A férjem szerint az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy nagyon szeretek vásárolni. Tudom, ezzel sok nő így van. De én nem a ruhákért, vagy cipőkért rajongok. Én játékokat szeretek venni a gyerekeimnek. Otthon is megvettem nekik minden vackot sok-sok pénzért. Hát még itt, ahol ugyanazt fillérekért vagy ingyen is utánunk dobják... képtelen vagyok ellenállni.
Angliában ugyanis virágzik a Car Boot Sale világa. Ez nem más, mint afféle zsibvásár, ahol profi használtcucc árusok és teljesen hétköznapi családok egyaránt kirakják a megunt, régi cuccaikat. Gyakran tényleg egyenesen a kocsi csomagtartójából. És elképesztően olcsón.
Azt a játékot, ami Kisbende mellett van a képen, kemény 1 fontért vettem - ez még a mostani rossz árfolyamon is csak 320 Ft. A Városligetben egy pisilés ára... Igaz, kicsit poros volt, és elem nem volt benne, tehát nem tudhattam előre, hogy működőképes lesz, de ennyi rizikót bevállaltam. Az is csak otthon derült ki, hogy a három golyó, amit az eladó adott hozzá nem is ehhez a játékhoz való, és túl nagy. Viszont két perc alatt találtunk kisebb labdákat, amivel tökéletesen működött, és millió zenét és állathangokat tud. Kisbende imádja az ilyesmit, nagyokat sikkantott az örömtől, ahogy a golyó gurult, és örömmel mondogatta, hogy kukac, kati(ca), cica.
Persze nem most voltunk először, és nem is csak ezt vettük. Kisbende kapott még egy elektromos mondókáskönyvet is (két font) egy Dzsungel könyve zenélő könyvet, amin gombok vannak a lapok mellett és így minden könyvbéli hangot meg lehet hallgatni (70 penni). A lányok kaptak még három társasjátékot (a három együtt másfél font) és persze csomó könyvet, átlag 20-50 penni értékben.
A végén két nagy zacskóval jöttünk haza és nem költöttem összesen 10 fontot. Mivel nem most mentünk először, lassan tényleg kinőjük a lakást. De hát mindig úgy érzem, hogy lehetetlen ott hagyni azt jó kis cuccot, amit tényleg ennyire nulla pénzért kínálnak. A gyerekek aztán örülnek, hosszan és örömmel játszanak az új szerzeményekkel - és ha mégse, akkor is csak párszáz forintom bánta.
Persze ez csak első pillantásra ilyen egyszerű. Mert azonnal felmerül bennem a kérdés - ha már a pénztárcám nem szab határt és a lakás alapterülete sem, akkor vajon morálisan nem árt-e, ha egy gyerek ennyi mindent birtokol? Ha ilyen gyakran kap valami nem is kicsi dolgot? Hogyan lehet ezt majd karácsonykor és szülinapokon felülmúlni? Mi ennél nagyobbat tudok adni? És vajon érdemes-e akkor arra igazán sokat költeni, ha megvehetem fillérekért is. Hiszen ami játék Kisbende mellett van, az a boltban 6-8 ezer Ft újonnan. Érdemes akkor bemenni a belvárosi boltba, és venni neki valami ehhez hasonlót sokkal drágábban, csak azért, mert szülinapra újat illik?
A kétely csak növekszik bennem, amikor az otthoniakkal beszélek, akik évente 1-2 alkalommal nagyon szeretnének valami igazán szépet venni és küldeni a gyerekeimnek. És kérdik mi legyen az. És a szívem szakad, amikor látom, hogy olyan sok-sok pénzt kiadnak valami olyasmiért, ami a papírcsomagolás nélkül már kicsit se jobb, mint amit itt veszek, csak épp a postával együtt a sokszorosába kerül.
Persze a gyerekek örülnek a sok új dolognak. Miért is ne tennék, hiszen ezek tényleg jó minőségű, márkás játékok, ráadásul még az is jó program, amikor elmegyünk megvenni, hiszen a kutatás, a keresgélés és izgalmas és soha nem lehet tudni, hogy mivel megyünk aznap haza. Kikerülni is alig lehet az ilyesmit, hiszen minden nagyobb faluban tartanak, a mi városunkban tucatnyi is van, kettő kifejezett sétatávolságra tőlünk. Igaz, ezekre főleg a helyiek mennek árulni, és nincsenek puccos-drága antikvitások, de nekem a három gyerekkel nem is nagyon hiányoznak. Babajáték viszont rengeteg helyen van, könyv, társas dögivel.
De vajon nem árt meg a gyerekeknek ennyi kényeztetés?És mit mondjak az otthoniaknak, mit csináljanak? Hiszen ők is szeretnek adni, és mivel itt vagyunk, olyan ritkán tehetik. Az ő örömüket se vehetem el. Szerintetek mi a jó megoldás? Venni vagy nem venni, mondhatnám így is...
