 |
Az angol szociális ellátás szinte perverz módon bőkezű. Egy átlagos család mindenféle munka nélkül is bőven kap annyit, hogy abból kényelmesen megéljen, ha sok gyerekük van, akkor annyit, hogy anyukának szolija van a garázsban a gyerekeknek pedig Nintendo a szobájukban. Ez nem új jelenség - itt generációk nőttek fel úgy, hogy fogalmuk sincsen róla, milyen az, ha apa reggel munkába indul és anya hogy oldja meg a gyereknevelést munka mellett. Sokaknak ez teljesen normális karrierképe: gyerek, állami segély és ennyi.
Ennek megfelelően rengeteg a terhes és pici gyereket tologató tizenéves. És nem egy-két gyerekről beszélünk, inkább 4-5-ről. Számukra ez a megélhetés egyetlen ismert útja. Nyilván a folyamat öngerjesztő, aki tiniként szül, nem fog továbbtanulni, és mivel így is tök jól érzi magát, nem hajtja az sem, hogy a gyerekének jobb legyen. Nem figyel a tanulására, nem viszi különórákra, nem ambicionálja semmire, így az is ugyanezt az életet fogja élni.
Komoly probléma ez most itt, és nem nagyon tudják megoldani, mert persze a gyerekektől senki nem akarja elvenni a pénzt, ráadásul extra terhet jelent az országnak a sok bevándorló, akik pontosan ugyanezekre a segélyekre jogosultak és soknak közülük szintén nincs eszébe sem soha az életben munkát keresni. Van 6-8-10 gyerekük és ez számukra olyan jólétet biztosít, ami a hazájukban elképzelhetetlen volt.
Számomra nagyon furcsa volt, amikor megérkeztem, hogy alapesetben mindenki udvarias, de ha valaki mégis bunkó, akkor az biztos született brit. Színes környéken lakunk, de soha nem félek esténként egyedül hazajárni, még csak rossz szemmel se néz rám senki. Mindenki szépen betartja az együttélés szabályait. De ha valaki rágyújt a buszmegállóban, vagy épp a buszon, akkor az tuti, hogy fehér ember. Itt simán előfordul az is, hogy valaki a buszon ülve elővesz egy sörösüveget és egy poharat, szépen felrakja a lábát az előtte lévő ülésre, kiönti a söröcskéjét és szépen megiszogatja, amíg utazik. Én meg csak lesek, hogy mi van????
A suli, ahová a lányok járnak nagyon jó, tényleg. Imádják is. De a szülők, hát ők furák. Nem csoda, hogy nem nagyon keveredünk velük. Furák a csadrosok is a maguk módján, akikkel nehéz szóba állni, annyira más a kulturájuk. És furák az indiaiak is, akik a szárihoz sportcsukát vesznek fel és hiába születtek itt, nem is beszélnek angolul és nem is akarnak.
De a legfurábbak mindig a fehér szülők, akik télikabátban és pizsigatyában papuccsal a lábukon viszik a gyereket a suliba. Vagy simán elengedik a gyereket koszos kabátban és kócosan. És ezeket nem jó látni. És amúgy ők azért le is nézik a külföldieket. Hiába aranyos Bíbor angol barátnője, az anyja nem engedi át hozzánk, csak ha 2-3-szor is megkérem rá, és ők soha nem hívják át az én lányomat. Nem akarnak velünk barátkozni és keveredni. Ami amúgy lehetne normális dolog is, mert hát azért mert két gyerek jóban van, még nem kell feltétlen a szülőknek is cimbizni, de ha körbenézek, nem látok nagy keveredést. Az angol szülők csak angolokkal beszélgetnek, a feketék feketékkel, a csadrosok csadrosokkal. Van még egy nagy román szekció is, de velünk, magyarokkal ők se állnak szóba. Ha mégis, akkor csak lekezelően. Mint amikor a matektanfolyamon egy román pasi elmagyarázta nekem, hogy vegyem tudomásul, Románia sokkal szebb ország, mint Magyarország, mert nekik tengerük és hegyük is van, nekünk meg semmink. Én meg csak néztem, hogy mi van, miért mondtad most ezt el nekem? De csak annyit válaszoltam, hogy ha olyan jó ott neked, akkor mit keresel itt? És erre csöndbe maradt, de nyilván nem loptam a szívébe magam.
