Három gyerekkel irány Anglia!

Idilli látvány, ahogy a három gyerek együtt tanul az asztalnál - de azért bevallom, Kisbende bár nagyon lelkes, inkább csak akadályozza a tanulást, mint segíti. Ha megjelenik, azonnal felbomlik a fegyelem. Pedig úgy tűnik erre nagy szükség lesz mostantól. Mert nagy a tét.

Az egyik hátránya annak, ha az ember csak úgy belecsöppen egy országba és nincs aki eligazítsa, hogy fogalma sincsen egy csomó lehetőségről. Én például eddig nem igazán tudtam, hogy mi az angol grammar school és a secondary school között a különbség. Mint kiderült, ég és föld.
Mivel Bíbor idén ötödikes és a primary csak hat osztályos, tehát már most el kell kezdenünk kiválasztani, hogy hol tanul majd tovább. Mivel a jelentkezési lapokat éppen egy év múlva kell leadni, ez egyáltalán nem korai. Mivel fogalmam sincsen, hogy mit csinálunk és hol leszünk egy év múlva, úgy gondoltam egyenlőre tegyünk úgy, mintha maradnánk. Ami nem biztos, de az egyre valószínűbbnek tűnik, hogy ha nem kezdünk el készülni, akkor egy komoly esélyről maradunk le.
Miután Zsuzsi nevű olvasóm felhívta a figyelmemet arra, hogy ha Bíborka lányom ilyen okos, esetleg érdemes lenne grammar schoolba jelentkeznie, majd néhány hosszú levélben leírta, hogy ez mit is jelent, (amiért elképesztően hálás vagyok neki!) kicsit utánanéztem a neten a dolognak.
Nekem az derült ki (de javítsatok ki, ha tévedek) hogy a grammar school az itteni elit-középiskola, ahová az okosabb gyerekek járnak, ráadásul ez ingyen van. Mivel a magániskolák éves díja olyan 10-15-20 ezer font között van (átszámolva alsó hangon is 5-10 millió Ft egy évben, ami ez egy felnőtt angol átlagember éves keresetének a fele, és akkor még csak egy gyerek után fizet tandíjat...) így ezt az összeget még az itteni keresetek mellett is kevesen tudják kifizetni. Hitelt vesznek rá, nagyszülők fizetik, vagy épp eladják a házukat miatta. (bizony ilyen is van...) Nem csoda hát, ha a grammar schoolba sokan vágynak. Ráadásul az itt tanuló gyerekeknek egyenes útjuk van az egyetemre, jó állásba - mindezt megfejelve azzal, hogy az utóbbi tíz évben az angol kormány fokozatosan csökkentette a grammar schoolok számát, mondván, hogy nem kell ez az elitista képzés.
Tehát a helyzet most az, hogy a megmaradt néhány grammar schoolba 15-20-szoros túljelentkezés van. A legjobbakat egy 11-Plus nevű teszttel választják ki. És erre ma már egész kis iparág épül, amely a gyerekeket egy-két év alatt felkészíti rá, de van, aki már négyéves korától erre trenírozza a gyerekét. A magántanár ára 50-100 font óránként (15-30 ezer Ft...) és olyan elfoglaltak, hogy előfordul, hogy csak hajnal 5-kor vagy este 10-kor tudnak foglalkozni a gyerekkel - a szülők persze ezt is vállalják, mert iszonyú stresszben vannak az egész vizsga miatt. Sokat is cikkeznek erről mostanság az újságban - hogy vajon megéri-e. A szülők szerint igen, mert a grammar school-ok nagyon jók, ám a szakemberek egyre inkább a fejüket csóválják. Egyfelől minden olyan vizsga, amire éveken át készülnek marha stresszes. Itt 10-11 éves gyerekek vizsgáznak, sok elájul, elhányja magát a vizsga alatt, olyan nagy rajta a nyomás. És micsoda brutál kudarc, ha oda a sok-sok évnyi tanulás...
Én kicsit vívódom, hogy belevágjunk-e a felkészülésbe - nyilván nem magántanárral, hanem anyuci segítséggel. Vannak nagyon jó kis honlapok, ahol megnéztem, hogy mégis milyenek ezek a tesztek.
Háromféle van. Van matek, ami elég széleskörű és alapos tudást igényel, de nem megcsinálhatatlan és voltaképp csupa olyan dolog van benne, amiket amúgy is tanulunk, mert benne vannak a tananyagban.
A másik az angol, ami leginkább szövegértést jelent - ez az idegen nyelv miatt kicsit talán nehezebb falat, de szerencsére éppen ez Bíbor legerősebb oldala, tehát ezt szívesen is tanulja, nem lesz vele gond. (A belinkelt tesztben éppen egy Shakespeare szövegrészletet kell megérteni, ami amúgy egyébként nem könnyű még az anyanyelvű gyerekeknek sem. De azért ez nem reménytelen.)
Van egy non-verbális teszt, ami amúgy akár egy sima IQ teszt is lehetnek. Érdemes ránézni - az egyes feladatok nem megcsinálhatatlanul nehezek, de rengeteg van belőlük, és csak egy-másfél órája van rá a gyereknek. Iszonyúan pörgős, nem lehet felette sokat elmélkedni. De azért szerintem ezt szívesen csinálgatnák a gyerekek.
Az igazi feketeleves a verbal teszt, ami tényleg durva. Ehhez ugyanis tényleg nagyon jól kell ismerni a nyelvet, mert itt kifejezetten ráhajtanak a különleges jelentésű szavakra, hogy ezekből mennyit ismer a gyerek, tudja-e mit jelentenek. Sok köztük a latin eredetű, amik nekem még mennek - de persze sok más is van, és Bíbornak azért ezek igazi kihívást jelentenének. Szóval kérdés, hogy én mennyire tudok ebben segíteni és az is, hogy ő mennyire szívesen magol idegen szavakat...Mondjuk egyikünknek sem árt, de azért mégis kényes pont.
Ezzel amúgy még nem nyaggattam a gyerekeket, egyelőre anyagokat gyűjtök neten és majd a könyvesboltban is. De mindenképp belevágunk. Persze nem olyan stresszesen - de remélem hatékonyan.