Játékáradat
Posted by Fodor Marcsi on
- -
Igen, hozzá kell szokni ehez a dologhoz. Az utóbbi években nálunk is felmerült ez a gyerek kapcsán. De ő kivállóan tudta kezelni a kérdést. Közli hogy nem kell ajándék mert mindene megvan és nincs újabb ötlete mit szeretne pl. karácsonyra. Viszont az ünnepünk átalakult. Otthon a legtöbben karácsony helyett harácsonyt tartanak. Mi itt egyszerűen örülünk az ünnepnek, a feldiszitett lakásnak, hogy együtt lehetünk, együtt játszhatunk és jókat ehetünk. Nekünk erről szól mostanában az ünnep nem arról hogy teli legyen a fa alja.
Marcsi, ez nem kérdés. Venni. Amikor a gyerekek kinövik, akkor pedig jótékonyan továbbadni.
Tőlem is mindig kérdezték, hogy minek Lucának 50 Barbi baba. Mert mind az ötvennel játszik, mindnek neve és karaktere van. Két-három év múlva meg mennek a gyerekkórházba.
Rokonok: magyar nyelvű könyv, CD, DVD. Olyan kint nincs.
Valahol, már én is írtam arról, hogy miért szeretek Angliából vásárolni, igaz nekem ez a lányok öltöztetésében jelent könnyebbséget...
Nálunk az ajándékok is kicsomagolva, azaz /ötletesen/ becsomagolva kerülnek a fa alá,így a lányokban fel sem merül a kérdés, hogy új vagy nem, a hőn áhított ajándék.
A rokonoknak én is könyveket mondanék, mert abból se elég soha, amilyen folyamatosan újuló túlkínálat van a "piacon"
:)))
Ez egy nagyon jó kérdés! Én is mindig emiatt dilemmázom. Én a bolhapiac helyett a Vatera és TeszVesz és egyéb helyekről szerzem be a gyermekeimnek, hasonlóan olcsón a rengeteg játékot. De olyan jó látni, amikor minden egyes darabnak örülnek. És tényleg örülnek neki! Nem tudom a jó választ. :)
Nyugodtan vásárolj. Aztán, ha kinőtték, megunták akkor te is csinálj garázs-vásárt.Mivel talán nem is maradtok örökre kint úgysem tudnátok hazahozni egy bőröndben. Amúgy ma már 342 volt a font. De még így is olcsón vásároltál.
Én is mindig megveszek mindent, a bolhapiacok meg különösen kedvenc helyeim. Magyarországról mi mindig olyat kérünk ami itt nincs: könyvek, cd-k, dvd-k, túró rudi :-)
Amikor megunják, kinövik meg vagy eladod te is, vagy továbbadod olyannak aki rászorul. Így azt is megtanulják, hogy adni is jó, nem csak kapni.
Amúgy az enyémek még az ünnepekre is tudnak újabb és újabb ötletekkel előállni. Igaz, jártam már úgy, nem is egyszer, hogy azt éreztem, hogy az én gyerekem már semminek se örül, mert mindene van. Ez tart egy darabig, főként akkor ha valami új és drága játékot megveszek, pont azért amiért te is mondtad, mert karácsonyra csak veszek/vesznek már nekik újat. Aztán megfordul a dolog és egy csillogó gyöngynek vagy egy elgörbült bizsu gyűrűnek úgy tud örülni mintha legalábbis gyémántból lenne.
Nehéz döntés, de én mégis a venni mellett szavazok.
Én is csatlakozom az előttem szólókhoz. Venni és kihasználni az angliai car boot sale-eket. Mi is imádjuk, legutóbb egész családdal mentünk és 30 fontot költöttünk, ebből vettem Vikinek 12 fontért egy rózsaszin, Barbie-s kerékpárt, a legkisebbet, imádja, le sem lehet róla szedni és az egész piacolás alatt higgadtan tologatta maga mellett és felült rá, amikor tudott.
A boltban ez itt minimum 49 font. Természetesen ezt nem karácsonyra, névnapra vagy szülinapra kapta, hanem ott helyben azonnal, bár a szülinapja nagyon közel volt. Az ünnepekre én úgy készülök, hogy mindig amikor kimegyek a gyerekek nélkül, veszek egy rakat játékot, és ennek egy részét odaadom azonnal, a másik részét elteszem a kis raktárunkban, hogy legyen meglepinek való is. Ezek mindig olyan játékok, amelyek nagy dobozban vannak, mert a gyerek leginkább azt nézi, kis meglepi vagy nagy és persze a korukhoz igazitva és nagyjából összehangolva. Én az otthoniaknak azt mondtam most szülinapkor, hogy ne vegyenek semmi komolyan a gyereknek, hiszen, úgysem tudom ide hazahozni, a másik, hogy itt minden játék megvan fillérekből sőt talán még jobb, ötletesebb játékra is tudunk bukkanni. Igy azt javasoltam valami apróságnak, pl csokinak éppúgy fog örülni a gyerek, mint egy kis doboz méregdrága játéknak. A lényeg, hogy ne felejtsék el felköszönteni őt.
A karácsony pedig úgy jó, ahogy Christine írta.
Aztán amikor a gyerekek kinövik vagy megunják az otthoni játékaikat, eladhatod te is vagy felteszed a freecycle-re.