Azt viszont biztosan tudom, hogy nem szeretném, hogy a gyerekeim itt legyenek tinik, mert az angol tizenévesekkel komoly gond van, ami a tavaly nyári kirakatbetörős forrongás nyomán ki is derült. De nem csak ez a gond. Nagyon sokszor látni a TV-ben olyan műsorokat, amelyek azt elemzik, hogy vajon miért van az, hogy a legdurvábban az angol fiatalok buliznak. Hogy ők nem megisznak pár pohár alkoholt, hanem olyan részegek lesznek, hogy pucéran rohangálnak, vagy tajtarészegen lefekszenek a főútra, lányok is, felhúzott szoknyával, kirakott bugyival. Egyszerűen nem tudják, hol a határ.
Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy nagyon kevés személyes élményem van erről, talán pont azért, mert errfelé kevés a fehér ember, de az újságban, a tévében rendszeresen mennek erről műsorok, hogy milyen cikik is az angolok egész Európában és hogy például Ibizán külön vannak angol sebészetek, akik kifejezetten a durván kiütött és megsérült angol turistákra specializálódtak, sok-sok pénzért. (Vicces amúgy, mert a dokik elsősegélyes hátizsákkal járják a utcákat, és versenyeznek egymással, hogy kik találják meg hamarabb az angol turistákat, mert nagy a verseny ám a fizetőképes beteganyagért...)
Blackpoolban, ahol a hétvégén jártunk ez a réteg óriási tömegben volt, és néha rosszul voltam tőle, hogy milyen zajosak, hogy képtelenek elmenni egy szemetesig, és mindent bevágnak a tengerbe, vagy csak ott hagynak a lépcsőn. Nem mondom, hogy otthon nincs meg ugyanez a réteg, vagy éppen ne lenne meg a világ minden táján. Mint ahogyan az angolok se mind ilyenek, természetesen. Ha az ember belelát kicsit a középosztály életébe, akkor elképesztő művelt, nyitott és kedves embereket talál ott, akik figyelmesek, udvariasak, tanultak. Persze ők elsősorban ezt az arcukat szeretik mutatni a világnak. Csak hát az a baj, hogy az a másik réteg mindig harsányabb és jobban észrevehető.
És régóta Siófokra is járnak, piaturizmus céljából. Sajnos. Nagyon kedvelem Angliát, a vidéki angol stílust, de ha (végre) elhatározzuk magunkat, hogy elcuccoljunk ebből az országból,pont ezekért a dolgokért, amiket írtál nem Angliát választanánk. A gyerek miatt persze. Bár, szerintem nevelés kérdése, biztosan ott is vannak normális angol szülők, rendes gyerekekkel.:)
Persze, hogy vannak! És szerintem kisgyerekkel kifejezetten jó választás Angliába költözni, mert nagyon jó és nyugalmas az iskolarendszer és akkor még nagyon erős a családi hatás is. A tiniket viszont szerintem nagyon könnyen el lehet vinni rossz irányba, ha azt látják. És itt bizony látják. És ez nekem nem tetszik.
Ami nekem fura, hogy minden Angliába költözőnek azt tanácsolják, hogy jól nézze meg, hová költözik, és ott milyen a suli. Mintha választhatna! Annyi a ebvándorló, hogy örülhet, ha 1-2 hónap várakozás után BÁRHOVÁ bekerül a gyerek, de van, ahol 9 hónap a várólistán töltött idő. Szóval nincs választás - hacsak nem pengeted ki a magánsulit, havi félmilláért, 10 hónapon át...
Marcsi én is azt tanácsoltam eddig minden kiköltözőnek, aki hozzám fordult tanácsért, hogy nézze meg a sulit és a környéket. Egyrészt ha nem olyan környékre költözöl ahol hosszú a várólista máris jobb a helyzet, aztán én inkább kivárom azt a hónapot a jobb suliért, nem?
Sokszor az ide kivándorlók nem szeretik az ingázást, pedig sokszor jobban járnának ha kicsit kiköltöznének, ahol van iskola és van hely is és inkább ingáznának a zsúfoltabb helyekre.
Pont ezért javasolom azt mindig: nézd meg a környéket és lépj kapcsolatba az iskolákkal.
