsa módon a számokat eddig is angolul mondta (simán felismeri 1-10 között az összeset, bárhol is látja!) de most a színekben is inkább az angolt használja, és persze a mine, a help, a nappy is angolul használódik, de olyan fura kifejezéseket is hazahoz, mint a pick-it-up, amit mi még soha az életbe nem mondtunk neki, de amikor kiesett az ágyából a zseblámpa, tegnap este ezzel instruált minket.
Az ovinak amúgy nem csak ő örült, hanem én is - kár, hogy az ára miatt nem tudom minden hétköznap beadni, mert sokkal könnyebb az életem, ha úgy tudok dolgozni, hogy nincs mellettem. Bár be kell vallanom, hogy rózsaszín ködben ringattam magam, amikor azt hittem, hogy ez a két délelőtt minden gondom megoldja majd. A tapasztalat az, hogy pillanatok alatt eltelik. Kapkodok ide, oda, és mindig riadtan veszem észre, hogy semmivel nem végeztem, az ebéd sincs kész, a cikk sem, a lakás se lett kitakarítva és máris indulni kell Bendéért, pedig meg sem álltam egy pillanatra sem. Szóval egyenlőre marad az éjszakázás, hogy valahogy egyenesbe jöjjek - de így is folyamatosan küszködöm az időhiánnyal.