Nekem is logikusnak tűnik ez a tanács, de nem életszerű. Pl. a sulik nem mondják meg, hogy milyen hosszú a várólista, (nekünk nem mondták meg és azt sem, hogy hanyadik a gyerek rajta...) és ha pl. dolgozni akarsz kinn és elhelyezkedni, akkor nem mindegy, hogy mondjuk 2-3 hónapot kell-e várnod a helyért vagy 6-8-at. És ne feledd, hogy addig a gyerek is szenved, mert menne, de nem lehet neki, nincsenek addig barátai, szociális kapcsolatai, élete...
Borsinak anno hat hetet kellett várni a sulikezdés után és csak október végén kezdhette a sulit - pedig augusztus elején bejelentettük, hogy megérkeztünk és volt is hely. Képzeld, ahol nincs, mert teli van a suli! Olyankor pl. simán berakja az önkormányzat egy távolabbi suliba is a gyereket és nincs fellebbezés és hiába bérelted ki a suli melletti kecót. Ráadásul a jó sulikba már előtte való évben jelentkezni kell. A lányok sulijába múlt héten beírattam Kisbendét (biztos, ami biztos) 2014-re! És az osztály fele már megvan... szóval ez nem olyan egyszerű...
nekem meggyőződésem régóta (mióta Londonban éltem és láttam a hisztérikusan bulizó kattant, üvöltöző, seggrészeg fiatalokat, meg a reggel csinos öltönyösöket estére lealjasodva részegen heverni a metróban), hogy az angolokba évszázadok óta annyira belenevelték az elfojtást és a "rezzenéstelen arcot", hogy csak az alkohol segítségével képesek felszabadulni kicsit. meg aztán ki tudja, lehet, hogy az angol szervezet rosszul tolerálja az alkoholt, végül is nem feltétlen csak a japánoknál lehet ilyen jelenség.
(jó, persze ez nem magyarázat a segélyből élésre, bár, fene tudja...minden mindennel összefügg, ha nagyon erősen elgondolkodom, biztos le tudnám vezetni a dolgokat egymásból, de inkább megkíméllek:D)
Tudom, hogy nem szereted, ha ellentmondok, de mégis muszáj. A mostani bejegyzésed nagy része olyan hiedelmekre épít, amit egyrészt a bevándorló közösségek eléggé zárt világa, másrészt az angol kultúra nem teljes körű ismerete táplál. Nem arról van szó, hogy nincsenek meg a társadalomban ezek a jelenségek, de fele annyira sem feltűnő ez, mint amennyire látszik.
Először is az a nagy összegű havi illetmény, amiért csak szülni kell. A direkt.gov.uk oldalon fel van sorolva az összes benefit, amit az angol állam adhat. Ezen illetmények nagyobbik része akkor jár, ha az illető dolgozik. Ha nem dolgozik, akkor csak a gyerekek után kap valamit, pár száz fontot, illetve egy council házat egy olyan telepen (council estates) amik elég hírhedtek. Az ittenieket még csak nem is worker classnak, hanem underclassnak mondják sokszor, de arányaiban tekintve ezek nem teszik ki Anglia lakosságának egy százalékát sem, a teljes UK-ra vetítve pedig még elenyészőbb az arányuk.
A nagyvárosok bevándorlókat vonzó tulajdonsága közismert. Ahová a bevándorlók letelepszenek, a házak árai és az iskolák szinvonala esik, így egy többé-kevésbé spirális downgradet láthatsz. (Ennek okait lehet elemezni, de attól még tény marad.) Ez az olcsóság további bevándorlókat vonz, akik csekély vagy semmilyen kezdőtőkével érkeznek, és elkezd kiépülni az a gettó, amit ma ismerünk London keleti és nyugati részén, Birminghamben, a régebbi bevándorlók miatt a Midlands övezetben, ahová Coventry is tartozik. Az itt tapasztaltakat persze általánosíthatod, de ebből látszik, mennyire nincs tapasztalatod a vidéki Angliával. Az Angliában élő angol hírességek egyike sem él nagyvárosban, hanem vidéki kisvárosokban vagy falukban, ahol a házak árai olyanok, hogy bevándorló oda nem nagyon megy (London elég speciális a maga szatellit városaival.)
Ha nem Coventrybe mentek, hanem mifelénk, dél-angliába, eszedbe se jutna ilyeneket írni. A mi iskolánkban a gyerekek nem marják egymást, hanem segítenek, a nagyok a kicsiknek. Hitetlenkedve tudjuk a nejemmel nézni, ahogy egy nagyobb fiú felsegít egy kicsit, ha elesik, vagy épp egy penny hunt verseny során, a nagy gyerek odaadja a gyűjteményt a kicsiknek, hogy nyerhessenek. És nem csak a suliban, hanem az utcán is, mert nem nagy az egész település, ismerjük egymást.
A bulizást tekintve meg csak azt tudom mondani, hogy rúgtam én már be magyarokkal, felvidékiekkel, erdélyiekkel, németekkel, finnekkel, franciákkal, dél-afrikaiakkal, ausztrálokkal, és egyik se volt jobb, mint az angol csapat. Az, hogy az angoloknál hagyománya van a gap yearnek, amikor a fiatalok gondtalanul töltenek egy évet az egyetem előtt (és van aki ezt másra használja), illetve van elég pénzük ahhoz, hogy különféle üdülőhelyekre menjenek a promiszkuitás lázában égve... nektek kimaradtak az építőtáborok, vagy szigetelni sose voltatok? Mert csöppet hipokrita hozzáállásnak érzem ezt a kritikát, még akkor is, ha nem tudom elképzelni, hogy valaha akármelyik fiam-lányom elmenjen. De ugyanakkor én emlékszem az én tinikoromra, és azt is tudom, hogy ha nekem lett volna ilyen lehetőségem, szerintem lehetett volna rólam is érdekes felvételeket készíteni. Ennek ellenére nem lettem rossz ember azt hiszem.
A magas házárak és a council lakások várólistáira való felkerülés érdekében történő minél korábbi terhesség összefüggéseiről meg nem írok, erről a BBC rengeteg tanulmányt közölt. Ez egy stratégia a szegényebb családok gyermekeinek, akiknek amúgy sose lenne esélye saját házban élni. Lehet őket fikázni persze, de legalább ismerni kellene azokat a körülményeket, amiért ez a viselkedés kialakult, és utána ítéletet hozni egy tőlük eltérő kultúra alapjain állva.
A magam részéről egyáltalán nem érzem vészesnek Angliát, úgy, hogy előtte éltem a németeknél is meg a finneknél is.
"A bulizást tekintve meg csak azt tudom mondani, hogy rúgtam én már be magyarokkal, felvidékiekkel, erdélyiekkel, németekkel, finnekkel, franciákkal, dél-afrikaiakkal, ausztrálokkal, és egyik se volt jobb, mint az angol csapat"
Derek, ebben szerintem nincs igazad, én azt hiszem, hogy nagyjából majdnem mindenki méltóságteljesebben iszik/bulizik (kivéve a japánokat;)), mint az angolok: az angolok ugyanis hírhedten elmebetegen, lealjasodva buliznak, a saját szememmel láttam (éltem már Angliában, Olaszországban, Amerikában és persze Magyarországon is,úgyhogy láttam többféle bulizási stílust) és a szigetes bármi kismiska ahhoz képest, amit az angol fiatalok - és igen, a lányok megdöbbentően ösztönlényként viselkednek - egy átlagos szombat éjjel csinálnak. (én az angol bulizásról mindig a heysel stadionra asszociálok...http://hu.wikipedia.org/wiki/Heysel-trag%C3%A9dia)
Derek, nem baj, ha ellent mondasz, ez a poszt épp miattad született ám. Egy határátkelős hozzászólásod ihletett meg, amiatt gondolkodtam el azon, hogy mennyire két teljesen különböző kép él az emberekben Angliáról. Van egyfelől a nagyon profi céges. A férjem is mondja pl. hogy az itteni cégek sokkal magasabb színvonalon dolgoznak, mint az otthoniak, jobb és fejlettebb programokat használnak, többet követelnek meg, mint otthon egy hasonló munkakörben. De ott a másik tapasztalat arról, hogy bárhová mennek az angol fiatalok, ott hírhedten eleresztik a gyeplőt, és durván buliznak. Nem kicsit, nagyon. És hogy ez milyen érdekesen megfér egymás mellett.
Nekem nyilván három gyerek mellett viszonylag kevés személyes tapasztalatom van az angolok bulizási szokásait illetően - azok a középosztálybeli angol kórustag csajok messze voltak a "white trash"-től, akikkel én rendszeresen találkoztam. :-) Bár tény, hogy inni szerettek és utána simán autóba ültek, ami nekem fura volt, de itt engedékenyebb a jog.
Abban egyetértek veled, hogy Coventry nem a legjobb hely Angliában, az autógyárak bezárása után sok ember maradt munka nélkül és ezt a mai napig szenvedi a város, ami persze előtte is az iparból élt és nem feltétlen a leggazdagabb és műveltebb emberek gyűjtőhelye volt - de például meglepően biztonságos, este se félek hazajönni és egyáltalán nem bánom, hogy idejöttünk.
Nyilván sok minden más errefelé, mint Dél-Angliában, de a suliban én is pont ezt tapasztalom, amit te: nulla agresszió, hihetetlen segítőkészség a tanárok és a diákok részéről is.
És nem vagyok naiv, tudom, hogy más népek is részegednek le, a férjem is élt egy darabig Finnországban, egy svéd-finn vámmentes piával megrakott hajóúton is történnek durva dolgok...
De ami most kiakasztott, az a sok szemét, amit Blackpoolban láttam - és most nem az emberekre gondolok, hanem arra, hogy az angolok mennyire hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindent megcsinál majd helyettük a takarítószemélyzet. És hogy nulla erőfeszítést tesznek mondjuk, hogy találjanak egy kukát. És ez itt Coventryben is dettó. Hetente jön a takarító ember a parkba, de addigra már a sövények tetején is fémdobozos üdítők vannak, és szemét mindenütt. És mondjuk ilyet más országok tengerpartjain és parkjaiban nem tapasztaltam ilyen mértékben. Szóval sokszínű ez az ország. Nem gondolom, hogy ez lenne az általános - de azért létező jelenség és kaszt ez is itt. Többek között. Én most ebből valamivel többet látok, mint szeretnék, de nem kétlem, hogy az intelligens, normális angolból több van. Még itt, Coventryben is. :-)
Derek, pont azt akartam én is írni, hogy nem mindegy hova megy az ember. Mi például semmiképpen nem mentünk volna London fölé (persze van egy két kivétel város ott is, ahova bármikor elköltöznék, de iparvárosba északra soha) mi is délen lakunk, először Brightonban éltünk, majd most feljebb költöztünk. Dél-Anglia teljesen más mint az északi rész.
Tökéletesen egyetértek veled abban amit írtál.
Marcsi, tudom, hogy így jártatok, de ez "természetes" ha augusztusban jelentitek be a gyereket. Mi is vártunk egy darabig, míg a nagyobbiknak lett hely ugyanabban a suliban mint a kicsinek.
Egyébként nekünk simán megmondták, hogy kb. mennyit kell majd várni, amikor elmentünk személyesen az iskolákba. Volt ahol kijelentették: esélyük sincs a gyerekeknek ebben az iskolaévben.
Ha olyan helyre jöttök Spanyolban, ahol sok angol él együtt, akkor bizony kaptok itt is jócskán :-) Szerintem semmivel sem másabbak az angolok, mint Angliában, ami a gyereknevelésüket illeti, az meg egyenesen hajmeresztő. Mi gyakorlatilag egy olyan városban lakunk, ahol van vagy kb. 30-35ezer angol, igaz, a gyerekeik zömében a magánsulikba járnak, amiből akad bőven. Mi nemigen tudtunk barátkozni velük, mert a kisgyerekek is nagyon durvák, simán behúznak az enyémnek egyet, minden ok nélkül, és a szülő nem szól ám rá. A németekkel lényegesen jobb a helyzet, meg a hollandok, svájciak, bár utóbbiakból kevés a gyerekes. Dél-Angliában viszont elég jónak tűnt a helyzet (Torquay és környéke), bár nem voltam annyira hosszú ideig...
Marcsi Blackpool elég hírhedt arról, hogy a white trash kedvenc szórakozó-, bulizóhelye.
Ha egyszer elmentek mondjuk Eastbourne-be, vagy a Seven Sistershez az teljesen más képet mutat.
Végigolvastam most még egyszer amit leírtam és a hozzászólásokat is és nem is értem, hogy mi a vita most. White Trash van, ezt azért mindenki elismeri - hol több, hol kevesebb. Az meg amit leírtam csak arról szólt, hogy én ezt tapasztaltam erre-arra miközben utazgatunk. Ha valakinek nincs ilyen élménye, akkor az vagy mázlista, vagy más körökben forog. :-) Haja, kérem, nagy ez a UK és sok ember él benne...